Pages

2010. október 28., csütörtök

Olvasás

Ma délután, hazafelé jövet, láttam egy embert, aki úgy ment az utcán, hogy közben olvasott. EGY KÖNYVET. Eszembe jutott "kicsi Szilvi" önmagam, aki hasonlóan araszolva, mit sem bánva, hogy hová (és mibe...) lép, araszol az iskolába. Amióta az eszemet, de inkább a betűket, tudom, olvasok, imádom a könyveket. Eszembe jutottak azok a délutánok, amikor Apukámmal elsétáltunk a közeli Ikarus művházba és a könyvtárban hosszasan válogattunk. Itt érzem még most is az orromban azt a finom könyvtár- illatot.... Hat könyvet lehetett egyszerre kikérni, három hétre. Nálam mindig hat könyv volt.... És sokszor előfordult, hogy egy könyvet többször is végigolvastam. A rekordot, ha jól emlékszem, G. Szabó Judit "Megérjük a pénzünket!" című műve tartja. Ha minden igaz, 23-szor olvastam végig. Vagy csak addig számoltam... A mai napig el tudom mondani a kezdő sorokat (oldalakat).... Már Zita is elolvasta. Neki is tetszett.

És eszembe jutott a ma reggeli kávézós, hajnali beszélgetésünk Zolival. (Csak zárójelben: imádom ezeket a reggeli negyedórácskákat: csak Ő meg én, a gőzölgő kávénk és most már, hogy sötét van, a meggyújtott gyertyák lángja...) Pont a könyv volt a témánk. Elmesélte, hogy hallgatott a rádióban egy beszélgetést egy kiadóvezetővel, aki nagyon pesszimista volt a nyomtatott irodalommal kapcsolatban. És megbeszéltük, hogy számunkra valahogy elképzelhetetlen, hogy ne egy könyvet tartsunk a kezünkben, ha regényt olvasunk.... Hogy egy képernyőt bámuljunk, ahelyett, hogy a nyomdaillatú oldalakat lapozgassuk.

Lehet, hogy ódivatú hozzáállás ez... De egyelőre még a gyerekeimen is azt látom, hogy a könyv és annak olvasása szinte egy szertartás (egy MINDENNAPI szertartás) része. Klára mostanában a csillagokról olvastat. Olyan ismeretterjesztő könyvei vannak, amelyekben - a könnyebb szemléltetés végett - még kihajtható, elhúzható részek is vannak. Ehelyett kattintgatnánk? Vagy hogyan keresnénk az eltűnt áfonyát a "Franklin és az áfonyarejtély" című agyonolvasott klasszikusunkban, ha csak egy képernyőt néznék? Amikor kisebb gyerekként Boribonoztak, hányszor visszalapoztatttak pár oldallal előrébb?! Már kétévesen gombokat fognak nyomogatni a most születő gyerekek? Zita minden este olvas, elalvás előtt. Van egy kis "textil fül" felszerelve az ágyára, oda teszi az aktuális könyvét. Akkor inkább majd még az ágyban is képernyőt bámul? És én is szeretem, amikor lefekszem, kezembe venni A könyvet. Bármelyiket, amire a választásom esik. Most éppen a kivitelezésében is nagyon tetszetős "Utas és holdvilág" Szerb Antaltól. Emmával a Berg Judit féle Rumini sorozat legújabb, negyedik, epizódját rágjuk most éppen, de én nagyon élveztem idén nyáron Gerald Durrell "Állatok bolondja" című könyvének felolvasását is. Amit egyébként a könyvtárból kölcsönöztünk ki. Mert a könyvtár is egy fantasztikus hely! Mi lesz vele? Hiszen olyan jó ott "bogarászni", válogatni, régi könyvillatot szimatolni! A könyvesboltokról nem is beszélve... Igaz, azokat most kerülöm, nehogy kísértésbe essek... Mert továbbra is úgy gondolom, hogy a könyv a legjobb ajándék bárkinek... Még akár saját magunknak is...
Vajon tényleg egy letűnő korszak részesei vagyunk, vagy azért a könyv megmarad egy olyan értéknek, amit a technika nem tud leigázni? Én a Guttenberg-galaxisnak szurkolok... Remélem, az Erő vele van...

14 megjegyzés:

kikocs írta...

