Pages

2011. február 22., kedd

ZEKI á la APG, avagy "testvér-mese"

C'est l'histoire de la maladie d'Imola á la maniere d'une écrivaine pour enfants tres populaire en Hongrie.

Egy borongós téli reggelen, Imola fájdalmas arckifejezéssel ébredt:
- Anya! - mondta halkan - fáj a hasam!
Anya megmérte a lázát. Nem volt. Anya megkérdezte Imolát, kér-e reggelit. Imola kért. Anya ezek után úgy gondolta, hogy Imola hasa talán nem is fáj annyira.
Imola csak bánatos arccal ült a reggelije előtt, nem nyúlt hozzá. Ekkor Anya már tudta, hogy mégis baj van. Utána Imola többször egymás után meglátogatta a fürdőszobát. Anya ekkor már tudta, hogy sajnos, Imola elkapta az óvodájukban is terjedő járványos betegséget, a gyomorinfluenzát.

Anya gondosan lefektette Imolát a nappali kanapéjára. A biztonság kedvéért odakészített mellé egy lavórt, alá pedig egy törölközőt. Sajnos, a nap folyamán többször is szükség volt rá. Imola alaposan megbetegedett.

Anya tudta, hogy egy gyomorinfluenzás beteg gyermek számára két fontos dolog van: a rendszeres folyadék-pótlás és az anyai törődés. Így aztán, Anya odatelepedett Imola mellé és olvasott neki. Anya elolvasott több könyvet is Imola kedvenc sorozatából, az "Anna, Peti és Gergő"-ből. A sorozat egy családról szól, ahol a három gyermek mindig nagyon megértő egymással, a szüleikkel és azonnal értenek a magyarázó és kérlelő szóból. Igazi tündér-mese. Anya minden történet végén megpróbált belekönyörögni Imolába pár korty vizet. De Imola olyan rosszul érezte magát, hogy sokszor még felülni sem tudott. Ekkor Zitának támadt egy pompás ötlete:
- Anya! - kiáltotta - itasd Imolát szívószállal, jó?
És már szaladt is, és hozott egy mókás, díszes szívószálat, ami valamelyik születésnapi zsúr után maradt meg.
- Nézd, Imó, hogy milyen szép szívószálat hoztam neked?! Ugye ezzel iszol majd többet is?
Zita nagyon aggódott a húga miatt. Félt, hogy ha nem iszik eleget, még a végén kórházba kerül. Azt pedig nagyon nem szerette volna.
Imola szívesebben ivott szívószállal, mint nélküle. Anya is megnyugodott egy kicsit. Megdicsérte Zitát a remek ötletért.


Igen ám, de sajnos, Anya nem tölthette ott az egész napját a kis lábadozó mellett. Dolgoznia is kellett valamennyit, no meg a testvéreknek is szükségük volt rá, és a gondoskodására.
- Sajnos, Imola, most abba kell hagynom a mesélést, mert vacsorát kell készítenem a többieknek - mondta Anya egyik este.
Imola szája lefelé görbült.
- Majd én mesélek neked addig, jó?! - ajánlotta fel Emma.
- Nagyon rendes testvér vagy, Emmácska! - dicsérte meg Anya.
Így aztán, amíg Anya megfőzte a vacsorát, Emma mesélt, mesélt és mesélt. Néha abbahagyta, és innivalóval kínálta beteg húgát.
Anya pedig mosolygott. Örült, hogy Emma olvas Imolának, mert így nemcsak Imola lábadozása folytatódott könnyebben, hanem Emma is gyakorolta az olvasást.
Anya félbeszakította egy kicsit a vacsora előkészületeit és elővette a fényképezőgépét, hogy megörökítse ezt a szép pillanatot.

És most, ahogy az APG-éknél érne véget:
Másnapra Imola sokkal jobban lett és hamarosan mehetett is újra óvodába. Emma büszke volt arra, hogy ő is segített Imolának a gyógyulásban. Az iskolából pedig egy nagy olvasás ötössel tért haza. A fénykép, ami Emma meséléséről készült, jól sikerült és felkerült a lila falra.

