Pages

2010. február 22., hétfő

Ilyen, amikor teniszezik

Röpte közben...

Majd még az is biztos fog menni, hogy ezt rögtön a bejegyzésben lehessen látni... :-(

Szóval Emma és a tenisz... Ez egy érdekes történet...
Valamikor, nyár közepén, azt mondta, hogy ő most teniszezni szeretne. A kézilabda iránt is vonzódik, de az egyelőre elég a suliban. És akkor megtaláltuk Gyurit, a nagyon kedves, fiatal teniszoktatót. És Emma elkezdett hozzá járni. Hetente legalább kétszer, de lehetőség nyílt rá, akkor többször. És kitartóan ütögette a labdát. Szerencsénk volt a gyönyörű és száraz ősszel: egy edzés sem maradt el eső miatt, sőt, inkább hőségben gyűrte végig a teljes órákat! És amikor végül csak beköszöntött a csúnya idő, akkor már "sátorban" folytatta tovább a szorgalmas tanulgatást. Én meg csak néztem, hogy milyen szépen fejlődik, hétről hétre. Már alapvonalról is át tudta ütni, már röptézni is elkezdett, már odaért a labdához egész pályán, stb... És mindezt mosolyogva, Gyurival nagy cinkosságban.

Aztán, decemberben, volt egy hullámvölgy, amikor nem annyira akaródzott neki menni. És miért? Mert az ő oldalán túl sok labda volt, Gyuriéhoz képest, mert ő nem elég ügyes... Mondta ő. Ezt elmeséltem Gyurinak. Aki kiakadt. És ekkor elárulta, hogy a tenisz-telep összes edzőjének feltűnt már... Többen "kérték" Emmát.... Nahát.... Ettől kezdve, Gyuri próbálta picit még jobban megvariálni az edzéseket, "meccsezett" Emmával. És közben felajánlotta, hogy van egy olyan edző, aki a nyakára jár Emma miatt, úgyhogy, ha gondoljuk, egy kis társaságot és változatosságot biztosítva Emmának, kipróbálhatjuk azt a másikat is (vele párhuzamosan, persze). Emma belement, és tetszett neki a másik edző edzése is. Az meg pláne, hogy más kislányokkal is együtt játszhatott. Aztán az történt, hogy a két edző gyakorlatilag "összeveszett" Emmán....

Most próbálunk kitalálni valami megoldást, ami mindenki számára megfelelő. Időközben, Emma újra teljesen belelkesült a teniszért. Azt látom rajta, hogy legszívesebben minden nap menne. És az óra végén azt mondja: már vége is? És egyre többet és gyorsabban fejlődik. Nem nagyon túlzok, amikor azt mondom, hogy szinte már nem telik el olyan edzés, amikor egy edző, vagy szülő, oda ne jönne és ne méltatná ügyességét. A poén az, hogy Emma ezt egyáltalán nem realizálja. Egyszerűen csak élvezi ezt a sportot (is). És itt vagyunk mi, szülők, akik persze, nagyon büszkék vagyunk, de nem igazán tudjuk, hogy merre induljunk el. Mert van ugye az egyik oldal, aki azt mondja, hogy nagy tehetség van a kezében, bele kell húznia és remek versenyző lehet belőle, szinte pillanatok alatt. És van a másik oldal, aki ugyan nem vonja kétségbe Emma tehetségét, de azt mondja: kicsi még, élvezze egyelőre csak a játékot, kötelezettségek nélkül. Mi, most ez utóbbi felé hajlunk. De ott van azért a kisördög.... Főleg, hogy Emma tenisz-igénye is növöget...

Még hozzátenném: egyébként még hetente kétszer atletizál ( az Ikrekkel együtt...) és készer jár külön tornára a suliban, amit imád. Ja! meg egyszer a suli-kézit is látogatja. Ahol azt mondja a torna tanár, hogy készüljünk fel: az év végén, amikor eljönnek megnézni őket a helyi (igen jó) klubból, könyörögni fognak érte.... Emma csupa izom és könnyedség. De elszántság is. No meg szerénység. Remek sportkoktél....

4 megjegyzés:

Vera írta...

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a youtube kezdőoldala jön be... :-(

Egyébként a youtube-ról is be lehet illeszteni a blogba a videót. Jó ideig eltartott, mire rájöttem, de én most így csinálom. Ha esetleg van jobb megoldás is, akkor bocsánat, nekem működik.
Mikor feltöltöm a videót a youtube-on, akkor két kód jelenik meg: egy URL link, amit most is betettél és egy másik, "Embed" felirattal. Az "embed" kódot copy+paste-elem (jó magyarosan), a új bejegyzést kezdek a blogban, aminek a jobb sarkán mindig két "fül" van: egy írás és egy HTML-kód szerkesztés. Utóbbira klikkelek, ide másolom a videó-kódot, majd, ha még akarok valamit írni is a bejegyzésbe, akkor visszaklikkelek "írás-üzemmódra", elvileg meg is jelenik a bejegyzésben a videó ablaka.
Remélem, segítettem valamit, de amúgy a link-s megoldásnak is működni kéne.

SKY írta...

Olyan gyönyörűűű...
Nagy dilemma ez... azt hiszem, hogy ha én lennék ilyen helyzetben, akkor az időre és a gyerekre bíznám. Ha akar, ha ez nem kényszer, és ha nem korlátoz, akkor hagynám, menjen és majd kialakul.
Az én lelkesedésemből is versenysport lett, soha nem erőltette más, nem rontotta a jegyeimet és nem éreztem, hogy elvesz a játéktól. Nekem az volt a játék. És amikor kifutottam magam, abbahagytam.
Drukkolok, hogy Emma újta a neki legjobb legyen.
puszi
Kinga

... én a gépre felmásolt videot szoktam a bejegyzésbe illeszteni. Simán a video ikon segítségével... az igaz, hogy hosszút nem enged, de egy harminc mp-nyit simán.

Szitya írta...

Vera, Kinga!
Köszönöm a segítő szándékot... Vera módszere nekem nem működött. Videó ikont pedig hol találok? A 30 mp alatti időtartamra már Kinga előző javaslata miatt ügyeltem, de még mindig nem megy... Technikai ügyekben igen béna vagyok, bár a tegnapi napom (a bejegyzés elkészülte utáni időszak) inkább azt mondatja velem, hogy úgy általában vagyok béna... na mindegy... majd elmúlik...:-)
Puszi nektek!
Ja! Kinga! Azt hiszem, hogy amit leírtál, pontosan egyezik az én véleményemmel. Valahogy Zitán is azt látom, hogy a sport a játék, és nem azt, hogy az a lemondás vagy a kötelezettség. Egyelőre Emma is így van ezzel, meglátjuk, hogy ez "meddig fajul"...

Szilvi

SKY írta...

Ahol a bejegyzést írod a felső sorban (ami ha a régi fajtát használod (remélem...)) úgy kezdődik, hogy betűtípus, az utolsó előtti ikon a video. Ha az egérrel elidőzöl rajta, ki is írja, hogy video hozzáadása. Ha erre ráklikklesz, onnan már vezet a program.
Úgy drukkolok, hogy sikerüljön, jó lenne látni zongorázni Emmát!!!