Hétköznapi vandálok

Szerintem általános jelenség az, amikor az anyuka-háziasszony a takarítás során szépen lesuvickolja a mosdókagylót a hét (hetek, hónap, vagy csak az elmúlt napok, ki milyen szorgalmas...) során rárakódott és odaszáradt fogkrémmaradékokat (mert igen, kéri a drága gyerekeit, hogy öblítsék le fogmosás után, dehát...), ledörzsöli a teljesen homályossá lett csaptelepet és megfosztja a fogkrémpöttyöktől a fürdőszoba tükröt (mert nagyon jó muri nézni saját magunkat, miközben fogat súrolunk...), majd este, a fürdés és fektetés után bemegy a fürdőszobába, hogy helyreállítsa a szívének oly' kellemes rendet (a törülközők ugyanis valahogy nem feltétlenül végzik a törülközőtartón, viszont a földön összekupacolva nem száradnak meg vagy ha igen, büdösre) és feljajdul a látványtól. Mert mi fogadja? Összeköpködött tükör, fogkrémes mosdókagyló és bemaszatolt csaptelep! Kezdheti-kezdhetné elölről!

Ennél sokkal rosszabb érzés lehet az - amiben szerencsére még nem volt részünk, de mindig nagy empátiával gondolok a tulajdonosra, amikor ilyet látok -, amikor valakinek utcafrontos a háza egyik fala, azt szépen bevakolja, majd jön egy "street-artist" (szerintem simán csak rongáló huligánok) és készít rá egy firkálmányt, vagy egy kiteljesedettebb "freskót".

Nos, számunkra hasonlóan nagyon szívfájdító az, amit most láthatunk, a közvetlen közelünkben, a köztulajdonunkkal. Elmagyarázom.

Az utcánk végében pár hónapja végre elkészült a "Sashalmi sétány". Ez hihetetlenül nagy szó, mert a '70-es évek óta ment a huzavona, hogy kié is ez a terület (a méltán népszerű BKV-é vagy a kerületé, netán a fővárosé), így aztán senki nem törődött vele. Ez egy hepehupás földút volt, világítás, járda és gondozás nélkül. Nyáron poros sivatag, télen jeges korcsolyapálya, éjszakánként pedig raliterep. Tavaly aztán végre felvonultak a munkagépek, és a közeli parkkal együtt (amiről már írtam), ezt is teljesen rendbe hozták. Lett világítás, futópálya, sétálórész, parkosítás, szép növényekkel, öntözőrendszerrel, padokkal és autóktól eltiltott részekkel, másutt pedig fekvő rendőrökkel. Sőt, még egy szökőkút is épült, mondjuk az kicsit furán hat, de mindegy, nem zavar. Ez a radikális változás természetesen a környék hangulatában is beállt. Noha ettől az utcánk egy jottányit sem lett vonzóbb; most is ugyanannyira összevissza épületek és építési meglátások egyvelege ez, ami nem bájt, hanem rendezetlenséget kölcsönöz neki, de azért mégis teljesen más. Mi a végén lakunk, közel a sétányhoz. Az elmúlt héten hajnalban indultam útnak (mármint, az nálam a fél 7), és olyan jó volt látni elsuhanni futókat és nordic walkingoló csoportokat az éppen csak világosodó reggeleken. Napközben is zseniális a dolog. Olyan, mintha a Margitszigeten élnénk: jönnek.mennek a babakocsisok, a futók, a sétáló idősebb párok, családok és kutyások. Él a környék, jobb kedvet varázsol ez a rendezett, szép környezet. Az, hogy a friss levegő mellé most már kellemes élményt kap a sétáló/futó/sétáltató szeme és lelke. Öröm elindulni, öröm így oviba és suliba sétálni.

Igen ám.... De ebbe az örömbe vegyül mostanság egy kis üröm is. A forgatós napok alatt, az egyik este már annyira vágytam egy kis levegőre (tényleg imádok a stúdióban létezni, de ott nincs semmi természetes fény, sem levegő, nem csoda, hogy egy idő után hiányzik, de nagyon), hogy mivel Zoli anyukája úgyis itt aludt mindig, rávettem Zolit egy kis "éjszakai" kutyasétáltatásra. És akkor fájdalommal konstatáltuk egészen közelről azt, amit már az autóból is láttam és a lányok is szörnyülködve meséltek: néhány embertársunk jó mókának tartotta, hogy rámenjen a parkosított, még alig kinőtt fűre és apró bokros növényekre! Tették ezt egy jó csapadékos időszakban, mély árkokat hagyva a gyenge fűben, kifordítva a bokrokat és a locsolórendszer csöveit!!! És nem, ezek nem véletlenek voltak! Vagy csak annyiban, hogy ezek az emberek úgy gondolták, hogy márpedig őket nem érdekli, hogy az ott már autómentes övezet! Komolyan mondom, hogy sírnivaló látvány volt!!! Kinek jó ez és miért? Miért lehet azon jót röhögni, hogy semmibe véve tiporják szét azt, ami közpénzből és ezúttal ténylegesen és láthatóan a közjóért készült?!?! Kinek akarnak ezek bizonyítani és mit? 

Gondolkoztam azon, hogy írjak-e erről, nem tűnök-e ettől olyan öregesnek?! De a gyerekeink is kiborultak ettől teljesen... És kérdezgetik, hogy miért tették ezt azok az emberek. Nem nagyon találunk jó választ, a sablon "mert buták"-on kívül. Nem tetszik ez nekem. Na és? Mit lehet tenni? Nyilván, majd kimegyünk, páran a környező házakból, utcákból, és megpróbáljuk egy picit rendbe szedni. De most már tudom, hogy ez csak átmeneti megoldás lesz. Mert bizonyára újra jön majd valaki, aki viccesnek találja majd a rongálást...  

Ugyanis, azt is hozzátenném, hogy a frissen letisztított fürdőszoba-alkalmatosságok azonnali összemaszatolása után persze a háziasszony-anyuka zsémbel egy kicsit. Vagy nagyon. És szép lassan, a gyerekeknek eszébe jut, hogy ennek anya nem örül. És egy picit vigyáznak. Aztán jobban. Mire felnőnek - bár remélem, hamarabb -, tudják majd, hogy vigyázni kell arra, ami a miénk. A szó tulajdonjogi és tágabb értelmében... Akár a bolygónk egészéig tágítva.