Emma már nagyon készült erre a napra.... Imád Mariann nénihez járni a suliba. Mariann is imádja Emmát; saját bevallása szerint "jó lesz a napom, ha meglátom Emmát!". És mit szoktak ők együtt csinálni, további jópár kisgyermek társaságában? A kézilabda alapjait tanulgatják.... Mariann egyébként még azt is állítja szentül, hogy Emma ádáz tehetséges a kézilabdában (is).
Emma persze nincs ezzel tisztában (ahogy a tenisz-tehetségét sem ismeri még fel teljesen). Viszont nagyon lelkesedik ezért a csapatsportért, és még a Nyuszinak írt levelében is megemlítette, hogy reméli, hogy jól sikerül majd ez a verseny. Ami nem más volt, mint egy kerületi tehetségkutató bajnokság, a különböző általános iskolák között, akik részt vesznek a kézilabda utánpótlást nevelő programban. Előírás volt, hogy másodikosok jöjjenek, akik még nem játszanak egyesületnél.... Jéghideg zuhanyként érte ezek után Emmáékat az első meccs veresége, amit egy olyan csapat ellen szenvedtek el, amelyikben három (!!!!), kézilabdázó (klubban!!!) negyedikes (!!!!!) gyerek is játszott.
Szerencsére utána akadtak kiegyenlítettebb meccsek is, amiket Emma élvezett, sőt még gólt is dobott. De persze, így nem az övék lett a nagyon remélt kupa, hanem azé a csapaté, akitől először kikaptak (a három negyedikessel). Talán nem is nagyon kell kifejtenem ezzel kapcsolatban a véleményemet....
Hogy mi lett végül ennek a versenynek a mérlege számunkra? "Természetesen" (Emma esetében ez már lassan az a sport területén), Emmát ott is kiszúrták és kiemelték, úgymond "meghívták" őt az egyesületbe. Viszont Emma azóta hallani sem akar a kézilabda felől, akkora nagy csalódás volt ez neki.... Most győzködjük, hogy azért a próbaedzést nézze meg, ott nem fog találkozni azokkal a (számára) nagy negyedikesekkel... Én pedig, eredménytől függetlenül, ezerrel szurkolva, azon hatódtam meg, hogy az én kis mákszem-királylányom milyen szépen, és szinte az ösztönökbe ivódottan, használja a kézilabda alapmozdulatait: rögtön felteszi a kezét véddekezésnél, biztosan megfogja egy kézzel a labdát, pontosan céloz és egyenesen dob. És, ami elbűvölte Mariann nénit és az ottani edzőt is: nagyon jól "lát" a pályán. Ami persze nem a szeme élességét dicséri, hanem a labdás csapatjátékok legalapvetőbb erényét: figyeli és látja a csapattársait és a labdát, minden szituációban.
Egyébként, a verseny alatt, Klára és Imó pont ugyanabban a suliban agyagoztak, majd csatlakoztak hozzánk, "szurkolni". Zita? Zita vívásedzésen volt, ahonnan egy kicsit korábban jött el, hogy még lefuthassa a Fórum-futást (kb. 2 km), amit egy évben többször is megrendeznek a kerületünkben, és amit már többször megnyert a korosztályában. Idén megint a peches szériája lesz, mert a maga 1999. decemberi születésével a '98-'99-es korosztályban fut. Nem lett most dobogós, de pontszerző azért igen!!! Egyébként, szerintem ezek a korosztályos problémák egyre halványulnak majd.
Ja! És az eredményhirdetés után még elment a zeneiskolába (mindezt Anyukám vezényelte le, amiért is, hálás köszönet neki!!!), mert próbálnia kellett egy utolsót másnapra.....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése