Fohász

Kedves olvasóim! Elmesélek nektek most egy történetet. Már régóta feszít, de éreztem, hogy várnom kell még. A végén kiderül, hogy érdemes volt és hogy miért. Elöljáróban még annyit, hogy nem lesz vidám. Akinek nincs kedve így, péntek reggel, egy szépnek ígérkező hétvége legelején pityeregni és egy kicsit a semmibe bámulni, jöjjön vissza később. Ez most nem poén akar lenni, nem is az.

Szóval. Van a baráti körünkben egy család. Az apa-férj, B., Zoli régi-régi jó barátja. Én azóta ismerem, amióta Zolit. B. is inkább Laci korosztályához tartozik (ötvenes évei elején), de mindig is legalább tíz-tizenöt évvel fiatalabbnak tűnt. Ráadásul roppant jóképű. Sokáig élt egy se veled - se nélküled kapcsolatban egy barátnőmmel. Végül külön-külön, mindketten megtalálták a boldogságukat. B. ezt T. személyében tette. 

Gyönyörű esküvőjük volt, egy nyári délutánon (bő öt éve, ha jól számolom). Annyira előttem van, ahogy T. felsétál a lépcsőzetes kerten át, a szabadtéren berendezett esküvői színhelyen, Robbie Williams "Angels" című számára. Szép volt T., szép volt B., szép volt a szertartás, szép volt az idő, szép volt minden, az ugyanott tartott lagzi pedig vidám és ugyancsak szép.

Ahogy az a tündérmesékben is folytatódik ilyenkor, hamarosan várandós lett T. És nemsokára megszületett a kislányuk. Vettek egy telket, építkezni kezdtek, kissé erőn felül is vállalva az anyagi terheket. Jött a válság, de valahogy leküzdötték az akadályokat. És készen álltak egy újabb gyermek fogadására. T. hamarosan újra áldott állapotba került, ezúttal egy kisfiúval.

Amikor legutoljára találkoztunk velük, 2008. karácsonya előtti napokban, egy közös barátnál, a teljesen idilli képet nyújtották. Mindenki szép és nyugodt, pihe-puha boldogságban.

Januárban hívott fel ugyanaz a közös barát, akinél utoljára találkoztunk. T.-vel és B.-vel akkor közölték, a szülés várható időpontja előtt kb. négy héttel, hogy a baba halmozottan sérülten készülődik a világra: a szíve súlyosan beteg, nyitott gerince van, valószínűleg értelmi fogyatékos lesz és nem is valószínű, hogy túléli a születést, de talán jobb is. Ha mégis túléli, nagy az esély arra, hogy azonnal műteni kell majd, ami egy sorozat kezdete lesz. Most azt nem is kommentálnám, hogy miként lehetséges az, hogy a mai korszerű világban ez nem tűnt fel előtte senkinek, amikor nekem, ikerterhes anyukának, a 18,. héten észrevettek Imolán egy kis vesetágulatot, majd minden ultrahangnál figyelték, ahogy húzódik vissza....

Így várakoztak heteket. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehetett. Őszintén? Nem mertem T.-t felhívni. Lehet, hogy hasonló helyzetben, én sem csacsogtam volna szívesen egy négy egészséges gyermeket nevelő anyukával. 

Végül megszületett a kisfiú. Amikor megérkezett, az orvosok azt mondták, hogy jobb a helyzet, mint gondolták. Túlélte a születést. Nem volt nyitott gerince mégsem. Nem kellett azonnal műteni. Igen, a szíve beteg, de várhatnak a műtéttel, amíg megerősödik. A gyógyszerek is segítenek addig.

A kisfiú cseperedett. De nem nagyon erőltették a találkozást, amit meg tudok érteni. Inkább keresték azon barátok társaságát, akiknek ugyancsak voltak küzdelmeik, ha nem is pont ilyenek. De tudtunk egymásról, ők is tudták, hogy tudjuk és hogy velük vagyunk. Azokat a közös barátainkat faggattuk, akiknél utoljára találkoztunk velük. Azt mondták, hogy mintha látszódna a kisfiún valami gond, de lehet, hogy csak azért gondolják így, mert tudják, hogy van gond. Én is láttam fényképet a kisfiúról. Egy kis szőke herceg mosolygott rám a képről. Azt is tudtuk, hogy B. és T. várják, hogy mikor műtik a kisfiút, mert műteni kellett. Csak nem volt sürgős, és sürgősebb esetek "beelőztek"

Tavaly októberben jött végül az a telefon, ami miatt akkor már egy fél éve remegtek. Megműtötték a kisfiút. Zoli hívott, hogy nagyon rossz állapotokat találtak a szívecskéjében. Élet és halál között van. Újabb műtét következett. Akkor már vissza sem zárták. Egy hétig tartott ez az állapot. Micsoda Golgota! És egy októberi délelőtt sms érkezett közös barátunktól. Ez állt benne. T. a következő üzenetet küldte nekünk: "Ma reggeltől ismét hárman vagyunk:....."

Őszintén? Hogy lehet ezt lereagálni?

Most lett volna kétéves a kisfiú, februárban. Nemrégiben beszéltem ugyanazzal a közös baráttal. Hogy vannak B.-ék? Azt mondta, B. rengeteget sír. Nem tudja elfogadni. T. néha meg sem bír szólalni napokig a bénult fájdalomtól. És azt is mondta, hogy a kislányuk közölte velük, hogy ő azért mindenképpen szeretne egy kistestvért.

Zoli ma reggel mondta: tegnap bent járt náluk B. És azt a hírt hozta, hogy T. újra babát vár. Emlékeztek, hogy mit írtam egy kicsit feljebb? Robbie Williams "Angels" című számára házasodtak össze. Angyalok....

Kedves olvasók! Kérlek titeket, hogy akármiben vagy akárkiben hisztek is, rebegjetek el hozzá egy fohászt T. és B. babájáért! Adassék meg nekik egy egészséges kisbaba, aki ha el nem is feledteti velük az átélt borzalmakat, mégis visszaadja nekik a hitet az élet szeretetében!.

Köszönöm.