Ilyen, amikor teniszezik

Röpte közben...

Majd még az is biztos fog menni, hogy ezt rögtön a bejegyzésben lehessen látni... :-(

Szóval Emma és a tenisz... Ez egy érdekes történet...
Valamikor, nyár közepén, azt mondta, hogy ő most teniszezni szeretne. A kézilabda iránt is vonzódik, de az egyelőre elég a suliban. És akkor megtaláltuk Gyurit, a nagyon kedves, fiatal teniszoktatót. És Emma elkezdett hozzá járni. Hetente legalább kétszer, de lehetőség nyílt rá, akkor többször. És kitartóan ütögette a labdát. Szerencsénk volt a gyönyörű és száraz ősszel: egy edzés sem maradt el eső miatt, sőt, inkább hőségben gyűrte végig a teljes órákat! És amikor végül csak beköszöntött a csúnya idő, akkor már "sátorban" folytatta tovább a szorgalmas tanulgatást. Én meg csak néztem, hogy milyen szépen fejlődik, hétről hétre. Már alapvonalról is át tudta ütni, már röptézni is elkezdett, már odaért a labdához egész pályán, stb... És mindezt mosolyogva, Gyurival nagy cinkosságban.

Aztán, decemberben, volt egy hullámvölgy, amikor nem annyira akaródzott neki menni. És miért? Mert az ő oldalán túl sok labda volt, Gyuriéhoz képest, mert ő nem elég ügyes... Mondta ő. Ezt elmeséltem Gyurinak. Aki kiakadt. És ekkor elárulta, hogy a tenisz-telep összes edzőjének feltűnt már... Többen "kérték" Emmát.... Nahát.... Ettől kezdve, Gyuri próbálta picit még jobban megvariálni az edzéseket, "meccsezett" Emmával. És közben felajánlotta, hogy van egy olyan edző, aki a nyakára jár Emma miatt, úgyhogy, ha gondoljuk, egy kis társaságot és változatosságot biztosítva Emmának, kipróbálhatjuk azt a másikat is (vele párhuzamosan, persze). Emma belement, és tetszett neki a másik edző edzése is. Az meg pláne, hogy más kislányokkal is együtt játszhatott. Aztán az történt, hogy a két edző gyakorlatilag "összeveszett" Emmán....

Most próbálunk kitalálni valami megoldást, ami mindenki számára megfelelő. Időközben, Emma újra teljesen belelkesült a teniszért. Azt látom rajta, hogy legszívesebben minden nap menne. És az óra végén azt mondja: már vége is? És egyre többet és gyorsabban fejlődik. Nem nagyon túlzok, amikor azt mondom, hogy szinte már nem telik el olyan edzés, amikor egy edző, vagy szülő, oda ne jönne és ne méltatná ügyességét. A poén az, hogy Emma ezt egyáltalán nem realizálja. Egyszerűen csak élvezi ezt a sportot (is). És itt vagyunk mi, szülők, akik persze, nagyon büszkék vagyunk, de nem igazán tudjuk, hogy merre induljunk el. Mert van ugye az egyik oldal, aki azt mondja, hogy nagy tehetség van a kezében, bele kell húznia és remek versenyző lehet belőle, szinte pillanatok alatt. És van a másik oldal, aki ugyan nem vonja kétségbe Emma tehetségét, de azt mondja: kicsi még, élvezze egyelőre csak a játékot, kötelezettségek nélkül. Mi, most ez utóbbi felé hajlunk. De ott van azért a kisördög.... Főleg, hogy Emma tenisz-igénye is növöget...

Még hozzátenném: egyébként még hetente kétszer atletizál ( az Ikrekkel együtt...) és készer jár külön tornára a suliban, amit imád. Ja! meg egyszer a suli-kézit is látogatja. Ahol azt mondja a torna tanár, hogy készüljünk fel: az év végén, amikor eljönnek megnézni őket a helyi (igen jó) klubból, könyörögni fognak érte.... Emma csupa izom és könnyedség. De elszántság is. No meg szerénység. Remek sportkoktél....