Hát, megint olyant írtál, amihez muszáj hozzászólnom.
Én is nagy könyvbolond vagyok, sajnos most hónapok óta képtelen vagyok olvasni, de ezt most hagyom.
Szóval letűnt öregek leszünk a könyvszeretetünkkel.
Van ez az új dolog, hogy iPad. Nekünk van, mert a férjem kapott egyet a cégnél, erre fejleszt programokat. És ezen van egy ilyen program, hogy iBook, és bizony az teljesen úgy működik, mint egy könyv. Nem gombokat nyomogatsz, fekszel az ágyban, hason, vagy háton a sötétben, lámpa sem kell, az ujjaddal lapozol, oda, vissza, válogatsz a könyvespolcon, hogy mit kezdj el olvasni, a könyvjelződ bent van a könyvben, amit félbehagytál, megjelölhetsz kedvenc részeket, idézeteket... Beállíthatod magadnak a betűnagyságot, ránagyíthatsz a lábjegyzetre... Elképesztő a technika.
Én most bizony a gyerekeknek ebből olvasom a Benedek Eleket esténként, mert a kicsik így el tudnak aludni a mese alatt, míg Réka végigizgulja a sárkány mind a hét fejének levágását.
A férjemmel azt beszéltük, hogy valószínűleg a jövőben is megveszi majd az ember a nagy kedvenceket, hogy ott legyen a polcon, de a könyvtárak valószínűleg már nem ugyanolyanok lesznek, mint eddig. És biztos nagyon fel fog hígulni az irodalom, hiszen most azért elég komoly pénzbe kerül kiadni valamit, elektronikusan meg bárki hihet magában...
Azért én biztos vagyok benne, hogy az én gyerekeimnek is lesz könyvespolcuk, és rajta könyvek. Ha nem is annyi, mint nekünk. Hiszen nekem sincs már lexikonom, és a szótárt sem veszem le, csak leporolni...

Eszter írta...

Szia Szilvi!

Arra emlékszem,hogy Turi Vera blogjáról a címe miatt jutottam el a Te naplódhoz. És arra is emlékszem, hogy akkor épp a Panka és Csiribi sorozatot dícsérted. Azóta nekem is van lánykám (is) és alig tudom visszafogni magam, hgy még ne vegyem meg neki. Szerintem a 4. szülinapjára megkapja, még 1,5 év. De ajándékba már vittük kislánynak. És a Turi lányokat is várja, ha egyszer sikerül összefutni :-)
És szintén Tőled "nyúltam le" az Időjárásunk és a Hami című könyvek ötletét, ami azóta nagy kedvenc itthon.
A Rumini első része a szekrény aljában várja az András napot, hogy odaadjuk az ünnepeltnek.
A születésnapomra 3 könyvet kaptam ajándékba. A mi ágyunk mellett is mindig van könyv.
Az utas és holdvilágot nyáron volt szerencsém olvasni, épp az umbriai út alatt. Gubbióban a férjemnek felolvastam az aktuális fejezetet. Felejthetetlen emlék. Ehhez mondjuk még kellett Beke Kata: Vallomás című könyve, a kettő együtt volt fantasztikus. Ha valaha arrafelé utaztok, feltétlenül szerezd meg ezt a könyvet, a legjobb szubjektív utirajz.
A kolleganőm kislányának tegnap volt a névnapja és kérdeztem tőle, hogy mit adnak neki. És mondott két dolgot: társasjáték és a másikra nem emlékszem. Én meg magamban azon csodálkoztam, hogy lehet, hogy egy 4 éves gyerek bármilyen ünnepére nem kap könyvet ajándékba...
A kisfiammal most olvassuk Kököjszi és Bobojsza történetét, szereti. Ez az első olyan könyv, ami inkább olvasmányos, sem mint képes. Ezért mertük megvenni neki már a Ruminit is.

Szóval, már ketten drukkolunk a Guttenberg galaxisnak.

Jó éjt!

Eszter

Ui: A 4 és fél éves fiam nem tudja, hogy hogy kell kezelni a számítógépet, de nem érzem, hogy ezzel hátrányban lenne. Majd megtanulja, ha érdekli és itt lesz az ideje. Egyelőre kocsizni szeret. És szerintem ez a normális.

doris írta...

Én nem vagyok ilyen szkeptikus. A könyv halálát már olyan sokan megjósolták, és ettől függetlenül most is olvasnak az emberek. És régen sem olvastak többen. A fiaim rendszeres könyvtárba járók, és gyakran megyek én is velük. Ott mindig van élet, és elég sok gyerek is. Nem lesz ott baj a könyvekkel. Azzal már inkább, hogy hogyan tanítják meg olvasni a gyerekeket, illetve, hogy a szövegértés ki tud- e alakulni bennük.

kata írta...

Biztos, hogy vele van.
Hiszen a gyertya fölött Edison se mondott gyászmisét.

Puszi,
Kata

csodatarisznya írta...

