Olvasás

Ma délután, hazafelé jövet, láttam egy embert, aki úgy ment az utcán, hogy közben olvasott. EGY KÖNYVET. Eszembe jutott "kicsi Szilvi" önmagam, aki hasonlóan araszolva, mit sem bánva, hogy hová (és mibe...) lép, araszol az iskolába. Amióta az eszemet, de inkább a betűket, tudom, olvasok, imádom a könyveket. Eszembe jutottak azok a délutánok, amikor Apukámmal elsétáltunk a közeli Ikarus művházba és a könyvtárban hosszasan válogattunk. Itt érzem még most is az orromban azt a finom könyvtár- illatot.... Hat könyvet lehetett egyszerre kikérni, három hétre. Nálam mindig hat könyv volt.... És sokszor előfordult, hogy egy könyvet többször is végigolvastam. A rekordot, ha jól emlékszem, G. Szabó Judit "Megérjük a pénzünket!" című műve tartja. Ha minden igaz, 23-szor olvastam végig. Vagy csak addig számoltam... A mai napig el tudom mondani a kezdő sorokat (oldalakat).... Már Zita is elolvasta. Neki is tetszett.

És eszembe jutott a ma reggeli kávézós, hajnali beszélgetésünk Zolival. (Csak zárójelben: imádom ezeket a reggeli negyedórácskákat: csak Ő meg én, a gőzölgő kávénk és most már, hogy sötét van, a meggyújtott gyertyák lángja...) Pont a könyv volt a témánk. Elmesélte, hogy hallgatott a rádióban egy beszélgetést egy kiadóvezetővel, aki nagyon pesszimista volt a nyomtatott irodalommal kapcsolatban. És megbeszéltük, hogy számunkra valahogy elképzelhetetlen, hogy ne egy könyvet tartsunk a kezünkben, ha regényt olvasunk.... Hogy egy képernyőt bámuljunk, ahelyett, hogy a nyomdaillatú oldalakat lapozgassuk.

Lehet, hogy ódivatú hozzáállás ez... De egyelőre még a gyerekeimen is azt látom, hogy a könyv és annak olvasása szinte egy szertartás (egy MINDENNAPI szertartás) része. Klára mostanában a csillagokról olvastat. Olyan ismeretterjesztő könyvei vannak, amelyekben - a könnyebb szemléltetés végett - még kihajtható, elhúzható részek is vannak. Ehelyett kattintgatnánk? Vagy hogyan keresnénk az eltűnt áfonyát a "Franklin és az áfonyarejtély" című agyonolvasott klasszikusunkban, ha csak egy képernyőt néznék? Amikor kisebb gyerekként Boribonoztak, hányszor visszalapoztatttak pár oldallal előrébb?! Már kétévesen gombokat fognak nyomogatni a most születő gyerekek? Zita minden este olvas, elalvás előtt. Van egy kis "textil fül" felszerelve az ágyára, oda teszi az aktuális könyvét. Akkor inkább majd még az ágyban is képernyőt bámul? És én is szeretem, amikor lefekszem, kezembe venni A könyvet. Bármelyiket, amire a választásom esik. Most éppen a kivitelezésében is nagyon tetszetős "Utas és holdvilág" Szerb Antaltól. Emmával a Berg Judit féle Rumini sorozat legújabb, negyedik, epizódját rágjuk most éppen, de én nagyon élveztem idén nyáron Gerald Durrell "Állatok bolondja" című könyvének felolvasását is. Amit egyébként a könyvtárból kölcsönöztünk ki. Mert a könyvtár is egy fantasztikus hely! Mi lesz vele? Hiszen olyan jó ott "bogarászni", válogatni, régi könyvillatot szimatolni! A könyvesboltokról nem is beszélve... Igaz, azokat most kerülöm, nehogy kísértésbe essek... Mert továbbra is úgy gondolom, hogy a könyv a legjobb ajándék bárkinek... Még akár saját magunknak is...
Vajon tényleg egy letűnő korszak részesei vagyunk, vagy azért a könyv megmarad egy olyan értéknek, amit a technika nem tud leigázni? Én a Guttenberg-galaxisnak szurkolok... Remélem, az Erő vele van...