Az utazásról

Hazafelé, a kocsiban, valahogy azt találtam gondolni, hogy ennek "alanyi jogon" kéne járnia.... Akkor, ott, nekem Timi az ikreivel és Virágszálával ugrott be elsőre, de persze sok más "olvasóm", barátunk, rokonunk és ismerősünk is lehetett volna.... Szóval, hogy pár nap a tengernél, családostul, a melegben, a fényben és a nyugalomban.... jutnia kéne mindenkinek ahhoz, hogy szebb, nyugodtabb életet élhessen. No, most nem az új, XXI. századi Kommunista kiáltványt akarom megírni, csak valahogy ez jutott eszembe.

Mert csak úgy szimplán jó volt, Kellemes minden. Az út odafelé. A szállás. A kilátás a tengerre. A tenger. A fürdőzések. A labdázások. A finom ebédek és még finomabb vacsorák. No meg a reggelik a teraszon. A hat gyerek közös játékai és a felnőttek beszélgetései. A szurkolások az étteremben, akármelyik csapatnak. Akár az Ausztráloknak úgy, hogy mellettünk egy teljes német tábor ült....

Szóval, szép volt, meleg volt, nem volt zsúfolt, a vendéglátók kedvesek voltak, olyan zökkenőmentes volt az egész. Az induláskor történt nagy zökkenőtől eltekintve, ami szinte tengelytörést okozott (nevezetesen Klára lebetegedése).

Ajánlom, javaslom mindenkinek Horvátországot, Rabacot, az Adoral apartmanokat. És azt a jó érzést is, hogy 12 év eltelte után (ugyanis mi itt töltöttük Zolival életünk első közös nyaralását és gyakorlatilag nosztalgiából szerveztünk újra ide egy utat...), teljesen más élethelyzetben, ugyanannyira tudtuk élvezni a nyaralást, a helyszínt és egymás társaságát.