A valóságban:
Imola még sokáig gyengélkedett. Mire kissé jobban lett, Emma betegedett le. A fénykép, ami Emma meséléséről készült, jól sikerült és felkerült Anya blogjára.
u.i.: Jól rajzolok, mi? Mondtam én, hogy Klára adhatna nekem még jó pár leckét....

12 megjegyzés:

Timi írta...

Nagyon kedvesek! Anya büszke lehet! :)

Nils Holgersonné írta...

jó testvérek nagyon. ez a kép nagyon szépre sikerült, ha lehet ilyet mondani.
Jobbulást a kisbetegeknek!

(Az APG-nek meg jó fricska volt :D)

Cilee írta...

Szegény... Szerencsére jobban van már. Emma is, ugye?
Tetszett ez az APG-s stílus! Azért a Való Világban (XD) nem így működnek a dolgok, ugye? (vagy az én gyerekeim nem működnek így...
Puszi!
Ildikó

kikocs írta...

Hát, ezek a rajzok semmivel sem rosszabbak, mint Bartos Erikáéi :D
Remélem már mind egészségesek!

éva írta...

Jó kis mese volt :) És tényleg jók a rajzok.
Jobbulást a lányoknak!

Timi írta...

Nagyon megható és kicsit tanulságos is a történet.Nem biztos,hogy Zitus nélkül is eszedbe jut a szívószál és,hogy Emma felváltott az olvasásban egyszerűen remek ,nagyon oda adóak és megható ahogy a nagyok gondoskodnak a kicsi betegről.A rajzokra azt hitten Klára művei!!:))(Bocsánat,de Neked sem erősséged a rajz)Jobbulást az összes beteg és lábadozó családtagodnak!!!

Szitya írta...

Sajnálom, rossz hírem van: azoknak, akik szerint ezek jó rajzok azonnal szemorvoshoz kell menniük (vagy meg kell tisztítani a szemüvegüket)...
Szóval, köszi, hölgyeim, mindenkinek, de finom szólva is elfogultak vagytok (kivéve Timit... :-) )
De a béna rajz még extrába járt... :-)
Egyébként Zita is elolvasta, jót vigyorgott, és azt mondta, hogy még!...

NőiCsizma írta...

Szerintem ilyen történetet olvasva mindenki elgondolkodik azon, hogy szül még pár tesót az eddigieknek...
;)

Szitya írta...

Ha jól tudom, Edit (Női Csizma), te (ti)nem csak gondolkodtok! :-)
u.i.: És persze, a valóság ennél azért árnyaltabb... Csak most Anna-Peti-Gergősre vettem a figurát. Bár, amit leírtam, mind igaz!

Lepkevár írta...

Olyan jó ránézni erre a képre... :) Ezen a mondaton pedig hangosan röhögnöm kellett: "A fénykép, ami Emma meséléséről készült, jól sikerült és felkerült Anya blogjára."

Jobbulást most már mindenkinek!

hkriszta írta...

Szerintem jobb volt, mint Bartos Erika - nyelvhelyesség és szókincs szempontjából különösen, és nem is volt annyira demagóg!! Én nagyon bírtam!
Egyébként szerinted mikor növik ki a hatéveseink ezt az APG-t? Nálunk Borka akkor olvas Pannának belőle, mikor én fürdök- én már nem vagyok hajlandó...

Szitya írta...

Nem tudom, Kriszta... Mindenesetre üdv nálam!!!! örülök, hogy benézel és már kommentelsz is!!!
Visszatérve Bartos Erikára... Zoli sosem szerette, én meg nem értettem, hogy miért nem. Mivel úgy gondolom, hogy arra nevel, hogy az élet apró szépségeit és örömeit is meg kell élni, a mai világban egy kicsit "alap" értékrendet állít fel. Mégis... Most, hogy újra sokat kell olvasnom (volt idő, hogy elő sem vettük), már egy picit idegesít.
Borkától meg rendes, hogy olvas Pannának. És mivel Panna is mindjárt olvas, hamarosan megúszod az APG-t! :-) Puszi nektek!