Ez a hat nap úgy telt, ahogyan megálmodtam: nyugisan.... Már az út is remek volt (eltekintve egy apró epizódtól, amikor is Apukám a saját, diesel.meghajtású autójukba, többévtizedes rutintól vezetve, benzint töltött - de szerencsés vége lett a történetnek, csak ők egy picit később érkeztek meg...). Az autónkban hátul egymással szembe fordítottuk az üléseket. Így aztán, félúttól hátra ültem én is, társasoztunk, kártyáztunk, viháncoltunk a csajokkal. Az utakon alig voltak, így szinte elrepült az a bő nyolc óra, amit a kocsiban töltöttünk.
A Zapfenhof szállodában már ismerősként, puszival és örömmel köszöntöttek minket (hiszen már egy évtizede visszajárunk, néha még nyáron is). A már megszokott szobáinkat foglalhattuk el (két négyszemélyes) és a már megszokott minőségű isteni ételeket fogyasztottuk, és a már megszokott pancsikolást végeztük szinte minden nap a kis benti medencében és a kinti jacuzziban. Egyébként pedig: sokáig aludtunk, békésen megreggeliztünk, még békésebben összecihelődtünk, felmentünk a pályákra, síelgettünk, megebédeltünk, síelgettünk még egy picit, lejöttünk, fürödtünk és/vagy koriztunk, és/vagy sétáltunk.
Vacsora közben és után társasoztunk, szóval remek volt.... A két Kicsi becsülettel megtanulta a síelés alapjait. Eleinte az egész bébi-pályán gyakoroltak hol velem, hol Apa-Zolival. Ez Anyukámnak is jó volt, aki a tavalyi szekrényes balesete miatt most még nem térhetett vissza a síeléshez, viszont azon a nem túl hosszú és nem túl meredek pályán ő is fel-le sétálgathatott a Kicsik mellett (ők pedig a mozgószőnyegen húzatták fel magukat).
De két-három nap után már megtanultak annyira, hogy a hosszabb, csákányos-felvonós pályán is lemenjenek. Sőt! Remekül megtanultak önállóan felvonózni is!
Így Anyukám már nem tudott sétálgatni a pályánál, de azért elvolt. Végül, utolsó nap Zita és Emma, no meg Zoli, snowboardot béreltek, így ők kerültek a gyakorló pályára! Délután még oktatójuk is volt, ezért aztán ripsz-ropsz belejöttek (az alapokba). Tehát sokat használtuk a kezdő pályát.
Utolsó napunk a szilveszter volt. A snowboardozós befejezés után, lementünk, kicsit már össze is pakoltunk, majd egy elnyújtott vacsora, némi álarcos beöltözés, és az erkélyen -apám által- rendezett tüzijáték után, nyugovóra tértünk, igen, még éjfél előtt...
Reggel még reggeliztünk egy fenségeset, egy újévit, majd bepakoltunk és hazaszáguldoztunk a szinte üres autópályákon. Délután már itthon is voltunk, örülve annak, hogy még egy teljes hétvége áll előttünk, mielőtt újra "munkába állnánk" mind....
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése