Pages

2010. január 4., hétfő

Decemberi visszatekintő I. - Zita bulik

Zita 10. születésnapját sikerült, szerintem, méltón megünnepelni. Pedig, mindenféle program-sűrűsödés és külön kérések miatt, egy napra tettük a baráti és a családi buliját is. Ráadásul, Zoli erős visszatetszésére, az igazi napja előtt tettük mindezt. No, mi azért a napjára is tartogattunk meglepetést (amiről már szót ejtettem, hiszen az albumot kapta akkor) és egy kis ünneplést is. No, de ne szaladjunk nagyon előre (vagyis: ne rohangáljunk már így össze-vissza a múlt időben!!!!).

Szóval, vasárnap, december 13-án (ami előtti nap volt ugye Zolika szalagavatója, tehát: a tortákat már előtte való éjszaka sütöttem, szombaton pedig töltöttem-díszítettem, és persze a családi vacsorára főztem - sokat nem aludtam azon a hétvégén, szögezzük le), délelőtt fél tízre vártuk a gyereklány-csapatot. Zitának megvan az a tulajdonképpen bájos szokása, hogy ő nem szereti máshol tartani a buliját, mint otthon, és, ha lehet, ne is hívjunk külső segítséget, főként, ha az létszám-korlátozást is magával hordoz. Magyarul: Anyának kell kitalálnia valamit évről-évre (és max. a varázsovis Szilvi "néni" jöhet arcot festeni, mert ő van annyira kedves, hogy mindegy neki, hogy 15 vagy 25 gyereket pingál-e ki...). Tavaly előtt volt a cicás téma, amikor is mindenkinek macska (vagy vadmacska) jelmezben kellett jönnie, jött Szilvi néni is, mindenkit kifestett, mi pedig macskás játékokat játszottunk (lefetyelő verseny, nyávogó-verseny, ki mit tud a macskákról, stb.). Tavaly úgy döntöttünk, hogy ha törik, ha szakad, kimegyünk egy kicsit, és számháborút szervezünk. Így is lett, csak aztán eleredt az eső.... Mindegy, benti játékokkal is készültünk azért...

Idén, úgy döntöttem, hogy az egy évtized olyan jelentős momentum, hogy ezúttal a zsúr Zitáról fog szólni. Az ötleteim nem tanúskodnak szuper-eredetiségről, hiszen innen-onnan felcsipegetett megoldások személyre szabásáról volt szó, de talán így, együtt, egyedi lett a buli.

Kezdtük egy Zita-kvízzel, olyan kérdésekkel pl., hogy mi Zita második keresztneve, csillagjegye, mikor van a névnapja. Mindezt felelet-választós módon kellett megoldaniuk az összesorsolt háromtagú csapatok tagjainak (persze Zita és Emma ebben nem vehettek részt, a Kicsik még úgy sincsenek teljesen képben...). Ezekkel a válasz-lehetőségekkel néha azért elszórakoztam a kevésbé "szigorú" kérdéseknél. Néhány példa:
Miért nem tud Zita elaludni esténként?
       a) Emma nem hagyja
       b) Túl sokat vacsorázik
       c) Eszébe jut az erdei iskola
       d) Ő már csak ilyen, izgága, kevés alvásigénnyel

vagy:

Milyen terveket szövöget Zita a felnőttkorát illetően?
       a) Orvos-kutató lesz, és a gyerekkori alvás-problémák területén tesz nagy felfedezéseket
       b) 6 saját és 6 örökbefogadott gyermeket nevel majd leendő férjével egy tanyán, szabad idejében ünnepelt színésznő lesz
       c) Apáca lesz, aki csendfogadalmat tesz egy teljes évre és meg is tartja
       d) Olimpiai bajnoksága után nyit egy saját szállodát

vagy:

Melyik állítás igaz?
       a) Zita igyekszik mindig időben beérni az iskolába, de olykor-olykor ez nem sikerül neki
       b) Zita alig várja az órák közötti szüneteket, hogy legnagyobb szenvedélyének, az evésnek hódolhasson
       c) Zita időről-időre figyelmeztetésben részesül, amiért kissé sokat beszél az órákon akkor is, amikor éppen nem őt kérdezték.
       d) Zita legtöbbször mélabúsan, szótlanul ücsörög az osztályterem legeldugottab pontján.

Kérdeztem még őket arról is, hogy hány állat él a házunkban és körül, hogy hány kulcstartó lóg a táskáján (sok!), hogy mi az a sport, amit még nem próbált legidősebb leánykánk és mi a kedvenc főzeléke.

A kvíz után, puzzle-feladatuk volt. Előhívattam öt A4-es méretű képet Zita eddigi születésnapi zsúrjairól, összevagdostam őket, és a feladat a "rekonstrukció" volt. Amikor már nagyon jajgattak, odaadtam nekik az eredetit, kicsiben, segítségül.
Volt utána olyan feladat is, hogy sorshúzással eldöntött felszereléssel (vízfesték, zsírkréta, grafit, színesceruza, filctoll) Zita portréját kellett megalkotniuk. Utána, volt egy kis videó-nézés, mert Zita külön kérte, hogy vetítsek le róla pár kisfilmet a babakoráról. Hogy ez se legyen egyszerű "élvezet", utána a filmekről is "felmérőt" írtak a csajszikák - figyeltek-e rendesen?....
Talán a legnagyobb népszerűségnek az utolsó feladat örvendett. Mindegyik csapat húzott négy, véletlenszerűen leírt szót, és abból kellett ünnepi köszöntő-verset írni Zitusnak. Nekem ez a kissé szabad-nyelvű, de humoros opus tetszett a legjobban: "Kedves Zita! Ha kakaót iszol este, befosol reggelre! Mikor az utazásból visszajössz, a tanárnő nyelvtanra ösztönöz. Kerüljön el a szerencse, kívánja a bakkecske!" Zitának a sokkal kedvesebb hangvételű vers tetszett a legjobban, amit Dorina, régi ovis, igaz-barátnője írt főként: " Zitának... Boldog szülinapot Zita, szépen szóljon a fuvola. A kismadárra lehet nézni, de rád nem, ezért lettél te a kedvesem. Rossz sóhaj most messze szálljon, Mosolyogj rám szép virágom!"

