Pages

2011. február 10., csütörtök

Apa-képek

Első kép
A helyszín Zillertal, ahol a téli szünetben síeltünk, szüleim jóvoltából, szüleimmel. Egy alkalommal, a sítárolóból felfelé jövet, valami megfejthetetlen csoda folytán, kettesben mentünk fel Zolival a szobába. A sítároló előtti térben egy szuperszónikus, ultramodern, gyönyörűséges babakocsi "parkolt".
-Hú - mondtam - láttad, hogy mostanában már milyen extra babakocsikat gyártanak?
Mire Zoli:
- Hát, én szívesen kipróbálnék egy ilyet...
- ?!?!?!

Második kép
A helyszín szerény hajlékunk, az időpont egyike ködös-kávézós hajnalainknak, egy-két hete. Az étkezőasztalon még ott díszeleg az a tányér, amit Imó még pár hónapja készített az agyagozós szakkörön, de valamiért csak most került kiégetésre és mázazásra. A tányéron felirat: "Apa", körülötte szívek tömkelege.
- Láttad? - kérdezem az érintettet.
- Igen, nagyon aranyos!
- Annyira igyekeznek, tudod.... 
- Igen.... Én pedig megpróbálok felnőni a feladathoz.


Harmadik kép
Megint itthon, megint reggel, megint kávé (ilyenkor tudjuk megbeszélni ügyes-bajos dolgainkat, és ezért nem átallunk egy negyedórával kevesebbet aludni). Az Ikrek iskolaválasztása a téma. Nehéz dió. Mert igazából nem is biztos, hogy van választásunk. Csak ez egyelőre nehezen emészthető.
Zoli felsóhajt:
- Kéne még egy kisbaba...
Én, valószínűleg eléggé értetlenül, bámulok rá.
- Hát, mert már a legkisebbek is iskolások lesznek, és az olyan rossz.
Inkább a kávémba bújok, és ott merengek el azon, hogy vajon a férjem klimaxol-e, vagy mi ütött belé, így "negyvenen túl", miközben azért nem egy sétagalopp az élet négyőjükkel sem...


Negyedik kép
A helyszín a Balassi Bálint Gimnázium valamelyik tanterme. Magyar óra az ötödik "a"-nak, tegnap. A "Családi kör" kapcsán a tanárnő arról faggatta a gyerekeket, hogy ahogy a versben a "kapa pendül" jelzi a családfő érkezését, ki hogyan veszi észre, hogy megjött az apukája. Ezt kitaglalván, jött a kényesebb kérdés: mit csinálnak az apukák, amikor hazaérnek? Zita elmondása szerint, a legtöbb osztálytársa azt állította, hogy az apja leül a tévé elé meccset nézni. És mit mondott Zita? Azt, hogy az apja, amikor hazajön, bemegy a dolgozószobába, ott átöltözik és elmegy futni..... Mire a tanárnő megkérdezte tőle, hogy "azt sem mondja, hogy fapapucs?". Mire Zita - állítólag - azt felelte, hogy "De, szól Anyának, hogy elmegy futni!". Ez volt a nekem elmesélt verzió. Amikor este erre visszatértünk a családi vacsoránál, ott már Zita próbált mentegetőzni, hogy "de, azt azért mondtam, hogy Apa köszön mindenkinek"....

Hát, Zoli, szerintem azért még van mit csiszolni azon az Apa-képen, mielőtt újabb babakocsi-tologatásra vágyakoznál... :-)

1 megjegyzés:

Erika írta...

Ez annyira kedves.... a legjobban ez tetszik: "Én pedig megpróbálok felnőni a feladathoz.":)))) ismerős...:)) néha úgy érzem, apának elég lett volna 2 gyerek, néha meg úgy, hogy kéne még neki pár játszótárs...:))