Szombat reggel, a toszkán nyaralás végén, hat szempár szegeződött az apartmanunk ajtaja fölé.
-Gyerünk már! - suttogták a türelmetlenebb szempárak tulajdonosai.
- Ssss! - szóltak rájuk a többiek.
Majd a fegyelem kicsit oldódott, és már hangosabban örömködtek a fiatalabb szempárak tulajdonosai azon, hogy azok, akik már kirepültek, visszajöttek biztatni a még a fészekben toporgókat...
Megható allegória részévé lettünk: a fecskefiókák pont aznap reggel röpültek ki a fészekből, amikor mi az apartmanból...
Új élet várt rájuk. Ránk pedig egy újabb hely, újabb nyaralás, újabb élmények.
Meg jópár dugó....
Ugyanis, a fecskék hezitálásának hála (és egy történelmi eseményt mégsem hagyhatunk ki...), elég későn indultunk útnak, nagyjából ugyanakkor, mint amikor Olaszország négyötöde. Mindenki az utakon volt. Még az útépítők is.
Így aztán, a háromórásra tervezett út hat órásra sikeredett.
De végül ott voltunk. Ahová már szinte "hazajárunk". Ahol egyszerűen jó lenni.
Szüleim már nagyon vártak minket. Ugyanis ők már egy hete Riva del Gardában voltak; az előző "turnusban" Bátyámékkal töltöttek egy hetet.
És ez a hét már megint nagyszerű volt. Az isteni reggelikkel (palacsinta-hegyekkel a csajok számára) a teraszon, ami a szálloda káprázatos, különleges klímával és egy hihetetlenül burjánzó növényzettel rendelkező parkjában "fekszik". Az egyszerre szemet gyönyörködtető és a lelket simogató látvánnyal, amit a tó nyújt, ahogy elterül a valószerűtlenül magas és komor hegyek között. A rengeteg fürdéssel, úszkálással, ping-pongozással, tollasozással, biciklizéssel, kavics-gyűjtögetéssel. A kacsa-etetésekkel. A pompás vacsorákkal és a pizzázós ebédekkel. A bridzs-partikkal szüleimmel. A mester-logika fordulókkal. A családommal. A jó kedvükkel, a mosolyukkal, a kacagásukkal.
Anyu, Apu! Köszönjük!
2 megjegyzés:
Már annyiszor le akartam írni: alig hiszek a szememnek, hogy a "kicsik" már ekkorák. Hogy ilyen nyúlánk kisasszonyok lettek belőlük, csöppet sem emlékeztetve a babás kinézetű kislányokra, akiket megismertem. A két nagy is nagy, Zita, pláne, ő már kész nagylány, de Imolánál és Kláránál jóval szembetűnőbb a változás.
Mit mondhatnék? Örülök, hogy idén is iylen csodásan telt a nyaralásotok! Remélem, hogy még lesz részetek benne! Csak azért irigykedem egy kicsit, mert ti már annyi élményen túlvagytok, mi meg csak két hét múlva indulunk. :) De legalább később jár le nekünk. :D
Hát igen, Edith!Én is kissé szomorúan konstatálom, hogy mennyire megnőttek.... Kéne újra egy kicsi... :-)
Nektek pedig csupa remekés vidám kalandot kívánok a nyaralásra!
Megjegyzés küldése