Azon a napon...

... amikor egyszerre volt napfogyatkozás és laptopkonyha indulás, olyan fura-bizarr állapotban lebegtem, hogy néha már szinte kívülről néztem magamat - és vihogtam. Estefelé jöttem-mentem, leszedtem három ruhát, elkezdtem a terítést, beszálltam két percre a játékba, aztán továbbsuhantam, hogy lessem a honlapot. Utána rájöttem, hogy még nem adtam vacsorát. Nagyjából elkészítettem, de közben töltöttem egy pohár pezsgőt. Csörgött a telefon, jöttem-mentem, spalettát csuktam, leszedtem még két ruhadarabot. Ha jól emlékszem, talán leellenőriztem a leckét, de nem biztos, hogy annyira jól. A vacsora előtt és után a gyerekek gyakorlatilag szétszedték a házat, tulajdonképpen jókedvükben, de valahogy mégis zizzenten, ők is. Én pedig, mint aki köré némítót szereltek, semmit sem realizáltam ebből. Zoli kissé meg is lepődött a felforduláson, amikor belépett. Nem is értettem, miről beszél...

Aztán rámtört az a vágy, hogy megnézzük az "Egyszerűen bonyolult" című filmet, Zolival (azért mégsem az aprónéppel). Igen, de úgy, hogy olyan croque-monsieur-t eszünk, mint ott, ők, salátával. Na, valahogy lezajlott a fürdetés-mesélés-fektetés trilógia, és végre, végignézhettük a filmet (nem biztos, hogy Zoli pont erre vágyott, de ezúttal nem volt beleszólása...), a finom francia finomsággal - bár bevallom, ildomosabb lett volna laptoposat kreálni, de hol volt tőlem aznap a logika!. És én még véletlenül sem pilledtem el a film alatt, pedig már késő volt és úgyis kívülről fújom... Mert valami olyan felpörgetett állapotban voltam, mint a szüléseim után... Izgatott voltam és izgultam (izgulok). Aggódtam, hogy minden rendben lesz-e a kicsikével... Lefeküdvén, még a könyvem olvasásának is a végére értem. Másnap pedig persze kissé nehezen ébredtem...

És hogy van az "újszülött"? "Belövellt-e" a tej? Hát, köszönjük szépen, úgy tűnik, hogy életképes marad, mosolyog, eszik és nem nagyon alszik... :-) Szóval, többezren meglátogatták már (három nap alatt), többszázan regisztráltak és mi nagyon örülünk, és persze várjuk az újabb látogatókat, de még inkább a visszatérőket. Kaptunk sok biztatást és gratulációt, de igazán építő kritikákat és megjegyzéseket is. Ezeket mind köszönjük. Rájöttem, hogy mindezekre igen nyitott vagyok, de azt fogom nehezen viselni, ha esetleg OZ-t vagy Sanyit fogják "bántani". Ahhoz túlságosan szeretem és tisztelem őket. Ők ezt könnyedebben veszik. Dehát, nem véletlenül nem akartam soha celeb lenni... (Nekem ez nem menne. Folyton csak a bántót venném észre és nekiállnék keresni a hibát magamban.)

Szóval, így állunk, nemsokára újra forgatunk és hamarosan indul egy "hangosabb" kampány is. Én azt várom, hogy már olyan visszajelzések érkezzenek, hogy miket főztek meg és mennyire ízlett. Mert én a forgatások során (az általam nagyon nem kedvelt vadaktól eltekintve), MINDENT végigkóstoltam, még azt is, amit elsőre nem találtam vonzónak, és nagyon ízlett az összes kaja. Valahogy nem nehezít el egyik sem, és ez nagy erény, szerintem!

Azt szerettem volna még itt jelezni, hogy ezen blog nem fog átalakulni laptopkonyha-promóciós oldallá, hanem megmarad a mi hús-vér négy gyönyörűségünk és családunk krónikájának. Laptopkonyha ügyben az oldal majd elboldogul egyedül! Nem mondom, hogy ezentúl nem teszek majd róla említést, de csak visszafogottan.

Ez itt továbbra is a "Négy a lány"...