Házi feladat

Januárban van mindig egy hullámvölgy. Ez a tapasztalatom. Zitánál már negyedik éve tart ez a megfigyelésem, de úgy tűik, hogy Emma is hasonlóan reagál az év leghosszabbnak tűnő hónapjában.

Zita mindig ilyenkor "rosszalkodik" a legtöbbet, ilyenkor súrolja a magatartás jegye a négyest alulról.... Bár, lehet, hogy ezegyszer tényleg "változó" minősítést fog kapni. Mégpedig azért, mert megkapta élete első osztályfőnöki figyelmeztetését, bele a tájékotatójába!!!! Amikor megmondta (becsületére váljék, hogy rögtön ezzel kezdte, szinte nem is köszönt - csak tartsa meg ezt a jó szokását, hogy ilyen őszinte velünk!!!!), éppen voltak ott néhányan. Elvem, hogy nem szidom a gyermeket mások előtt. persze nem is kapott dicséretet, csak mondtam, hogy majd ezt megbeszéljük. Belülről forrtam: hát mi történt ezzel a gyerekkel, hogy már beírást is kap???? Eltökéltem, hogy most aztán jól leszidom, büntetést is kap majd, és megkérem Zolit, hogy jól beszélgessen el vele... Aztán kiderült, hogy órai levelezgetésért kapta.... Hm, mélyen magamba tekintve, el kell ismernem, hogy rendszeresen tettem ilyet én is.... Aztán kiderült, hogy nem is vette észre a tanító néni, hanem óra végén beköpte őt egy társa, egy fiú..... Hm, még nehezebben indult a leszidás: besúgó társadalmat nevelünk?! Nem is zavarta az órát, ezek szerint!!!! És hát, a jegyein sem látszik, hogy gond lenne egy-két perc figyelemkiesés.... Aztán kiderült, hogy csak ő kapott beírást, a levelezőtársa nem, mert ő még új, nem akarta a tanító néni elvenni a kedvét.... Hm, mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek????? Mondanom sem kell: a leszidás elmaradt. Azt azért megkérdeztem, hogy ő is be szokta-e árulni a többieket, mire azt felelte, hogy eszébe sem jut. Megkönnyebbültem. Kértem még, hogy húzza meg magát, maradjon nyugton órákon....

Emma pedig.... Ő nem rossz, sőt, példás magatartású... De ő meg "lassítót" szed, szerintem. Az amúgy is meglehetősen komótos tempója tovább csökkent. Az egyperces leckék órákig tartanak, sírva fakad, ha kiderül, hogy az elhúzott szöszmötölés után még egy leckéhez hozzá kéne látni. Harcolunk.... Én könyörgök, ő pepecsel, az idő megy, semmi másra nem marad, és a gyermek nagyon elfárad. A felszerelését hiányosan teszi be, a leckét nem jól írja fel, a határidőket összekutyulja... Így neki a szorgalma lesz "csak" jó, mert összegyűlt annyi hiányjele. Én is hibásnak érzem magam: lehet, hogy nem ellenőrzöm le eléggé a bepakolását, a leckefüzetét? Pedig úgy igyekszem!!!! Már lassan én is beírom a "leckefüzetembe", hogy mikor melyik gyereknek milyen felmérője, leckéje, tablója vár el(ő)készítésre...

Nemrégiben viszont akadt egy házi feladat (igaz,hozzánk már nem a pontos leírás jutott el...), amit szinte az egész család készített, vagy legalább is szurkolt érte, nagy lelkesedéssel. Ez pedig Emma környezet-leckéje volt, ahol egy házi állatot kellett bemutatniN, hogy a házi állat Scotty, a kuytusunk, lett! (Zita is készített hasonlót két éve.) Bár ugye, vannak nekünk "hónyulaink" is, akik Húsvét óta hűséges társaink lettek... A tekiről nem is beszélve (bár az nehezen sorolható házi állat kategóriába.)

Először is: le kellett őt fotózni. Ami már elve nem egyszerű, hiszen mindig rohan, ha kimegyünk, és persze felénk... Zoli és Jutka (mama) is kimentek, hogy végrehajtsák a műveletet. Végül klassz fotók születtek...

Aztán kiment Emma is, gazdis képek végett. Újabb kihívás....

(Ez a két kép nem képvisel nagy értéket "fényképészeti szempontból. Viszont szerintem olyan jól visszaadja azt, hogy milyen jó barátok ők: Emma és Scotty. A kutya szinte visszasimogatja az őt lelkével is szerető barátját.....)

A képeket sima papírra nyomtatuk, a nyomtatónkkal. Ezeket Emma kiszabta. Írt néhány jellemzőt a kutyusról, rajzolt, bejelölte a testrészeket, és egyáltalán: hosszú időt eltöltött vele (ezúttal felesleges pepecselés, szöszmötölés, bámészkodás és lámpa-piszkálás nélkül), szeretettel és lelkesedéssel készítette el! Imó és Klára tartották a ragasztót és az ollót, a kivágott képeket, a "keze alá dolgoztak". Én a szövegeket javasoltam, amit aztán Emma gyöngybetűkkel leírt színes papírra, majd azt kivágta és ragasztotta... Igazi családi vállakozás volt ez, ahol a főszerep Emmáé, no meg persze Scottyé volt.... Az eredmény sajnos még a suliban pihen, de azt már tudjuk, hogy ötöst kapott érte....