Pages

2012. február 22., szerda

Ilyen lehet a kamaszkor

Azonnal leszögezném, hogy ami következik, az nyilván csak az elmém szüleménye lehet, és bármilyen egybeesés valós személyekkel vagy cselekményekkel pusztán csak a véletlen műve... :-) Hiszen nekem még nincs is kamasz gyerekem, legfeljebb egy serdülő - aki pl. a vívó-korosztályában még két évnyire van ettől a kategóriától, és most csak simán "gyerek"-ként fut. Meg különben is: nekem nem is lesz kamasz gyerekem. Vagy hát persze de, a kor szerint bizonyára, de nyilván észre sem vesszük majd a bennük dúló hormonális vihart, és végig ugyanolyan kezelhető, békés, szolid, szófogadó, segítőkész, szorgalmas és békés gyerekek maradnak, mint amilyenek most is....:-)

Tehát, ha mégis lenne egyszer egy olyan igazán kamaszodó gyerekem, azzal biztos megtörténhetnének ilyesmik:

1. A gyermek (mondjuk egy leány) fennakad egy matekpéldán, ezért segítségért fordul anyukájához. A feladat valami olyasmi, hogy egy kenyérhez a liszt tömegének 0,6 részének megfelelő mennyiségű víz kell, stb... A gyerek nem érti, naná, hogy nem, hiszen a legkevésbé a szöveget és a könyvét nézi; ellenben mindenért berzenkedik:
"Minek nekem tudni ezeket a tizedes törteket?!?! Sosem lesz rá szükségem! Hát mire lehet azokat használni?
Az anya kihívásnak érzi a kérdést, próbál válaszolni:
"Hát, mondjuk, fel kell venned hitelt svájci franc-ban, és figyelned kell az árfolyamot, ami sosem kerek szám... Vagy ki kell számolnod a kamatokat. Ott is lesz egy vessző..."
"Áh, én SOHA nem fogok felvenni hitelt felnőttkoromban, pláne nem svájci franc-ban!" - pöccinti le a védőbeszédet a kamaszlány.
"Jó, akkor mondjuk... Gyereked lesz, ugye? Az csak lesz?"
"Persze, persze - hadarja gyorsan a sarj - három lesz, az elsőt úgy fogják hívni, hogy..."
"Jó, jó, tudom - inti le a kissé fáradó anya, aki azért már menne vissza főzni, hogy az egyébként korgó gyomrú kamaszleány és annak testvérei étvágyát csillapíthassa, - szóval, mondjuk beteg lesz az a szegény gyerek, és akkor felírnak neki valami kanalas orvosságot, például 3,5 ml-es adagolással. Na, akkor is lesz vessző!!!"
A gyermek lazán vállat von, és semmit sem veszít harciasságából:
"Úgyis be van jelölgetve azon az adagoló izén..."
Ahogy halad a példa, a felháborítóan felesleges tizedes törtekhez betársulnak a sima törtek. És kitör az újabb lázadás:
"Na, és törtekre meg már tényleg mi szükség van?!"
"Hát, mi van, ha elmész szórólapot osztogatni két barátnőddel, és a fizetség egyharmadát kell kiszámolnod?"
"Majd jó matekossal megyek szórólapot osztani."
Anya itt feladja...

2. Ismét egy leánygyermeket/kamaszlányt tudnék elképzelni abban a jelenetben, amikor is az iskolába indulás már a késés szélén táncol, kint farkasordító -25°C-os hideg és szélvihar tombol. A leány komótosan fésülgeti szépséges haját a tükör előtt, és már sokadszorra rugaszkodik neki egy-két csatt beillesztésének. A kívülálló azt hihetné, hogy újra és újra teljesen egyforma frizurát hoz létre, de egy kamasz szeme ordító különbségeket láthat ám. Végre elégedett az eredménnyel, húzza a kabátját. Az apja, aki már hosszú percek óta ott topog, indulásra készen, szól neki:
"Sapka?"
"Dehogy veszek sapkát! Összeborzolja a frizurámat!"
"Na ja, - válaszolja az apja a szerintem ilyenkor klasszikusat - de ha kihullik a hajad, mert megfázik a fejbőröd, akkor utána már nem lesz, ami felborzolódjon!"
A gyermek (akarom mondani kamasz!) szikrázó szemekkel, ódivatú szülőket emlegetve, húzza fel a fejfedőt formás buksijára....

