Zitáról még egyszer, másként

Lehet, hogy egyszer említettem ezt, de most újra aktuális. Egyszer beszélgettem a gyerekorvosunkkal arról, hogy milyen nagy Zita teherbírása. Akkor ezt még azzal is összefüggésbe hoztam, hogy keveset is aludt (ez a probléma, lekopogom, azóta megszűnt). A doktornő végighallgatta az akár még panasznak is beillő mondokámat és rám mosolygott: "Anyuka, itt az ideje, hogy elfogadja a tényt, hogy különleges gyereke van!" "Különleges, különleges, jó, jó" - feleltem, de hiszen, főleg egy anya számára, mindegyik gyerek az!" "Igen, de ő más számára is az!"- hangzott a kedves válasz....

Ahogy leírtam most Zita kissé ámokfutósra sikeredett hétvégéjét, még azt is lehetne gondolni - joggal -, hogy ez túlzás. Tény, hogy nagyon összejött. Tény, hogy sok mindent vállal. Kevésbé ismert tény az, hogy mi próbáljuk őt lebeszélni erről-arról de ő ellenfeszül. Van egy egyezségünk: ha ront a tanulmányi eredményein, le kell adnia valami tevékenységet. Az a helyzet, hogy nem ront az eredményein.... Sőt! Most éppen bejutott valami kerületi helyesíró-versenyre. Mert abból kimagaslóan jó. Valószínűleg, a szerencsés alapadottságon túl azért is, mert rengeteget olvas. Mert ennyi minden mellett még van ideje, kedve és lehetősége sokat olvasni.

Hogy a "sőtöket" tovább vigyem. Megírattuk vele a nyolcosztályos gimnáziumi felvételit. Magyarból semmit, matekból pár különórát véve (Emma egyik osztálytársának anyukájától) készült. Szerintünk nagyon alulmúlta önmagát a felvételin, főként pont matekból. Ennek ellenére, és hála többek között a kiváló tanulmányi eredményeinek, felvették abba a gimibe, ahová szerettük volna. Ami egy humán beállítottságú és rendkívül humánus gimnázium a szomszéd kerületben, elképesztően jó továbbtanulási eredményekkel, a divatos versenyistállók jellemvonásai nélkül. Hogy elvisszük-e, még kérdés. Zita nem szeretne menni, de ez érthető. Mi viszont kicsit aggódunk a jelenlegi sulija felsős tagozatának színvonalától.
Kifaggattam több pedagógus-ismerősömet a nyolcosztályos gimnáziumokról. Alapvetően senki nincs oda értük. De pont erről mindenki csak jót hallott. És azt is mondták: mostanra már valószínűleg jól bejáratódott ez a nekünk új, amúgy pedig csak megújított rendszer (gondoljunk csak nagyszüleink elemieire). Abban is mindenki egyetértett, hogy pont Zitának valószínűleg jó lenne, jót tenne. Tehát, van itt még egy csatánk, vívódásunk....

Visszakanyarodva az elfoglaltsághoz. Szóval, én ezt Zolin látom: ő rendszeresen és versenyszerűen sportolt kiskora óta. Azt látom, hogy hihetetlen teherbírása lett ettől, jó adottsága szinte minden sportághoz, és igazából szellemileg is csak a hasznára vált. Hihetetlenül jó memóriája van, jó a kombinatív készsége és egyáltalán, "vág az esze". Nem maradt le semmiről, ő is sokat olvasott gyerekkorában, sokat bulizott fiatalabb korában. Általában is nagyon nyitottá tette őt az újdonságok, a szabadidős tevékenységek minden válfaja iránt. Tehát a jó példa itt lakik velünk, egy fedél alatt. Mivel Zitának is jut ideje azért olvasni, játszani, úgy gondolom, hogy nem a "gyerekkora" marad ki, hanem a mostanság dívó üres, felesleges tevékenységek, amiket gépekhez köthetünk leginkább. Ehelyett, most, hogy szünet van, és itthon tespedhetnének a tévé előtt, a két nagylányunk lovastáborban van. Nem is akármilyenben! Mert nem elég, hogy lovagolhatnak, lovakat csutakolhatnak meg ilyenek, emellett elméleti oktatásban is részesülnek, továbbá végignézhettek egy patkolást, kiokították őket a lóeledelek különbözőségeiről (végül is, jó az, ha meg tudja különböztetni a zabot az árpát a korpától, stb...). És úgy élvezik! Soha annyit nem meséltek lovas táborról, mint a mostaniról!!!

És visszakanyarodva Zitához. Szóval, a többször megismétlődő blogmizériám sok mindenről elgondolkoztatott. Be kellett látnom: valamit változtatni kell. És nem annyira a technika örödöge miatt. Az csak a "jel" volt. Hanem azért is, mert a már tízéves gyerekemről nem mondhatok el mindent ebben a naplóban, mert később talán sérelmezné. Neki már vannak titkai, amiket rám bíz. Vannak "dolgai", amik nem tartoznak másra.... Tehát át kell alakítanom a blogot. Vagy zárttá teszem (ez a kevésbé valószínű), vagy kissé általánosabbá, "közéletibbé". Ez utóbbira van már ötletem, de míg az végleges formáját el nem nyeri, maradok a jelenlegi megoldásnál, de talán kicsit jobban fogok az ovisokra koncentrálni.... Akik éppen Csepelen boldogítják Jutka "mamát".