Mi jöhet még?!?!

Emma választásai közül kettő nem okozott különösebb kihívást. Zongora? Persze: fekete-fehér, ebony and ivory, cisz-disz-fisz gisz, (dirr és) dúr, meg persze moll, billentés, szárnycsapás, staccato és crescendo... Aztán a tenisz: szerva itt, szerva ott, out, tenyeres és fonák, Roland Garros ésWimbledon.

Amikor viszont már a másodikos gyerekeimnek, egy szöveges matekpélda elvégzésekor nem csak az a feladat, hogy megértsék és megoldják (Jancsinak és Pistinek együtt 9 kisautója van. Mennyi van Pistinek, ha Jancsinak 4?), hanem az is, hogy TERVET készítsenek (esetleg előtte még megbecsüljék a vélhető eredményt), egy kicsit pislogtam.

Zitával hamar belecsaptunk a további bonyodalmakba. Hála neki, ismét terhestornán érezhettem magamat, amikor szegénykét szinte fejjel lefelé lógatva, légzőgyakorlatokat "végeztünk", a megfelelő fuvolázós technika elsajátítása végett. Azóta már mindketten belejöttünk, egész jól. Ő egyre szebben tud fuvolázni, én pedig már "csipőből" szólok neki, hogy feljebb tartsa az állát, adjon ki mély, gurgulázó hangot, hosszan, mert "beszorította a torkát", nyissa szélesebbre a száját, és ne úgy vegyen levegőt, mint egy fuldokló...

Zita által tudhattam meg azt is, hogy a kvint és a terc nem csak zenei fogalmak. Hanem kardosok is... Ahogy a parád sem csak love-val összeköthető kifejezés, hanem a vívással is. Sőt! Lamé nem egy focista a francia válogatottban, hanem a vívófelszerelés egyik fontos része: nevezetesen az, amelyik segítségével érzékeli a találatokat a gép, amikor "bekötve" játszanak. Mert azt meg így hívják.
Vívásban sisakot viselünk (és tilos földhöz vágni a versenyen, mert kizárással jár), lovagláskor kobakot. Ugyanis ezen területen is komoly kiképzés alá vetett az élet (azaz, a gyermekeim szenvedélye). Így aztán tudom most már, hogy nyergeléskor nem csak nyerget teszünk arra a szerencsétlen állatra, hanem izzasztót és hevedert is (no meg sok, apró és lehetetlen elnevezésű apró részből álló lószerszámot) és csutakoláskor a patáját is ki kell kaparni. Megtanulhattam, hogy a baltavágás a ló egyik testrésze, ahogy azt is, hogy a paci rendelkezik könyékkel. De ő nem kakil. Hanem trágyázik. Álmomban sem gondoltam volna, hogy lehet hamisan is ügetni, és hogy a könnyített ülés egy állást jelent majd.

Na de azt már tényleg nem feltételeztem volna saját magamról, még úgy sem, mint esetleg néha akár túlzásokba eső, odaadó anyáról, hogy egy napon majd átlépem egy horgászbolt ajtaját.... (Azon okból kifolyólag, hogy Laci vett Zamárdiban Emma-keresztlányának egy szuper-egyszerű, ámde mégiscsak használható nád pecabotot - amivel már napok óta próbálkozott halatt fogni a kis társaság-sikertelenül). Pedig megtettem. És most már azt is tudom, hogy a nyolcéves amatőr pecásnak is kell horgászengedély. Meg azt is, hogy a kukacot, amit állítólag a pici, partmenti halacskák kedvelnek, csontinak hívják. 100 Forint egy maréknyi... És hűtőben kell őket tartani, nehogy bebábozódjanak...

A szülői lét tele van meglepetésekkel. Kérdem én: ezen a téren mi jöhet még?!?!