Könyvéhség

Biztosan veletek is előfordul néha, hogy elragad egy könyv, és legszívesebben mást sem csinálnátok egy napon át, mint olvasni, olvasni, olvasni, egészen addig, amíg már a fületek is zúg bele. Igazából, nem egy irodalmi gyöngyszemet forgatok mostanság, sőt.... Egyáltalán nem. Bevallom, Andre Agassi önéletrajzát "falom" éppen...

Amikor hazahoztam, Zoli értetlenül nézett rám. Pedig már sejthettem volna valamit, amikor a könyvesbolti eladó is azt mondta lelkesen "Jaj, ez nagyon jó!" Évek óta járok ugyanabba a könyvesboltba, egy kamionnyi alkotást vásároltam már ott, eddig még sosem fűzött senki, semmilyen megjegyzést egyik könyvhöz sem (ami, lássuk be, nem válik egy könyvesbolt dicséretére...). De most...

Aztán Zoli mégiscsak felkapta. És éjszakánként, ha felriadtam, lapozást hallottam. Rém vastag könyv. Nagyon gyorsan végigrágta magát. Néha kommentálta volna, de betapasztottam a száját: "én is el akarom olvasni, ne meséld el!" A végén annyit azért csak elárult, hogy "ha ezt elolvasod, nem vágysz majd arra, hogy Emma tenisz-bajnok legyen". Nem akartam vitába szállni, hogy én kizárólag arra vágyok, hogy Emma boldog legyen.... :-)

Most már én olvasom. És kényszerítem magamat arra, hogy letegyem és csináljam a dolgomat... Viszont másra sem vágyom, mint hogy az olvasó-fotelünkbe kuporodjak, pokróc az ölembe, csend és nyugalom körülöttem, csak párszor zavarjon meg valaki azzal, hogy megkérdezze, mit is kérek enni...

Persze, ha ezt megtehetném, valószínűleg úgy találnám, hogy milyen üres az életem... De talán, csak egy napra... Talán addig nem...

kép innen