Olvaslak már egy ideje csendben, a háttérben. De most G. Szabó Juditnál megmozdult bennem valami, és úgy érzem, muszáj leírnom, hogy nagyon örülök, hogy találtam végre egy embert, akinek ugyanaz volt a kedvenc könyve gyerekkorában, mint nekem! A rekordot ugyan továbbra is Te tartod, én "csak" 17x olvastam, de még én is simán idézek a könyvből most is:)
Egyébként szerintem a könyv örök, számítógép ide, e-book és iPad oda, a nyomtatott könyveket egyik sem fogja kiszorítani.

Szitya írta...

Kikocs!
Milyen jó, hogy elmondtad a "másik oldal" érveit (jó, azért nem gondolom, hogy te vagy Darth Vader... :-) )!

Szitya írta...

Eszter!
milyenjó, hogy "idetévedtél" Verától!!!
Egyébként pedig nagyon egyetértek veled!

Szitya írta...

Csodatarisznya!
Számomra is nagy öröm, hogy találtam egy másik G. Szabó Judit "fan"-t! A többi könyve is jó, de ez a csúcs!!! Tényleg, úgy örülök, hogy van valaki más is ilyen dilikkel!
Légyszi, gyere máskor is, hátha találunk más közös heppeket!

sedith írta...

SZilvi, végig ezt akartam írni neked, amit végül leírtál: a köny úgyis megmarad könyvnek. Szerintem a két világ jól megfér egymás mellett. Mint ahogyan élvezzük a természetet a betonrengeteg után, úgy fogjuk mindig sóvárogni a régit, a természetest, a könyvet a "gép" után.

Az én lányaim, még a nagy sem ismeri a számítógépet. Legalábbis nem tudja kezelni. Még annyit sem, hogy az egérrel kattintson. Tudom, hogy nemsokára neki is ide kell majd ülnie, különben lemarad a társaitól, de mi húzzuk-nyúzzuk ezt az időt amíg lehet, amíg tőünk függ. Boróka - mondjuk - tudja kezelni. Gyorsan és egyszerűen. Odamegy és kikapcsolja.:D:D:D

Szerencsére nem is érdekli őket igazából. Tudják, hogy van, amit csak ott lehet nézni, és hívnak, hogy "tegyem", de más, különösebb érdeklődés nincs. A könyveket viszont imádják, és ha tőlem függ, mindig is fogják.

Elképzeltem azt az abszurd helyzetet: bebújok az ágyba, kényelembe helyezem magam és felütöm a ... laptopot. (Ami, ugye, nincs, és bár a laptopkonyha vonzóvá teszi, mégsem vagyok biztos benne, hogy kell-e nekem, hiszen akkor biztos, hoyg többfelé is magammal vinném. Pedig így is rengeteget töltök gép előtt.)

jehudit írta...

Kövny, olvasás függő vagyok és voltam gyerekkoromtól kezdve. Elsős nagyfiam alig várja, hogy a betűk összeálljanak szavakká és önállóan tudja bújni a könyveiket.
Nagyon szeretem a mára ódivatúvá vált kalsszikusokat. Mikszáth, Jókai. Kamaszként Anna Karenina érintett meg. Szeretem az életrajzokat a történelmet. ha kiolvasok egy könyvet szinte űr marad bennem unáta. Hiány, olyan elvonási tünet féleség. Alig várom, hogy belekezdjek egy másikba. Fel nem tudom fogni milyen lehet az, ha valaki nem szeret olvasni.
Hogy mi a jövő? Lusták, instan fogyasztók az embrek. A hideg kiráz a lerövidített klasszikusoktól. Nem attól tartok, hogy nem papír alapú lesz az olvasás, hanem attól, hogy nem is fogja érdekelni az embereket az írott szó.

Szitya írta...

Edith!
Kívánom, hogy lehessen laptopd, ha úgy szeretnéd. Attól még a te meglátásaid nem fognak változni, az biztos!

Szitya írta...

Jehudit!
A te félelmed az enyém is!

sedith írta...

SZilvi, képzeld, tegnap (úton voltam a lányokkal Édesanyámékhoz) felhív a férjem, hoyg veszünk-e laptopot, mert van egy nagyon jó akciós ajánlat. Az egyik munkatársa már vett is. Beszélgettünk, latolgattunk és végül döntöttünk: ahogy eddig megvoltunk, még megleszünk egy ideig. És nem mellesleg, nem hiányzik ismét kidobni egy be nem kalkulált összeget valamire.

kikocs írta...

Az írott szó örök. Ettől nem kell tartani szerintem. Lehet, hogy lesznek időszakok, amikor kevesebben kíváncsiak rá, de újra és újra lesz reneszánsza, hiszen 100 éve is milyen különleges dolog volt még az olvasás.