Futóbolondok

Már beszélgettünk arról egy ideje, hogy jó lenne egyszer egy ilyet kipróbálni. És akkor, pár hete, "szembejött velem" ez a dátum és felhívás, valamelyik újságban. Nagyszerű! Pont ráérünk! Megkérdeztem Zitát is és Zolit is: van-e tényleg kedvük? És volt.

Vasárnap reggel - "flúgos" csapat... - ébresztőórára ébredtünk, hogy elmehessünk... FUTNI... 12 400 másik embertársunkkal... Igen, a Vivicittán jártunk! Akarom mondani: futottunk! A "legfurább" pedig az, hogy nagyon tetszett nekünk!!!! Fergeteges hangulatban telt a délelőttünk, és elégedetten saját magunkkkal, jöttünk haza. Ahogy Zoli fogalmazott: ez volt régóta az első olyan tömegrendezvény, ami tetszett teljes egészében és minden részletében!
Zoli a Midicittá távját futotta le, az 6, 4 km, mi, Zitussal, a Minicittát, 3,3 km-rel. Megegyeztünk, hogy legközelebb, mindenki az eggyel nagyobb távot vállalja. Mert lesz legközelebb, az biztos.

A zökkenőmentes nevezés után, a Midicittára felkészülvén, tömeges bemelegítést tartottak. Zita Zolival tartott, nagyon élvezték:

Majd, Zoli elrajtolt, Kovács Kati visszaszámolására (Zita legnagyobb örömére..).

Zoli, remek idővel be is futott, remek eredménnyel: 28 perc alatt teljesítette a 6,4 km-t.

Kis idő elteltével már mi készülődtünk.... A mi rajtunk kerek tíz percig tartott, olyan sokan vállaltuk ezt a - teljesen vállalható - távot. Zita az első kilométeren még velem tartott, majd begyújtotta a rakétáit és.... négy percet rám vert!!!!

Én 22 perc alatt "cammogtam" be. De élveztem!!!!

Egy biztos: máskor is jövünk, sőt, keresünk majd más, hasonló rendezvényeket!!! Innen is gratula a szervezésért és a hangulatért!!!!