Pages

2008. szeptember 25., csütörtök

Holnap lesz a temetés. Rettenetes ez az időszak. Megrázó beszélgetéseken vagyok túl Bátyámmal, Zsuzsival (János felesége). Közben állandóan rámtör a sírás, a koszorú-rendeléskor annyira elfogott a zokogás, hogy még a virágos is sírt. Eszembe jutnak olyanok, hogy János nem fogja látni a lányai szalagavatóit, aztán máskor meg az, hogy nem hangzik majd már el olyan mondat egy-egy ünnep szervezésekor, hogy "és jönnek Jánosék is". Üres lesz Misi mellett a fotel focinézéskor. És ilyenkor megszakad a szívem a vér-szerinti Bátyámért is. Most azon őrlődik, hogy elfogadja-e a "felkérést", hogy mondjon beszédet, vajon bírná-e. Csak tudja, hogy csak ő mondhatna ott beszédet.

És, közhely, vagy sem, az élet megy tovább. Láttam János kisebbik lányát az atlétika-pályán köreit róni, sapka mélyen a szemébe húzva (én ettől a látványtól is sírtam). És látom lányaimat. Akik nem nagyon érzékelik, értik, hogy mi történt. Anyósom mondta (aki szerencsére pont itt volt, amikor megtudtam a hírt), hogy ő magyarázta, hogy János Klára keresztapukája volt. Így akkor, mondta Zita, nincs most Klárának keresztapukája. Mire Emma: én elfelezem szívesen veled a Lacit....

Hogy a dolog még fájóbb és drámaibb legyen.... Szombaton ünnepeljük édesapám 70. születésnapját. Már hónapokkal ezeleőtt elkezdte szervezni Anyukám, nagy "bulinak" indult, ahová természetesen Jánosékat is meghívta annak idején Anyu. És amit nem tudnak a szüleim, az az, hogy a Bátyám egy olyan ajándékot készített Apánknak (de már pár hete befejezete), hogy "Hét évtized, hét beszélgetés". Ez egy "riport-film", hét beszélgetéssel. Az egyik Jánossal..... Hogy miért vele? Egy részről, van egy olyan sanda gyanúm, hogy bár Apukánk 70. születésnapjának apropóján merült fel, alapvetően arról volt szó, hogy Misi meg akarta örökíteni a barátját.... Más részről, a konkrét indítómotívum az, hogy több évtizeddel ezelőtt, amikor indult a grundfoci a kerületünkben, János elnevezte Apámat a pályán "Old Boy"-nak (Öregfiú, ugye, magyarul). Ez a név annyira rajtaragadt, hogy most az unokái is Old Boy papának, illetve "Old Bi'"-nak szólítják. Így aztán, Apu többször mondta is, hogy János az ő "keresztapja". Ezért adta magát, hogy a Jánossal készült rész felvezetőjeként A keresztapa című film zenéjét tette be Misi. Na de a végére.... A John 19:41-t (János könyve 19:41), ami a Jézus Krisztus Szupersztár musical és film zenéjének utolsó darabja, amikor Jézust leveszik a keresztről....

3 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

:'(

Dius írta...

Sok erőt kívánok nektek a mai napra!

sedith írta...

Szia, Szilvi!
Remélem, a mai nap eseménye igazi ünneppé lett, és nemcsak azért, hogy Édesapádat ünnepelhettétek, akinek ezúttal minden jót, további szép éveket kívánok, hanem János miatt is. Biztos nem volt buli, talán az ünneplés igazi oka is kicsit háttérbe szorult ilyen körülmények között, de ott voltatok mindannyian és Jánosra emlékeztetek. Gondolj a kitartására, gondolj a derűlátására, optimizmusára és ez adjon erőt és vigasztalást mindannyiótoknak.
Talán barbárul hangzik a következő mondat, de idővel biztos így is fel lehet fogni: ne azért búslakodjatok, hogy már nincs, örüljetek, hogy megadatott, volt. És minden veletek töltött perce ajándék volt számotokra.
Fel a fejjel, Szilvi, mert, jól tudod, az élet megy tovább...
Edith