Az előző hosszú hétvégéről pár szóban és képben, mielőtt még itt a következő

Sok minden összefutott.
Már régóta meséltünk a lányoknak a Prater-ről, a híres bécsi vidámparkról. Amihez mi még oly' módon is kötődünk, hogy eléggé különös módon, ez volt első "randink" helyszíne Zolival, még a XX. század legvégén, 1998. őszén. (Magyarázatként: barátnőm akkori barátja közösen bérelt házat Zolival és még két ifjú titánnal, és amikor kiderült, hogy, hát, szóval, vonzódunk egymáshoz Zolival, ez a baráti párocska segített nekünk egy kicsit, például ezzel a dupla-randival... :-). )
Szóval, meséltük - főként Zitának - , hogy na ott, aztán van rengeteg ilyen-olyan tekergős hullámvasút-szerű őrület, meg minden, számunkra borzalmas, számukra izgi, egyéb kipróbálandó alkalmatosság, úgyhogy már rágták egy ideje a fülünket, hogy velük is menjünk már oda el.
Ehhez jött az, hogy bevontuk az ötletbe Mingi barátnőméket, az ő három - a mi lányainkkal nagyjából egykorú - fiukkal; biztosítva így azt is, hogy ne nekünk kelljen felszállni a már említett őrültségekre a lányokkal. No meg, azért is, mert olyan jó velük együtt üdülni!
Próbálkoztunk egy szeptemberi vagy október eleji hétvége kitűzésével, de a hét gyermek különböző (sport) elfoglaltságai miatt, nem találtunk metszési pontot. Így aztán, egy hirtelen gondolattal úgy döntöttünk, hogy legyen akkor az október 23-i hosszú hétvége, és legyen ez egy megszállásos, kiruccanós, többnapos élmény!
Mingiék javasoltak egy szigetközi szállást (amiről ők is csak hallottak), mi meg örömest adtuk át nekik a szervezés lehetőségét.... :-)
Így indultunk hát neki Lipótnak, egy derűs, langyos, októberi reggelen. És Győr után már tejföl ködben haladtunk, majd ezzel a köddel úgy összebarátkoztunk, hogy szinte végig-kísért minket a három nap alatt. Illetve, mivel "barátról" van szó mégis, a legfontosabb pillanatokban mindig visszavonult, igen jólnevelten.

A programunkba sikerült minden olyan elemet beilleszteni, ami egy kellemes, gyerekes, hosszúhétvégéhez "elengedhetetlen".

Volt tehát vidámparkozás, ami, ugye, nem igényel magyarázatot élvezeti szintről, gyermekek körében. Hihetetlen, hogy a leszármazottjaink mennyivel bátrabbak, mint mi (hm, vagy esetleg vakmerőek?). Azon gondolkoztunk, hogy Zitának lehet, hogy mégis inkább vadászpilótának kéne mennie, egyéb ambícióival ellentétben, mert olyan vigyorogva, sőt, élvezve viselt minden pörgős-forgós, repülős-zuhanós, száguldós dolgot, hogy magunk sem ismertünk rá a pár éve még a sífelvonón is térisszonnyal küszködő lányunkra.... De Emma sem marad el nagyon a nővére mögött; habár ő azért tudott nemet mondani egy-két észbontó dologra - de már azt is megbánta azóta! - és sok másra pedig örömmel ült fel (nekem, ha fizetnek, sem lett volna kedvem...). És az Ikrek? Ők meg felültek olyan szellemvasutakra, amikről Zita úgy szállt le, hogy ő bizony semmit sem látott, mert végig csukva volt a szeme; Klára meg Imó meg újrázást kunyeráltak ki a fiúktól.... :-)

Aztán volt egy kis élvezetes tudomány is. Első nap, a tervezett kirándulás helyett, barátunk a köd miatt, benti programot kellett lelnünk - és utólag meg is köszöntük a ködnek! Mosonmagyaróváron jártunk, az új Futura, Interaktív Természettudományi Élményközpontban (hát, van egy neve). Ez főként a Csodák Palotájára hasonlít (ha már a budapestit sikeresen bezárták, hm, no comment...), de egy kicsit olyan Pannon Csillagdás is. Nagyon jól szórakoztunk mind, gyerekek és felnőttek egyaránt. A csúcs mindenképpen a két előadás volt, amit végignéztünk és végigélveztünk. Az egyik egy csillagászati program volt, amit úgy prezentáltak, hogy be kellett menni egy ugrálóvár-típusú felfújható sátorszerűségbe, és le kellett feküdnünk körbe, mintha a szabad ég alatt heverésznénk.... Zseniális volt, az "űrhullámvasút" végével főleg!!! A másik előadás pedig kémiai kísérletek bemutatója volt; nagyon humoros és szórakoztató formában. Mindenkinek ajánljuk, csak szánjon rá jó sok időt, mert otthagyhatatlan a hely!!!

Aztán volt persze egy kis fürdőzés is, a szállásunk aprócska "wellness" részében; finom, meleg-büdös termálvízben.

Volt még kirándulás is, azért! Pannonhalmán jártunk - éppen csak az Apátságot nem tudtuk végigjárni, mert elég szerencsétlen időpontban lett volna a következő (másfél órás!!!!) vezetett túra, anélkül meg, érthető okokból, nem lehet bemenni körülnézni. De nem baj, volt ott egy kis arborétum, lehetett erdőben császkálni, szép leveleket gyűjteni (amiket Virág ötlete alapján konzerváltunk is!), lehetett kergetőzni, marháskodni, lehetett csacsogni (ugye Mingi?! :-) ).

Még gasztronómiai élmény is akadt ám! Méghozzá Pannonhalmán. Először én a Viator nevű éttermet szerettem volna kipróbálni, de utólag már belátom, hogy jó volt, hogy hagytam magamat meggyőzni, hogy inkább a másik "opciót" válasszuk. A Borbirodalom nevű bűbájos helyen jártunk, aminek teljesen a hatása alá kerültem. Kedves, hangulatos, egyedi és mégsem hivalkodó; ugyancsak lenyűgöző, határozott ámde udvarias kiszolgálással, és persze finom ételekkel! Az évszaknak megfelelő díszítésekkel, mindenhol dióval és diótörőkkel (nagyon jól szórakoztak vele a gyerekek; főleg a klasszikus, "katona-félével"); romantikus pincével, szépséges belső-udvarral, ízléssel és hagyomány-tisztelettel - imádtuk!

Összefoglalva: nagyon jó volt, nagyon kellett, mindenki élvezte, és szeretnénk még sok-sok ilyet!
És akkor jöhetnek a képek!

Négy a lány és három a fiú

A gyerekek, és barátunk, a köd

Bécsben kisütött a nap, az egyik legény meg elbújt...

"Magic Dreamland" - hát igen, a gyerekeknek az volt!

Klára vagányul vezet a háttérben, Imola inkább sofőrre bízta magát a dodzsemben!

A Nagyok rendesek voltak a Kicsikkel - beosztották magukat melléjük!

Ez az izé pörgött-forgott minden irányban, nagy sebességgel - Zita élvezte, Máté csak próbálta... :-)

Futura Élményközpont

Klár a terítéken - trükkösen (Futura)

A kép sajnos nem túl jó - "szöges" tenyerek (Futura)

Szemüveges, színes és kissé elbambulós Emma a pannonhalmi erdőben

Az Apátság, legalább kívülről

Borbirodalom, a bájos étterem

Az étterem belső udvara

Kiderül, hogy hol rejtőzik az igazság! :-)