Két jópofa

Ma este, a gyerekeink elemükben voltak. Viháncoltak, játszottunk, pizzáztunk. Ez a mi csajos esténk, Zoli ilyenkor focizik. Az alábbi két jelenet nagyon megragadott engem.

1. Agy

Szegény Zitám szeme szó szerint vérben forog. Hogy miért és hogy mennyire beteg a drágám, arról majd a következő bejegyzésben regélek részletesebben. Mindenesetre, ma egész nap azzal biztatgatta magát, hogy ha most lenne farsang, akkor legalább nem kellene törnie a fejét, hogy mi legyen, adva van a téma: zombi! Este, amikor már az összes húga boldogította őt, persze újra előadta ezt a fantasztikus meglátását, majd vad fejet vágott, Emma felé közelítve vicsorgott és közben azt susogta "félelmetes" hangon: "Én vagyok a zombi, és most megeszem az agyadat!"

Erre Emma, aki amúgy is kacagóport uzsonnázhatott, így felelt: "Jaj ne! Már így is alig van!"

2. Okosság

Klára megint azt kérte esti meseként, hogy a vulkánokról olvassunk..... Na jó, látom, hogy egyre nehezebb elhinni, hogy vidám esténk volt, pedig tényleg, zombik (honnan ismeri Zita ezt a szót egyáltalán?!?!) ide és pusztító lávafolyam oda. Szóval, a vulkán belsejéről olvastunk, de Klára állandóan félbeszakított, hogy rákérdezzen valamire, vagy, hogy elmondja azt az adott dologról, amit már egy másik könyvből megjegyzett. Amikor már negyedjére futottam neki ugyanannak a mondatnak, és ő ismét talált valami fontos közlendőt, akkor kicsit megdorgáltam játékosan, hogy "Egy mondat közepén voltam Klára! Hát sosem érhetek a végére?!" Mire ő: "Jó, Anya, de szeretnék mindent tudni! Az okosok úgy válnak okossá, hogy sokat kérdeznek, nem?!"

Hát de, drágám. Teljesen igazad van....