Elsők

A várandósságom első napjától tudtam, hogy Emma lesz.

Nem sírt fel a születés utáni első pillanatban. Tele volt a szája-orra méhlepénydarabkákkal. Megtisztították, de akkor is csak nyöszörgött. Azt is abbahagyta, amikor rám tették.

Az első tejfogacskája három hónaposan bújt ki. Az első tejfogacskája ötévesen esett ki.

Az első másfél évben szinte semmit sem aludt. Azóta sem tudjuk kipihenni. Ő igyekszik.

Az első szállóigéje a "Tak toki" lett. Magyarul "csak csoki".

Az első lépéseit kilenc hónaposan tette meg.

Alig múlt két éves, amikor az első alkalommal lóra ült. Azóta lovakkal álmodik.

Amikor először rám mosolygott, na, akkor vesztem el véglegesen. Azóta is keresgélem "magamat".

Akárhányszor meglátom, az első dolog, ami bevillan az, hogy hihetetlenül szép, szinte kerek vágású szeme van, tiszta, őszinte és meleg tekintettel.

Elsőre csak azt láttam, hogy egy gyönyörű kisbaba. Azóta azt is mindig meglátom, hogy tiszta apja.

Emma ma lett kilenc éves. Ezt sem elsőre, sem másodjára, sem sokadjára sem tudom elhinni.

Boldog születésnapot, Emmaci!

A képeket ma reggel, köszöntés közben készítette Emma egyetlen nővére - akinek még van mit tanulnia a fényképezés művészetéről.... Még tegnap este megterítettem egy ünnepi reggelihez, odakészítettük a virágot és az aprócska ajándékot (a főbb attrakciót, a teniszező felszerelést - cipő, szoknya, póló - már előbb odaadtuk, abban lehetett így farsangkor). Tettünk gyertyát is, kilencet el is fújattunk vele, volt kakaós csiga a tiszteletére (még tegnap este megsütöttem) és még a nap is kisütött!!!!