Pages

2008. szeptember 27., szombat

Egy vers

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
Szeressétek a gyermekeimet

Ha messze voltak tőlem, azalatt
Eddig is rátok bíztam sorsukat

Énhozzám mindig csak jók voltatok
Szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
Szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
Vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
Fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
Tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd, te is, drága nap,
Csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
Tanítsátok őket felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
Vigyázz reájuk, hatalmas világ.

2 megjegyzés:

Bogár írta...

:|
Kitartás

sedith írta...

Elhiszem, hogy nehéz visszazökkenni a hétköznapokba és úgy folytatni az életet, mintha mi sem történt volna. Én is csak további kitartást tudok kívánni. A vers gyönyörű, és megsirattatott rendesen.
Ölellek: Edith