A lányok egyik kedvenc helye

Mármint a lányok egyik kedvenc helye itt, Boglár környékén.

Ide minden évben elmegyünk.
Innen ered Imola és Klára agyagozás-imádata.

Itt nyer értelmet a vidéki élet bája, a kétkezi munka varázsa.
Itt ellazulunk. Itt jól lakik a szemünk, a tapintásunk és a lelkünk.
Itt mindig csak mosolygunk.
Itt a lányok nagyon koszosak, nagyon jókedvűek és nagyon nyitottak lesznek.
Innen mindig viszünk haza valami kézzel fogható emléket. Például azt, amit a lányok előző évben készítettek - kiégetve (mert gondosan félre van téve). Meg amit a kiállítóteremben Anyu nem tud otthagyni, és amit utána itt, nyári reggeleken és estéken, terítéskor újra csodálhatunk.

Ez a hely a Légli Kerámia Műhely Szőlőskislakon, Boglár szomszédságában. Edit, a "fazekas-asszony" vállalja azt be időről időre, hogy a lányokkal először agyagozzon, majd, soha nem állva ellent esdeklő tekintetüknek, korongozzon. Edit magyaráz, kedves és határozott. Mindig többek leszünk általa.

Amíg a csajok az egyszerűségében hangulatos kert padján ülve dolgoznak, addig mi, Anyuval, körbejárjuk a régi(es?) parasztházban berendezett tündéri kiállítótermet, és szemet vetünk pár portékára (mondjuk, az én konyhám már nem bír el többet, de házi lekvárt azért én is vettem - ha már egyszer az is van, én pedig még mindig nem főzök ilyesmiket...). Külön öröm, ha ott van a mester, Attila is, mert igazi művészlélek lévén, sodró természete roppant érdekes beszélgetéseket eredményez. Ebben az élményben idén részünk lehetett, Anyuval egészen sokáig értekeztek.

Sőt, idén még a boros Légli részhez is lezarándokoltunk, ahol, ezúttal Gézától, finom bort is "szereztünk".

Akit Boglár felé vet jó sora, mindenképpen kukkantson be ide, ez a hely varázslatos. Legalábbis számunkra.