"És, jó testvérek?" - szegezte nekem a kérdést a hölgy, akivel a margitszigeti túra utáni játszóteres lazítás során ismerkedtem meg. Nem ő volt az első, sőt, távolról sem, aki érdeklődik a négy lány kapcsolatrendszeréről, mint egy kuriózumról....
Egy picit elmerengtem.... Elsőre, az a jelenet jutott az eszembe, ami alig egy órával azelőtt zajlott le, még a szigeten. Megkértem hármójukat (Imó, akinek még nem megy tökéletesen a görkorizás, jóval lemaradva, az apjával döcögött valahol), hogy üljenek le egy padra, lefényképezem őket. Utána, végül is jobb híján, elkezdtem kattintgatni, hogy megörökítsem őket ilyen helyzetben is, bár nem ez volt az eredeti célom:
Szóval meg-megtépik egymást, bár ez a Kicsik és a Nagyok között néha inkább csak egy eltúlzott móka, de komoly konfliktus eredménye is lehet.... Zita nem bírja, hogy Emma túl lassú a reggeli készülődésben; Klára visít, ha hozzérnek a dolgaihoz; Emma nem viseli el, ha Zita kiabál vele; Imó pedig sokszor kapja az áldozat-szerepet....
Viszont utána rengeteg más kép is beugrott: Zita, ahogy zokogva jön-megy a tengerparton, Klárát keresve; Emma, ahogy Imóhoz bújik reggel, hogy köszöntse; Klára, ahogy magyaráz, hogy ő Imót azért "hozta magával", hogy mindig legyen egy jó kis játszótársa; az összefogás, ahogy nekiállnak közösen vigasztalni, azt akit éppen leszidtam; Zita, ahogy megfogja Emma kezét a suliban és "kijár" neki mindent; vagy ahogy mélységesen felháborodik Sáron folytogatós támadásán Imó ellen és felajánlja, hogy majd ő "beszél" Sáronnal ("hogy nem merje bántani a húgát"); a vidám és csöndes négyes, aki hétvégén reggel hagy minket aludni és addig közösen tévézik vagy épít egy toronyházat legóból/duplóból; vagy az, ahogy tiszta szívből szurkolnak egymásnak a versenyeken; fülembe csengtek a közös viháncolások hangjai, ahogy a kádban játszanak vagy a kuncogások, ahogy az együtt épített "bunkiban" elbújnak; felrémlett, ahogy Zita magyaráz Emmának egy matekpéldát, vagy ahogy próbálnak közösen zenélni; eszembe jutott, ahogy Imó odakucorog Emma mellé, amíg Emma gyakorol; ahogy Emma azt kéri a névnapjára, hogy közösen menjünk el egy kalandparkba és még sokáig sorolhatnám...
Így hát, a merengés után csak ennyit mondtam:
"Nagyon összetartanak, nagyon féltik egymást és nagyon tudnak veszekedni!"
Szerintem ez teljesen megfelel a jó-testvérség definíciójának...
Úgyhogy hozzátettem:
"Igen, jó testvérek."
Egy újabb elpazarolt nap
8 órája
5 megjegyzés:
Szerintem nincsenek olyan testvérek, akik ne vitatkoznának egyáltalán... Az a lényeg, hogy ne non-stop legyen a vita, nem? :)))
Te Szilvi! Ez a Sáron milyen név? Anno erről a csajról írtál, hogy terrorizálja a többieket? A Sharon magyarított verziója?
Judit!
A névsorban úgy szerepel, hogy Sáron, de mindenki (anyukát is beleértve) úgy ejti, hogy Seron. Gondolom, nem lehetett máshogy anyakönyvezni. És igen, ő az, aki elég erőszakosan próbálja intézni az ügyeit az oviban. Ezzel együtt, a többiek (ideértve Klárát és Imót is) kedvelik.
Szilvi
Ez az utolsó kép nagy kedvenc lett minálunk :):) Nagyon nagyon nagyon kifejező és csodaszép!!!!!
Kinga!
Fent is van a falon! :-)
Szilvi
Kérlek nézz be a blogomra. 2 bloggerdíj vár ott.
Megjegyzés küldése