Apukám rántottája - avagy: a hétvége receptje

Amikor Svájcban éltünk, Anyukám, több szabad idővel rendelkezvén, tökélyre fejlesztette az amúgy is remek főzőtudományát. Rengeteg újdonságot kipróbált, klasszikusokat aktualizált, tobzódott az alapanyagok kibővült választékában. Apukám mondogatta is, hogy az ő felesége nem főzi kétszer ugyanazt. Tehát, jókat ettünk, nap-mint-nap (én, az első évben, több, mint tíz centit nőttem!!!!). És így volt ez mindig. Kivéve a szombati ebédeket. A szombat úgy telt, hogy délelőtt általában közösen elmentünk bevásárolni a nagyon közeli Franciaországba, ahol a szupermarketen kívül, igazi, lenyűgöző, francia piac is volt: gusztusosabbnál gusztusosabb standok, a zöldségestől a halason át a sajtoson és hentesen keresztül a virágosig, a pékig és a "traiteur"-ig (friss, készételeket árusító emberke). Pakkokkal teli kézzel érkeztünk haza. És amikor mindent elrendeztünk, Apu elkészítette a szombati rántottáját. Ez volt az ő specialitása. Valahogy úgy készült, hogy a tojásokat feltörve és felverve, nekiállt beledobálni még egy csomó mindent, mondhatni, ami a kezébe akadt. Persze, sosem ugyanazzal az összetétellel sült a sok tojás. Pottyanhatott bele szalonna, kolbász, bacon vagy rendes sonka, újhagyma, vörös- vagy lilahagyma, netán snidling. Kerülhetett persze hozzá még paradicsom, paprika (rendes, zöld, ha éppen nemrég jártunk Magyarországon, vagy kaliforniai, ha a kinti választékból merített), de tévedt bele még cukkini, tej vagy ketchup (!!!) is! Az eredmény mindig kicsit más volt, de az biztos, hogy a tál a végén üresen csillogott! (Ez annyira így volt, hogy Anyukám néha még "zsémbelt" is egy kicsit, hogy ha netán magyarországi vendégünk volt, akkor ő hiába halmozta őt el egész héten különlegesebbnél különlegesebb - és persze finomabbnál finomabb! - ételekkel, tuti, hogy Apám szombati rántottájáért lelkesedett a legjobban!!!! :-) )

Szóval, az elmúlt hétvégénk is ilyen volt egy kicsit, mint ezek a szombati rántották: a biztos alapon túl (a rántotta esetében a tojás; a hétvégén pedig mi hatan, együtt), mindenféle "finomság" került bele, amitől kellemes, de nem túl "nehéz" hétvégét "sütöttünk ki". Lássuk, milyen hozzávalókat találtunk az elmúlt hétvégéhez!

Zongoraóra. Bár a zeneiskolában szünet volt még a múlt héten, szombaton már tartottak órát. Emma valamiért úgy döntött, hogy csinosan kezdi a szombatot, így tényleg szépen, visszafogott eleganciával lepte meg Larissza nénit. Akit, a konzervatív értékeket nagyra tartva (és ebben most semmi pejoratívat nem gondolok bele!!!), teljesen el is bűvölt ezzel Emma. Így aztán, csak remélni tudom, hogy tényleg ügyesen is zongorázott, és nem csak a kezdeti jó benyomás miatt dicsérte meg Emmust! :-)

Vívóverseny. Igen, ismét szurkolhattunk Zitánknak! Aki fantasztikusat nyújtott ezúttal! Egy hajszál - és egy nagyon rosszkor jött pengetörés - választotta el őt a bravúrtól (mondhatni, hogy a pengéjével együtt a lendülete is megtört, sajna). Ezzel együtt, megint jobb helyen végzett, mint legutóbb. És annyi mindenre adott választ nekünk ez a verseny!!!! Igen, tényleg ügyes. Igen, tényleg jó versenyző-alkat. Igen, tényleg remek közegbe került. Igen, meglepő módon, ez az egyszerre idegi és fizikai megterhelés segít neki abban, hogy a mindennapokban lenyugodjon és jobban megtalálja a helyét a világban. Jó volt, klassz volt, hajrá Zita! (Nem teljesen elhanyagolható részlet, hogy ezúttal Emma is eljött szurkolni és szinte már megható volt látni, hogy mennyire izgul a nővéréért!!!!)

