Pages

2010. április 2., péntek

Múlt hétvége - Carmenc(z)ita

A szombat és a vasárnap Zitáról szólt (eltekintve a színházas epizódról, amiről már írtam).

Zita kitartóan fuvolázik. Szereti, egyre jobban szereti a hangszerét. Saját bevallása szerint, azért fuvolázik, hogy járhasson a zenekarba. Onnan mindig vidáman, feltöltődve érkezik haza. Nagy boldogsággal mesélte, hogy Csilla néni, a tanárnője, már megkérdezte tőle, hogy szeretne-e majd a nagyzenekarban is játszani. Csillogó szemmel vágta rá, hogy persze! Csilla néni is odvan az én Nagylányomért, pedig néha nehéz vele. Jó párszor beültem az óráira, és enegm néha már szinte bosszantott Zita viselkedése, de Csilla néni teljes nyugalommal kezelte őt. Egyszer aztán Csilla néni bevallotta, hogy ő kifejezetten a "huncut" gyerekeket kedveli, így azokat is választja is ki magának. Akinek van egy kis rosszalkodós fény a szemében... Ami azért vagányságot is tükröz. Hát, ezt "megkapja" Zitával. És még azt is szereti Zitában, hogy a legjobbját (szinte) mindig a vizsgákon, a fellépéseken nyújtja. Így volt ez most is....

Van a Zeneiskolának minden évben egy "fesztiválja". Ott bemutatkozhatnak az arra érdemes tanítványok minden tanszakról. Fuvolára kb. 50 gyerek járhat (legalább). Abból most heten léptek fel. Köztük Zita.
Hálás darabot kapott, hogy úgy mondjam. Csilla néni megfogalmazása szerint azért fújhatta Zita a Carmenből a Habanerát, mert "Zita is olyan carmenes". Nem is tudom miért, de jól esett, hogy ezt mondta. Talán a megjegyzésből kiérződő szeretet és odafigyelés hatott meg. Szóval, már hónapok óta a Carmen dallamával feküdtünk és keltünk (nekem még a csöngőhangom is az lett a telefonomon). Zita nagyon szerette ezt fújni, ahogy aztán az utolsó hetekben egy másik, spanyol darabot is, amit egy gitáros kislány kíséretére kapott.

Kétszer lépett hát fel múlt szombaton. A gitáros darab "lement", megvolt. De a Carmen! Megint a legjobbat hozta ki magából, nagy sikert aratva! Még hozzá is tettünk egy kicsit, finoman, egy csinos piros blúzzal a fekete szoknyához, de azért nem túljátszva vagy fodros-bodrosba átmenve. Szóval, Csilla néni nagyon megdicsérte Zita teljesítméynét. A zsűrinél viszont nem aratott akkora elismerést, hogy olyan díjjal tüntessék ki, amivel szerdán az Erzsébetligeti Színházban tartott koncerten is felléphetett volna.Utólag visszatekintve nem is baj, mert szerdán már két napja küzdött a torokgyulladásával.... Mi mindenesetre büszkék voltunk rá, és büszke lehetett ő is magára.
Képes és videós dokumentációval nem tudok szolgálni, mert az időközben nagy-generálon átesett számítógépünkre újra kéne telepíteni a videós programot, az meg még várat magára. Viszont készült pár hete egy elég rossz minőségű (és ráadásul oldalra döntött) filmecske, ahol a Carment gyakorolja. A hangminőség gyatra, és ráadásul bakizik is egyet, de akit érdekel, megnézheti itt.


Vasárnap reggel pedig ismét útnak indult Zitus, ezúttal Zolival és Anyuval. Az úticél Balatonalmádi volt, egy újabb vívóverseny. Mi innen, a "távolból" szurkoltunk neki, mivel színházba mentünk. Zita ismét javított a teljesítményén, nagyokat küzdött, Zoli szerint bátrabban is. Sőt! Volt egy asszója, ahol 0-4-ről 4-4-re feltornázta magát, majd végül az utolsó tust mégis bekapta... Ekkor olyan dühös lett a helyzetre, hogy mérgében a földhöz vágta a sisakját (pedig én már a kezdetektől ismételgetem neki: a sisakra nem ülünk rá edzéskor és nem hajigáljuk versenyen, mert sokba kerül!!!). Ezért viszont a bíró majdnem kizárta őt (pedig nem ő volt az első, akit sisakhajigáláson kaptak....:-) ez azért eléggé "elterjedt" dolog...). Édes drágám, utána már nem is azért sírt, hogy kikapott, hanem azért, mert a bíró megharagudott rá. Apja lélekmasszírozása után összeszedte magát és odament a bíróhoz elnézést kérni.... Aki persze ezt értékelte... Egyébként, utólag, többen is úgy kommentálták a történetet, hogy nagyon tetszett nekik Zita tüzessége, hogy ennyire beleélte magát a dolgokba....  Mit mondjak, én is inkább mosolyogtam, szidás helyett... Szóval, ezen a versenyen megint jobb helyezést érte le, mint az előzőn (az indulók száma kb. mindig ugyanannyi), jóval több asszót nyert, határozottabban küzdött.

Csak így tovább, drága Zitám!

1 megjegyzés:

g.Vivien írta...

Ismerve Zitát én meg sem lepődöm mind a kitartásán, mind a teljesítményén. Aki nem ismeri azt hiheti, nem fogja sokáig bírni ezt a tempót. Pedig már évek óta győzi. És ami a lényeg: imádja. Ez az élete.

Büszkék is lehettek rá. Van mire.

Puszi, és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Nektek! :)

Vivien