Pages

2008. szeptember 11., csütörtök

Fred és Félénk


Mikor Zita megkapta a bizonyítványát, a család éppen nyaralt. Legidősebb lányunk úgy gondolta - és ebben nem cáfoltuk meg -, hogy egy kitűnő bizonyítványért bizony jár valami! Először az első útba ejtett benzinkúton talált valami borzasztó és felesleges játékot, amit feltétlenül szeretett volna. Sikerült róla lebeszélni, ígérvén neki valami nagyobb, szebb játékbolt felkeresését.

Valahogy ez a dolog szöget ütött a fejében. És egyszer csak, a kocsiban ülve, kijelentette, hogy ő nem játékot kér jutalmul, hanem egy igazi teknőst! Hirtelen nem is tudtuk, hogy mit mondjunk. Majd végülis, belementünk. Úgy gondoltuk, hogy állatok "tartása" nem értelmetlen dolog. leszögeztük, hogy a teknőcöket (időközben kettőre növekedett a számuk, mármint akkor még csak elméletben, hiszen párosan szép az élet, ne unatkozzon már az a szegény hüllő!) nem mi fogjuk etetni-ápolni-gondozni. Ilyenkor ebbe mindig belemennek a vágyakozó gyerekek, ez közismert. Abban is megegyeztünk, hogy a teknősök beszerzését a nyár végére halasztjuk, mert nem lenne sok értelme korábban, hiszen alig vagyunk itthon a nyáron.

Az egész nyarat azzal töltötte a két Nagy, hogy azt tervezték, hogy mi lesz a teknősök neve (az egyik teknős egy kicsit Emmának lett beígérve, a viszályok elkerülése végett), hogy hová tesszük őket és egyáltalán.

Eljött a teknősvásárlás napja, az utolsó, iskola előtti, héten. Lázas izgalommal árasztottuk el az állatkereskedést és egy nagyon kedves, és kissé megszállottnak tűnő, eladó vett minket "gondozásba". Összeállítottuk az akváriumot és a tartalmát, kiválasztottuk a tekiket, én szorgalmasan jegyzeteltem az etetésükkel és ápolásukkal kapcsolatos tudnivalókat, majd hazatértünk a két új "családtaggal". Végül a Fred ("simánfred" ha majd kiderül, hogy fiú, vagy Frederika, ha mégis lány) és a Félénk (mivel elég ijedős) neveket kapták két "keresztanyjuktól". Bekerült az akvárium a kijelölt helyre, megindult a tolongás a testvérek között, hogy ki legyen közelebb hozzájuk és órákon át bámulták az akkor még igencsak megszeppent teknősöket. Mindezen idő alatt itt volt velünk Vivi, a baby-sitterünk, aki maga is teknőstartó már több éve, így felé záporoztak (és záporoznak még a mai napig) a teknősekkel kapcsolatos kérések és kérdések.

A problémák akkor kezdődtek, amikor az etetésükre került sor. Mert hogy, az eladó tanácsára, a teknősök egy külön edényben, az akváriumból kivéve, esznek. Ennek én azért örülök, mert így az akvárium tovább tiszta marad (és én egyedül a tisztítást vállaltam be, praktikus okokból). Viszont így, ki kell venni (azaz MEG KELL FOGNI!!!!) őket és később vissza kell tenni őket.... Nna, ezt már egyik "tulajdonos" sem merte.... Hisztiztek, nyafogtak, jajongtak. Mikor már kezdtem átöltözni, hogy akkor már most visszük őket vissza a kereskedésbe, megérkezett a felmentősereg, Imola képében. Igazából ő jött a legkevésbé lázba az újabb állatainktól, mégis.... mikor Zita nekikeseredve megkérdezte, hogy nem venné-e ki őket, Imó a legnagyobb természeteséggel odament, benyúlt az akváriumba és kipakolta az aprócska kis páncélosokat.

Azóta jobb a helyzet. Zita összeszedte magát és nagy gonddal és odafigyeléssel eteti őket nap-mint-nap. Ezzel szemben viszont, Emma továbbra sem hajlandó hozzájuk nyúlni. Már a tulajdonjogáról is lemondott félig-meddig Imola javára....

Az akvárium ott van, kettőjük íróasztala között (egy polcon, ami mindkét asztalhoz oda van fogatva). A csajok kifejezetten kedvelik a vízforgató csobogásának hangját (nekem folyton pisilnem kell tőle), bár a figyelmük néha azért elterelődik a leckéről a teknősök irányába.


Szóval Fred és Félénk. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tart a lelkesedés.

6 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

:) A tekit csak szeretni lehet! A mieink ( a túlélő :$ ) már elég nagy, Ő tóba költözik. Bogár beizgul rá rögtön :) Remélem később is :)
Van egy kis meglepink ;) kukk be!
Puszi

sedith írta...

Aranyosak! :) Nekem sosem volt ilyen házi kisállatom. Az udvaron viszont annál több... :):P
No ne sajnáld tőlük az elkalandozásokat, annyi szünet kell a tanulásban is! ;) Nálunk csak szept. 15-én kezdődik általában az ovi-suli.
Puszi: Edith
UI. Közben felfedeztem, hogy hol kell beállítani az órát, de amúgyis köszi.:)

Bogár és Gerti írta...

A golyó gurul és ha megtalál, annyni vele a teendő, hogy az ÁBC betűihez írtok egy szót. Ami először eszetekbe jut :) Egy egyszerú asszociációs játék :)
Ha ez megvan, gurulhat tovább valakinek... (most a 4 emberes verziót kaptuk ;) )
Végül mi jövünk és jól kielemzünk magunkban ;) :-D
Puszi

Ági írta...

Szilvikém, gyerekbuli után, kicsit fáradtan téged olvaslak és eszembe jut Pizyuka, a hullámos papagály, amit elsős koromban kaptam jó bizonyítványomért, mert valahogy hasonlóan nyaggattam a szüleimet,mint ahogyan téged nyúzott Zitus. Teki ártalmatlanabb jószág, biztos nem sok vizet zavar de félek ennek a gondozása is a te válladra szakad. Bár ahogy ismerlek ez már meg se kottyan. Aranyosak a lánykáid nagyon, olyan jó bekukucskálni hozzátok.
Ja..Hanna most még csak ott tart, hogy szeretne a kertünkbe egy medvét és egy repülő lovat. Várok, míg valami kisebbre vágyik.
Puszil,
Ágnes

Ági írta...

Mondom hogy nagyon fáradt vagyok..persze
Pityuka és a papagáj..pontos j-vel..te jó és megyek inkább lefekszem. Töröld ki az üzenetem kérlek, mert oda a jó hírem!
Ágnes

Dius írta...

Nagyon jó ez az új blog, és nem baj ha regényt írsz, mert öröm olvasni!