Palántázás. "Elle a la main verte" - mondaná a francia. Azaz: "zöldkezű" vagy zöld a keze.... Mármint Emmának. Meg a szíve is, szerintem. Szombat délután, Jutka mama intenzív segédletével, ismét konyhakertet készítettek a kert végében. Emma csillogó szemmel jött-ment a palántákkal, és boldogan sorolta, hogy hol mi fog teremni....

Születésnapi zsúr. Amibe ezúttal Klára és Imó voltak hivatalosak. Méghozzá egy hétéves nagyfiúhoz.... Alig várták már, és ahogy beléptünk a vendéglátó házba, már suhantak is tova, egy gyors "szia Anya" felkiáltással.... Örülök, hogy nekik is jutnak már ilyen élmények, mert sokszor nyafognak, hogy őket miért nem, az ő barátaik miért nem, stb....

Színház és vacsora. Ezek pedig nekünk jutottak, kettesben, Zolival. A színdarab sajnos felejthető volt, így a második szünetben megszöktünk inkább, hogy kettesben vacsorázzunk egy étteremben, amit már elég régen nem tettünk. Olyan jó volt egy szépen (és nem általam!!!) terített asztalnál, finom (és nem általam készített!!!) ételek felett nyugodtan beszélgetni!

Uszoda. Sajnos, Imó füle még mindig vacakol, de megkérdeztem Klárát, hogy azért volna-e kedve egyedül is elmenni az úszásra. És volt! Emmának és Zitának pedig ahhoz, hogy csatlakozzanak. Így aztán, Imót Anyunál "leparkolva", elmentünk négyesben úszni (Zoli a szabadtéri focit választotta). Jól esett mindannyiunknak. Ahogy Anyukám ebédje is utána!

Ruha-pakolászás. No, ez mindig megvisel engem. Mármint az, amikor a lányok kinőtt vagy túl téli /nyári ruháit ki kell válogatni és utána fel kell kutatni és mérni, hogy az előző évadról eltett ruhák közül melyik jó még, hogy mibe nőttek már bele a kisebbek, stb. A kinőtteket és a túl télieket / nyáriakat elrakni, az aktualizáltakat a szekrénybe rendezni. Ilyenkor lehet Zita ruhatárát a legkisebb súrlódásokkal felfrissíteni, hiszen ő nem örököl senkitől (vagy szinte), neki kell a legtöbb újat vásárolni, a többiek viszont úgy örülnek az egymástól megörökölt daraboknak, mintha újak lennének. És most látom már azt is, hogy kinek mire lesz még szüksége. Túl vagyok ezen a hercehurcán, uff! Apró szívességként kérném azért a Természettől, hogy ugyan legyen már egy kicsit melegebb, mert a csajok teljesen beindultak a sok lenge ruha láttán és komoly erőfeszítésembe kerül lebeszélni őket a nyárias darabokról ebben a dermesztő hidegben.

Szavazás. Nem nagyon akaródzott elmenni. De mindig meggyőzöm magamat: négyévente egyszer fejezhetem ki a véleményemet, bármilyen kevéske is ő önmagában. Az a minimum, hogy éljek ezzel a ritka lehetőséggel. Ezért aztán elmentünk. Zolit is rávettem, pedig ő tényleg renitenskedni akart. "Asszem" megint másra szavaztunk! :-) És ez semmit nem zavar meg köztünk! :-) Annak is közösen örültünk, hogy nekünk a szomszédos "szobában" volt a körzetünk, mint az igazolással szavazóknak, akiknek sora az utcáig kígyózótt az ovi udvarán keresztül.....

Biciklizés. A vasárnap délutáni leckeírás és ruha-szelektálás után még maradt időnk vacsoráig. Ezért aztán két kerékre (azaz összesen 12 kerékre) pattantunk és csaptunk egy jó kis családi bicajozás. Bár tény, hog a végére szinte odafagytam a járgányomra (mivel hősiesen odaadtam az ugancsak didergő Emma-lányomnak a mellényemet...). Kicsit lehetne jobb idő, no.

+ 1 : Zolinak is van egy konyhai specialitása: ő tudja dobálni (és elkapni is...) a palacsintát, amikor süti. Nos, ebbe a hétvégébe még kényelmesen belefért egy dobálózós palacsintasütés "á la Zoli" is (aki, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, még egy cowboy-kalapot is öltött erre a különleges alkalomra!!! :-)