El sem hiszem...

Igen, a figyelmes olvasónál talán már "összeérnek" a szálak... Móni, a maga zseniális praktikáival és négy gyermekével, és én, egy és ugyanazon projekten dolgozunk már egy ideje. Móni is egészen régóta ügyködik azon, hogy valami újat, valami mást, valami finomat és valami szépet hozzunk létre, de nálunk, azaz Zolinál és cégénél, ez már körülbelül egy éves folyamat kicsúcsosodása.

Az egy év fejtörés, rengeteg megbeszélés és nem kevés papírmunka után, végre stúdióba vonultunk bő tíz napra, ahonnan - nagyon remélem - valami igazán vidámat, üdítőt és látványosat "hozunk" majd ki.

Ez csapatmunka. Nagyon az. Aminek szerves része az, amikor Móni megörvendeztetett minket a megbeszélésekre hozott, frissen sütött croissant-jai val és egyéb ínycsiklandó finomságaival (amiből ő -tanúsíthatom - hihetetlen önfegyelemmel, sosem fogyasztott, tartva egyre eredményesebb fogyókúráját), de ugyanúgy a humor, amit pl. Laci csillantott meg, Móni ama bizonyos segítsütije kapcsán. Része még a rugalmasság, a készség arra, hogy mindig azt oldjuk meg éppen, közösen és zokszó nékül, amit kell. Része még egy hatalmas nagy szervezés, táblázat-gyártás és az elfogadás is, hogy ezek a tervek és táblázatok nem úgy valósulnak meg, ahogy azt terveztük. Része még egy együtt-lélegzés, ami a közös izgalomtól és lelkesedéstől válik fantasztikussá.

Hogy milyen lesz? Nos, véleményünk szerint jó. Kerek. Egész. Teljes. Csak azt szeretnénk "forradalmasítani", megújítani - szerényebben -, amit a rendelkezésünkre álló technika felkínál nekünk. Az emberi vonalat, a finom ízeket és a közös főzés örömét nem.

Folytatás következik.....