Szeretem

Szeretem, ahogy reggel kijön, hunyorogva, hosszú, gyönyörű, fekete hajzuhataga még szabadon omlik a vállára, az egész napos copfosság előtt. Szeretem, hogy mindig annyi a mondanivalója, és hogy mindent megoszt velem. Szeretem, hogy a legapróbb dolgokért is tud lelkesedni. Szeretem elképesztő kitartását, ahogy zokszó és panasz nélkül teljesíti minden feladatát, akár késő este is. Szeretem benne, hogy jó versenyző, hogy szívesen megy versenyre, a maximum felett teljesít. És azt is szeretem benne, hogy mindezzel együtt jó vesztes is, indulat és irigység nélküli. Szeretem, hogy igazi könyvmoly lett, hogy kíváncsisága határtalan, hogy nyitottsága példartékű. Szeretem.

Szeretem, ahogy félénken mosolyog, ahogy babásan bújik. Szeretem, hogy egy olyan álomvilágban él, ahová mindenki vágyik: állatok és növények a barátai, mindenki barátságos vele, mert a barátságosságot vonza. Szeretem, hogy adottságait ugyancsak természetesen éli meg; szerény, mert gyárilag kimaradt belőle az önteltség. Szeretem benne, hogy ezzel együtt hiú, mindig készen arra, hogy a kölnimből vagy a sminkemből "csenjen" egy picit. Szeretem benne, hogy arca mindig derűs, ha pedig mégis elkeseredne, az egész lénye egy kétségbeesés, gyámolítandó madárka. Szeretem benne, hogy Zolit látom, ha ránézek, ugyanazzal az őszinte naív és végtelenül kedves bájjal. Szeretem.

Szeretem a kis madárcsontos fejecskéjét. És szeretem azt is, hogy (Apukám frappáns megfogalmazása szerint) "egy fantasztikus kis komputer" van ebben a kobakban. Szeretem, hogy intelligenciája a humorban fejeződik ki leginkább. Szeretem, hogy bohóckodik is. Szeretem határozottságát, szinte átlátszó karcsú, de izmos alakját. Szeretem, ahogy őszintén odasimul, ahogy menedéket kér és kap. Szeretem, ahogy magyaráz, ahogy elmélyülten rajzol, ahogy "telefonálgat" "szerelmével", ahogy figyel és ahogy akar. Szeretem, hogy igazságos, figyelmes és pontos. Szeretem, hogy megbocsátó, barátkozó és családszerető. Szeretem.

Szeretem, hogy nőies báját egy pillanatra sem veti le. Szeretem, hogy reggel azonnal tevékenységbe kezd: rajzol, barbiezik, épít. Szeretem pihe-puhaságát, és szeretem azt is, hogy gömbölyűsége ellenére nagyon ügyes minden mozgásban. Szeretem, ahogy azt mondja "Ana!", és, hiába buzdítom arra, hogy ne alkalmazza túl gyakran, szeretem azt az esdeklő, "vertkutya" tekintetét, amivel mindenkit levesz a lábáról. Szeretem kecses, ösztönösen elbűvölő mozdulatait, és szeretem végtelen rugalmasságát- a szó összes értelmében. Szeretem, ahogy szereti a testvéreit, szeretem, ahogy ragaszkodik. Szeretem, ahogy felszegi az orrocskáját, amikor alszik. Szeretem.