Tavaszi szünet - soroló

A tavaszi szünet alatt, sajnos vagy nem sajnos, nem utaztunk el. Lett volna tervünk, de aztán másként alakult.

Viszont rengeteg programunk akadt.

Ebből tartanék most csak egy felsorolást, hogy majd amikor nagymama leszek, akkor is tudjam, hogy mit is műveltünk 2011.áprilisában, a Húsvétot körülölelő szünetecskében.

Csütörtökön, Zitát elvitte keresztanyukája, az én sógornőm, Gergő fiával együtt, egy kis római kori romnézőbe, mivel Gergőék pont erről tanultak a suliban, történelemből. Zitának ugyan még nincs történelem tantárgya (a nyolcosztályos gimnázium sajátossága ez: nem kétszer veszik végig ugyanazt az anyagot, hanem egyszer, úgymond tömbösítve), de azért Zitus is tanult ilyesmikről, érintőlegesen, a latin által. No meg fel is készült (sógornőm, Évi, külön kérésére).

Szóval ő bejárta az Aquincumot (múzeumostul), a vízvezetékeket, a keleti kaput, meg még nem tudom mit.

Ezalatt, Emmával, Klárával és Imóval a Mezőgazdasági Múzeumban jártunk, a húsvéti kiállításon. Nagyon szeretjük ezt a múzeumot; nemrégiben az erdőről szóló labirintusos kiállítást jártuk végig az Ikrekkel és két ovis társukkal (Emma pedig máskor az osztályával). Most az óriás-tojásos terepet jártuk be, megválaszolgatva a kérdéseket. A végén pedig egy nagyot kézműveskedtek a leányzók: kis kosarat fontak, csuhé-nyuszit készítettek, meg ilyesmiket. (Erről a telefonommal készítettem csak képeket, és azokat nem fogadja be a számítógépünk....)

Csütörtök este mi, szülők, kényeztettük magunkat, egy kellemes baráti vacsorával.

Pénteken a két Kicsi és a Középső az említett fodrászos programot bonyolította Anyuval, Zita pedig vívóversenyen volt (ezúttal csak szurkolt). 

Szombaton délután Zoli vette a hóna alá a csemetéit, egy mozifilm erejéig. Vidáman jöttek haza: jó ötlet volt a Rio című filmet választani!

Vasárnap, a nyuszi ajándékainak kissé túl korai bontogatása után, és egy jó kis Anyu-féle ünnepi ebéd után, a Zoli munkahelyéhez közel található és már régóta fontolgatott "Elevenpark" játszóházba mentünk, "őrjöngeni" egy sort. Sőt! Még nyuszit is simogathattunk! A csajszik nyelve is lógott a végén! Nem is kellett őket ringatni este!! 

Hétfőn aztán mindenki túl sokáig aludt, a locsolók is csak pizsamás virágszálakat találtak. Így eshetett, hogy elég későn vágtunk neki a becélzott programpontnak, amiről eleve is tudtuk, hogy nem csak mi tervezzük ezt Húsvét hétfőre. Így történhetett, hogy a skanzen körüli tömeget látva, no meg a csepergő esőt, feladtuk azon tervünket, hogy mi oda bemenjünk, és tovahajtottunk Visegrádra. Ahol hasonló tömeg, megközelíthetetlen vár, a rend túlbuzgó őrei és egyre jobban zuhogó eső fogadott minket. A napot a visegrádi reneszánsz, kézzel-lábbal evős, étteremmel és a történelmi játszótérrel mentettük meg.

Kedden pedig a megunhatatlan, Imó által még sosem látott, Csodák palotájába mentünk: a négy leánykámmal, és nagy örömömre, Anyuval és Gergő unokaöcsémmel. Jó sok időt töltöttünk ott, a végén még egy pizzázással is megkoronáztuk a napot.

Ez volt hát a szünet menüsora. Jóllaktunk!