Pages

2011. január 19., szerda

Kívánság hétvége

Annak, hogy pár napja nem írok, legfőbb oka az, hogy ismét forgatunk a laptopkonyhával, és az hajnaltól késő estig tartó műszak. Ez most egy teljes munkahét, amit nem tudnék nyugodt szívvel és nyugodt lélekkel végigvinni, ha nem segítenének olyan odaadóan a nagymamák, akiknek ezúton is köszönöm áldásos tevékenységüket.

Persze felkészültem rá megfelelőképpen és igyekeztem a nagyszülőket is felkészíteni. No meg, legfőképpen a gyerekeket is. Mindazonáltal, ilyenkor van mindig egy kis lelkifurdalásom, hogy nem látom őket szinte egész héten. Ezért, jó ötlet vagy sem, igyekszem már előre" kompenzálni", no meg majd utólag is, bizonyára. Így a múlt hétvégén igyekeztem pár olyan, már régebben, vagy nemrégiben tett ígéretemet beváltani, amiket már nagyon vártak a csemeték. Semmi extra program, csak olyan kellemes, általános óhajok teljesültek. Például, végre átjött Klára és Imola nagy "kisbarátnője", Dorca. 

Végre játszhattak egy jót, egy teljes délutánon át. És Emma is ott aludhatott Eszter barátnőjénél, amit már egy ideje tervezgettek. Ez az ottalvós téma egyébként megérdemelne egy külön bejegyzést, mert nekem azért ez eléggé szokatlan dolog, de amúgy meg látom, hogy mostanság ez egy bevett "szokás" már ilyen kicsi korban is. Zitának is "járt volna" egy - egyébként ugyancsak beígért - barátnőzős délután, de az, a barátnő elfoglaltsága miatt, elmaradt. Emma "pótolt" a nővére helyett egy zsúrral...
Zitus kívánsága az előző bejegyzésben említett főzőcske volt. A két Nagylány óhaja volt még az almás süti is, amit Móni blogjáról tanultam, és amit megsütöttem nekik. 

Klára az ugyancsak már ugyanott említett pikkelyburgonyát rendelte. Imó örült bármilyen ételnek, most, hogy már ehetett! A hétvége során talán nem volt olyan társas játék, amit "ne mozgattunk volna meg". Ami azért nagy szó, mert akad belőlük néhány a házban...

Zoli "megkapta" a neki kijáró vasárnap délelőtti focit, én pedig annak örültem, hogy sétálhattam egy jót a négy leánykámmal, majd utána Anyukámmal is és Klárával.

Szóval ez egy nyugis, rákészülős, félévi dolgozathajrá utáni hétvége volt, ami nagyon kellett már a mostani, igazán feszített tempójú, ugyanakkor a maga módján nagyon élvezetes, ámde kissé túlságosan "gyerekmentes" hét előtt.

3 megjegyzés:

Timi írta...

Nagyon jó ha havonta legalább egyszer meg lehet csinálni,1 ilyen hétvégét.Érezzék a nagy rohanások és teljesítések közepette van egymásra idő.Nagyon tudnak és tudunk ezekből erőt meríteni.Kitartást a nonstop munkához!!!Kell segítség vagyok szólj nyugodtan!!Új a számom:06-30-982-35-85 Pusza

khase írta...

Kellenek az ilyen hetvegek, amikor fel tud töltödni az ember, amikor csak egymasra kell figyelni, amikor ki lehet kapcsolni a munkat, hetköznapot, ezek szinesitik meg az eletet...

Marcel ma reggel szomoruan mondta, hogy "apa mar megint dolgozni megy" :(( hetközben alig latjak egymast, hianyzik neki nagyon, tegnap uszodaba se tudtam elcsalni, pedig imadja a vizet, de azt mondta, hogy majd akkor menjünk, ha apa is jön...rövidek a hetvegek, de kellenek a közös programok, tenyleg ezekböl lehet taplalkozni a következö heten...

Szep hetet Nektek!!
Puszik: Orsi

Szitya írta...

Köszi, Timi!