3. Ismét késés-közeli állapot, de ezúttal a másik oldalról: azaz, már biztos, hogy elkésett, mire odaér a zeneiskolába. Az anyja szállítja. Megérkeznek.
"Na, siess, ugorj, aztán ügyes legyél!"- hessegeti ki kedvesen, de sürgetve.
"Jó!" - a gyermek készséges.
Majd nyugisan, szinte lassított felvételben, hátranyúl a hangszeréjéért és kottájáért, felteszi a sapkáját, eligazgatja, felteszi a válltáskáját, gondosan a kapucnija alá rendezgeti... Eközben az anya értetlen:
"Nem érted, hogy sietni kell? Csak kapjál fel mindent a kezedbe, és szaladjál!"
"De Anya, az úgy nem kényelmes, és azt nem szeretem."- végre kezd kikászálódni az autóból, és nyugodt tempóban lépdel a zeneiskola felé.
Az anya csóválja a fejét, és felsóhajt.

Na, gondolom, hogy ilyesmi is lehet a kamaszkor.
Milyen jó, hogy nekem még nincs kamasz gyerekem. És ha majd lesz, akkor lásd a bevezető bekezdést...

9 megjegyzés:

Dius írta...

Hát, tényleg jó, hogy még gyerek csak... :)))
A cipő hasonló nálam is. Bele sem gondolok, milyen lehet egy igazi kamasz... brrrr.. :D :D :D

snovi írta...

És ez csak egyre "fokozódni" fog. :D

adri írta...

hajjaj, es hol vannak még a logaritmikus egyenletek és a trigonometria.... :))
--adri

Névtelen írta...

Szerintem a jó kamasz "csak" hisztizik, a rossz pedig meg sem hall, simán keresztülnéz a szülőn.
De persze még nálam is csak kezdő hullámok vannak :))

Szitya írta...

Hát igen... És a trigonometria hasznosságát elmagyarázni...

Kriszti Győr írta...

Egy-két dolog eszembe jutott míg vigyorogva olvastam:
-soha nem hordtam sapkát,( 45 vagyok vállig érő hosszú elég tűrhetően dús hajam van)a kamaszaimra már nem erőltetem
-egy fiú kamaszkoron túl vagyunk, csápoltunk a koncertjén, alternatív színi előadásán stb. jó volt
-most a lány nehezebb DE a viták is előbbre visznek, mindig kell beszélgetni, bízni bennük és ezerrel szeretni őket, egymást
Ja, a kicsi fiú még csak 5 éves...

Szitya írta...

Kriszti Győr!
Köszi!
A szívemből szóltál! Én is így gondolom!

dori írta...

Kamaszkor? Lázadás? Rá kell jönni, hogy nem mi neveljük már ebben a korban a gyerekeket, hanem ők nevelnek benünket:) Zoli most kezdheti felkötni azt a bizonyosat... jönnek majd a lovagok, ezt is kezelni kell, most légy okos Domokos:) Meg fogjátok oldani ezt is, ügyesek vagytok! Türelem, kitartás!

Maculi írta...

igen, valahogy a kamaszkorban mintha méshogy telne az idő, minden reggel infartusom volt, hogy most fogunk elkésni, most fogunk elkésni! Túléltük, közben rengetegszer gondoltam a szüleimre, valahogy ők is átvészelték a kamaszkoromat, és még mindig imádjuk egymást:)
Egyiket letudtuk, kifújtam magam, és erőt gyűjtök a következőre:) És természetesen sokszor emlékeztettem magamat arra, hogy én is voltam lázadó, sírva röhögő méregzsák.