Április 19.

Indított szülés volt. "Te jó ég! - kaptunk a fejünkhöz a szülés előtti este. Mi lesz, ha mégsem lány lesz?!" Gyorsan előkaptuk a keresztnevek könyvét, és némi lapozgatás után ráböktünk a megoldásra: Milán lesz!!!! Igen, az teljesen jó lesz, mert az azt jelenti: "kedves"!

Persze, már mindenki tudja a történet végét: lány lett és Emma "maradt". Ahogyan azt már szinte évekkel előtte elterveztük.... Pedig próbáltak róla lebeszélni.... Misi Bátyám, amikor arról faggattuk, még a terhesség legelején, hogy milyen fiúneveket javasolna, visszakérdezett: "Miért, azt már tudjátok, hogy hogyan hívjátok, ha lány lesz?" "Persze!- vágtuk rá, - Emma lesz!" Misi elfintorodott, és azt mondta: "Akkor inkább legyen fiú!" Azóta, persze, az égadta világon semmi baja nincs ezzel a névvel. De, hogy ne csak Bátyámat mártsam be, az igazság az, hogy az egész család pislogott a név hallattán. Se közel, se távol nem ismert senki Emma nevű hölgyet. Mindenkinek leginkább egy nénike képe ugrott be... Vagy, ahogy az igen csak karakán szülésznő is mondta: "de miért adnak ilyen kontyos öregasszony nevet annak a szegény kis babának?" Mi csak mosolyogtunk, mert tudtuk: az Emma név tökéletes lesz!

Az lett. Annyira, hogy úgy terveztük, hogy a második keresztnevét, az ugyancsak gyögyörű, Nórát is felhasználva, majd Manónak becézzük (hiszen Em-maNó-ra), de valahogy szinte sosem jött a nyelvünkre... Mert ő olyan Emmás. És, bár ennek a névnek nincs pontos jelentése (hiszen tulajdonképpen egy másik, germán név becézett formájaként önállósult), mi készséggel hozzátársítjuk azt, ami a Milánnal járt volna: KEDVES!

Boldog névnapot, kedves, drága Emmánk!!!!!

(u.i.: 2002. február 27.-e óta szinte tömegesen jöttek világra az Emmák Magyarországon. Szinte már nincs olyan gyerekes esemény, ahol nem botolnánk egy Emmába, rendszerint azért fiatalabbakba. Mára már senki sem tartja ezt egy konytos öregasszony névnek, hanem egy vagány, belevaló, divatos névnek..... )