Pages

2010. június 20., vasárnap

Az utazásról

Hazafelé, a kocsiban, valahogy azt találtam gondolni, hogy ennek "alanyi jogon" kéne járnia.... Akkor, ott, nekem Timi az ikreivel és Virágszálával ugrott be elsőre, de persze sok más "olvasóm", barátunk, rokonunk és ismerősünk is lehetett volna.... Szóval, hogy pár nap a tengernél, családostul, a melegben, a fényben és a nyugalomban.... jutnia kéne mindenkinek ahhoz, hogy szebb, nyugodtabb életet élhessen. No, most nem az új, XXI. századi Kommunista kiáltványt akarom megírni, csak valahogy ez jutott eszembe.

Mert csak úgy szimplán jó volt, Kellemes minden. Az út odafelé. A szállás. A kilátás a tengerre. A tenger. A fürdőzések. A labdázások. A finom ebédek és még finomabb vacsorák. No meg a reggelik a teraszon. A hat gyerek közös játékai és a felnőttek beszélgetései. A szurkolások az étteremben, akármelyik csapatnak. Akár az Ausztráloknak úgy, hogy mellettünk egy teljes német tábor ült....

Szóval, szép volt, meleg volt, nem volt zsúfolt, a vendéglátók kedvesek voltak, olyan zökkenőmentes volt az egész. Az induláskor történt nagy zökkenőtől eltekintve, ami szinte tengelytörést okozott (nevezetesen Klára lebetegedése).

Ajánlom, javaslom mindenkinek Horvátországot, Rabacot, az Adoral apartmanokat. És azt a jó érzést is, hogy 12 év eltelte után (ugyanis mi itt töltöttük Zolival életünk első közös nyaralását és gyakorlatilag nosztalgiából szerveztünk újra ide egy utat...), teljesen más élethelyzetben, ugyanannyira tudtuk élvezni a nyaralást, a helyszínt és egymás társaságát.

8 megjegyzés:

kata írta...

Olyan jó, hogy a Pöttyös Hőslánykátok bármelyik lehetett volna a négyből, mert szerintem mindegyik ilyen meghatóan állt volna a helyzethez. És olyan jó, hogy Klára könnyen viselte a betegséget és élvezte a nagyszülőkkel az egykeséget. És aztán, hogy kerek jó legyen, olyan jó, hogy Ti is szép napokat tudtok magatok mögött.

Igazad van, alanyi jogon kéne, hogy illessen mindenkit a tengerpartos, vagy bármilyen pár nap, főleg azoknak, akik küzdenek a hétköznapokban a hétköznapokkal.

Puszi,
Kata

Maimoni írta...

Nagyon szépek a fotók, nagyon jó lehetett!
(Gondolkodtam, keseregjek-e, hogy milyen kár, hogy mi nem, de úgy döntöttem, nem: hátha csoda történik, és mégis.)

Kőrösi Mercédesz írta...

Mi Rabacon voltunk nászúton majdnem 16 éve. Örülünk h jól éreztétek magatokat! Ilyen felhőket viszont mi akkor egyszer sem láttunk:) Szép nyarat nektek!
KMerci

Szitya írta...

Kedves Merci!
Először is üdv! Veled még nem "találkoztam" a kommentelők között, és mindig öröm számomra egy új hozzászóló felbukkanása. 16 éve nászúton?!? Akkor nektek is ajánlok egy visszatérést, mert sok a változás, és jó értelemben!
A felhők pedig nem nagyon zavartak. Éppen csak egy délután volt ilyen borús, és mi az, ahhoz képest, ami szegény kis hazánkban lezúdult ugyanakkor!

Szilvi

fenci írta...

Elfogadom a javaslatot, hogz igenis mindenkinek járna egy pár nap amikor kikapcsol és csak élvezi szerettei társaságát... nekünk az idén ez kimarad - de ez nem panasz akar lenni, majd pótolunk jövő nyáron! És remek, hogy Klára is megtalálta a jót a rosszban, ti meg hogy jól éreztétek magatokat - csak úgy sugárzik a képekről...

fenci írta...

Rosszul fogalmaztam : a nyaralás marad ki :-) azért szeretünk mi eggyütt lenni - szóval érted :-)

Szitya írta...

Persze, hogy értettem, Enci! És persze, hogy nektek most kimarad a nyaralás, de ami rátok vár, az sokkal gyönyörűségesebb azért! Igaz, egyáltalán nem lesz pihentető!
Üdv nektek mind!

Móni!
Nektek meg kívánom, hogy ne csak álom/csoda maradjon a nyaralás!!!

Szilvi

Kőrösi Mercédesz írta...

Szia Szilvi, köszi a válaszodat:)
Nagyon-nagyon szép emlék Rabac, de azóta beleszerettünk Primostenbe, ha minden sikerül, idén negyedszer sikerül lemennünk. Csodás városka egy félszigeten, sokkal délebbre, igazi pihenés!
Elhiszem, hogy a felhők nem zavartak: egy jó család, klassz társaság, szép táj feledteti... főleg hogy csak egy du volt felhősebb.
Nagyon szép nyarat kívánok,
Merci