Ilyen lehet a kamaszkor

Azonnal leszögezném, hogy ami következik, az nyilván csak az elmém szüleménye lehet, és bármilyen egybeesés valós személyekkel vagy cselekményekkel pusztán csak a véletlen műve... :-) Hiszen nekem még nincs is kamasz gyerekem, legfeljebb egy serdülő - aki pl. a vívó-korosztályában még két évnyire van ettől a kategóriától, és most csak simán "gyerek"-ként fut. Meg különben is: nekem nem is lesz kamasz gyerekem. Vagy hát persze de, a kor szerint bizonyára, de nyilván észre sem vesszük majd a bennük dúló hormonális vihart, és végig ugyanolyan kezelhető, békés, szolid, szófogadó, segítőkész, szorgalmas és békés gyerekek maradnak, mint amilyenek most is....:-)

Tehát, ha mégis lenne egyszer egy olyan igazán kamaszodó gyerekem, azzal biztos megtörténhetnének ilyesmik:

1. A gyermek (mondjuk egy leány) fennakad egy matekpéldán, ezért segítségért fordul anyukájához. A feladat valami olyasmi, hogy egy kenyérhez a liszt tömegének 0,6 részének megfelelő mennyiségű víz kell, stb... A gyerek nem érti, naná, hogy nem, hiszen a legkevésbé a szöveget és a könyvét nézi; ellenben mindenért berzenkedik:
"Minek nekem tudni ezeket a tizedes törteket?!?! Sosem lesz rá szükségem! Hát mire lehet azokat használni?
Az anya kihívásnak érzi a kérdést, próbál válaszolni:
"Hát, mondjuk, fel kell venned hitelt svájci franc-ban, és figyelned kell az árfolyamot, ami sosem kerek szám... Vagy ki kell számolnod a kamatokat. Ott is lesz egy vessző..."
"Áh, én SOHA nem fogok felvenni hitelt felnőttkoromban, pláne nem svájci franc-ban!" - pöccinti le a védőbeszédet a kamaszlány.
"Jó, akkor mondjuk... Gyereked lesz, ugye? Az csak lesz?"
"Persze, persze - hadarja gyorsan a sarj - három lesz, az elsőt úgy fogják hívni, hogy..."
"Jó, jó, tudom - inti le a kissé fáradó anya, aki azért már menne vissza főzni, hogy az egyébként korgó gyomrú kamaszleány és annak testvérei étvágyát csillapíthassa, - szóval, mondjuk beteg lesz az a szegény gyerek, és akkor felírnak neki valami kanalas orvosságot, például 3,5 ml-es adagolással. Na, akkor is lesz vessző!!!"
A gyermek lazán vállat von, és semmit sem veszít harciasságából:
"Úgyis be van jelölgetve azon az adagoló izén..."
Ahogy halad a példa, a felháborítóan felesleges tizedes törtekhez betársulnak a sima törtek. És kitör az újabb lázadás:
"Na, és törtekre meg már tényleg mi szükség van?!"
"Hát, mi van, ha elmész szórólapot osztogatni két barátnőddel, és a fizetség egyharmadát kell kiszámolnod?"
"Majd jó matekossal megyek szórólapot osztani."
Anya itt feladja...

2. Ismét egy leánygyermeket/kamaszlányt tudnék elképzelni abban a jelenetben, amikor is az iskolába indulás már a késés szélén táncol, kint farkasordító -25°C-os hideg és szélvihar tombol. A leány komótosan fésülgeti szépséges haját a tükör előtt, és már sokadszorra rugaszkodik neki egy-két csatt beillesztésének. A kívülálló azt hihetné, hogy újra és újra teljesen egyforma frizurát hoz létre, de egy kamasz szeme ordító különbségeket láthat ám. Végre elégedett az eredménnyel, húzza a kabátját. Az apja, aki már hosszú percek óta ott topog, indulásra készen, szól neki:
"Sapka?"
"Dehogy veszek sapkát! Összeborzolja a frizurámat!"
"Na ja, - válaszolja az apja a szerintem ilyenkor klasszikusat - de ha kihullik a hajad, mert megfázik a fejbőröd, akkor utána már nem lesz, ami felborzolódjon!"
A gyermek (akarom mondani kamasz!) szikrázó szemekkel, ódivatú szülőket emlegetve, húzza fel a fejfedőt formás buksijára....

3. Ismét késés-közeli állapot, de ezúttal a másik oldalról: azaz, már biztos, hogy elkésett, mire odaér a zeneiskolába. Az anyja szállítja. Megérkeznek.
"Na, siess, ugorj, aztán ügyes legyél!"- hessegeti ki kedvesen, de sürgetve.
"Jó!" - a gyermek készséges.
Majd nyugisan, szinte lassított felvételben, hátranyúl a hangszeréjéért és kottájáért, felteszi a sapkáját, eligazgatja, felteszi a válltáskáját, gondosan a kapucnija alá rendezgeti... Eközben az anya értetlen:
"Nem érted, hogy sietni kell? Csak kapjál fel mindent a kezedbe, és szaladjál!"
"De Anya, az úgy nem kényelmes, és azt nem szeretem."- végre kezd kikászálódni az autóból, és nyugodt tempóban lépdel a zeneiskola felé.
Az anya csóválja a fejét, és felsóhajt.

Na, gondolom, hogy ilyesmi is lehet a kamaszkor.
Milyen jó, hogy nekem még nincs kamasz gyerekem. És ha majd lesz, akkor lásd a bevezető bekezdést...