A többi is aranyos lett (vastagon szedtem a kisorsolt szavakat.)

Öt háromfős csapat versengett (tehát majdnem mindegyik csapatba jutott egy Balogh-lány), és a nyereményeket is próbáltam most máshogy intézni. Pontosabban, a vesztesek "büntetést" kaptak. Pl. az utolsók azt, hogy minden reggel nekik kell (telefonon) ébreszteni Zitát egy héten át. Ami ugye nehéz ügy, mert Zitánál korábban kell kelni... Az utolsó előttieknek egy hétig meg kellett kínálni Zitát a tízóraijukból. A harmadik helyezetteknek félig jutalom félig büntetés járt, hiszen arra kellett ígéretet tenniük, hogy meghívják majd Zitát a zsúrjukra (vagy csak úgy, magukhoz). A második helyezettek csokival távozhattak, míg a győztesek azzal az ígérettel, hogy a legközelebbei családi mozizásnál őket is elvisszük magunkkal.
És persze volt némi rágcsa és tortázás is a végén.


Zita nagyon élvezte ezt a róla szóló zsúrt, szerintem a vendégek is!

A zsúr fél 1-ig tartott (Zoli ezalatt focizott.... így most nem azzal zárult a buli, hogy "soha többet nálunk zsúrt"..). Utána ebéd következett, azt követően félig leckét írattam, ellenőrizem, félig pedig a konyhában sürögtem-forogtam, Zoli pedig a lakást "alakította át" alkalmassá 16 ember leültetésére, megvendégelésére. Egészen zökkenőmentesen ment a dolog, bár az ünneplés alatt a sógornőmnek rengeteg ötlete támadt, hogy miként alakítsam át a konyhát, miután segített néha kivinni a tányérokat, tálakat, és rájött, hogy nincs hová tenni... .-)


Zita most egy nagy közös családi ajándékot kapott főként, hiszen az előző héten tartott vívás-versenyére hirtelen minden felszerelést be kellett szerezni. Ez elég költséges mulatság volt, így ezt "dobta össze" a család. Hogy mindeki lássa, hogy mit is "adott" Zitának, az este elején levetítettük Zita első verseny-asszóját, amit felvettünk videóra....  (A fenti képen ő van háttal, visszanéz, és igen, egy nála egy jó fejjel nagyobb és majd' két évvel idősebb lánykával vív - no, itt nem a mi Zitánk nyert... :-) )
 Kapott azért egy-két apróságot, főként könyvet (tőlünk az első Harry Pottert, gondolván, hogy most talán már bátran belevághat - hát, nem csapott le rá, eddig még mindig mást választott a nagy halom könyvből, amit Mikulásra, születésnapjára és Karácsonyra kapott...).

Ez a buli is jól telt, vidáman vacsoráztunk, és a Zita által rendelt (mármint nálam rendelt...) málnatorta is sikert aratott.


Az esti fürdetés-mese-mosogatás-pakolás-felmosás után hullaként zuhantam az ágyba. Elégedett hullaként... :-)

2 megjegyzés:

Hella&Krisz&csajok írta...

Huhhhhh, hát ez a buli nem lehetett semmi! Mindegyik lánykának ilyeneket rendezel?

Ha nem gond, hozzád fordulok majd ötletekért, ha mi is a közelébe jutunk egy szülinapnak. :)

Megkérdezhetem, hogy a 4 lány és az ő számtalan elfoglaltságuk a a 7 adagos mosás mellett dolgozol is?

Boldog új évet Nektek!

Szitya írta...

Szia Hella!
Nem, nem rendezek mindegyiknek ilyet! Mindig igény szerint. Zita ilyen lelkisebb, ő az ilyet értékeli. Emma már kétszer tartotta egy közeli családi uszodában, ami például egyáltalán nem munkás, mert a víz elszórakoztatja őket. De volt már tündérpartynk is, egy nagyon kedves hölggyel, meg Zitának (amikor a Kicsik megszülettek és még túl aprók voltak ahhoz, hogy otthon tömegeket fogadjanak)és az Ikreknek is volt már játszóházban. De általában itthon "gyűrjük" az ipart és sokszor munkás a dolog - de megéri!!!!

Egyelőre, az Ikrek által, Gyesen vagyok, de míg eddig a munkahelyem elzárkózott a részmunkaidőtől, most már hajlandó akár félidőben is alkalmazni, ezért aztán lehet, hogy visszatérek oda. De itthon sem unatkoztam eddig sem. Általában fordítok (szakfordítás és filmek a tévének), csak az a baj, hogy ez időszakos, amikor meg van, akkor meg sürgős és sok. Egyébként pedig most per pillanat Férjem egyik projektjébe próbálok "bevonódni". Ha ez működőképes, akkor a munkahely várhat!
Huh, jó hosszú lettem!
Köszi, hogy benéztél!
Üdv,

B.-F. Szilvi