Pages

2010. augusztus 29., vasárnap

Badacsony "comme ci", Badacsony "comme ca"

Kláránk létezési formája mostanság a "sorból kilógás". Ő az, aki sosem szeretné ugyanazt csinálni, mint mi, a másik hárommal, aki sosem akar velünk tartani a jobbnál jobb programokra, akinek a száját már szinte automatikusan hagyja az el, hogy "nem akarok és kész" típusú szülő-ingerlő mondat. Hozzá kell tennem, hogy amikor végre megtaláltuk (mert "elbújt" a program elől) vagy megfenyegettük, hogy otthagyjuk és vonakodva beszállt az autóba / kijött a partra / felült a biciklire, stb. és esetleg fennhangon hozzátette: "na jó, megyek! de csak azért, mert kényszerítetek rá!", szóval, amikor már a program helyszínére jutunk vagy a lebonyolításra kerül sor - akkor ő az, aki ezt a legjobban élvezi!!! Így volt ez a csacsifarmnál (mind a kétszer), a lellei strandnál, az élményhajónál és több parti délután esetében is, hogy csak néhányat említsek...

Mindazonáltal, a lelkizős-aggodós- "mitnemcsinálokjól" fajta szülő elkezdi törni a fejét: miért reagál így a gyerek? Ezért aztán nekiálltam faggatni "Nyüzüge Gizellámat" (az evésmennyiségét a minimumra szorította, ráadásul nagyot nőtt...): mi az, amit nagyon szeretnél csinálni? Az otthon-maradás és pincéres játék után rögtön a "piknik" és a "Badacsony" jött, sőt: összevariálva: "piknik a Badacsonyon" - most, hogy már megnyugodhatott: nem fog kitörni többet az a végérvényesen elszunnyadt vulkán (ezt a bizonyosságot ugye, a névnapjára kért könyvből nyerte el végre).
(a Badacsony Balatongyörökről)

Nos, a feladat adott volt: utánanéztem a hajójáratoknak, sőt a vonat-menetrendnek is, majd "lejjebb" kiderül, hogy miért. Még szerencse, hogy "Miss Renitens" testvérei közül senkinek sem volt kifogása a program ellen. Mondjuk - főként Imó esetében - azért sem, mert nem tudták, hogy mi vár rájuk....
(a Badacsony egy sétahajóról)

Kedd délelőtt (a Nagyok tenisze után) felkerekedtünk hát, piknik-kosárral (mármint amit annak neveztünk ki), pokróccal és egyebekkel megtömött válltáskával no meg egy adag jókedvvel és elmentünk a hajóállomásra.
(a Badacsony a boglári partunkról; a "sellő" Zita)

A Badacsonyt  már sokszor megcsodáltuk a fürdőzéseink során, no meg Balatongyörökről is, sőt az élményhajóról is, el is suhantunk mellette, amikor Salföldre igyekeztünk, de most a talpunk alatt is akartuk érezni.

Odafelé menet még nem volt túl jó idő, fújt a szél, így alul, a zárt részben foglaltunk helyett és "szórakoztattuk" a velünk utazó gólyatáborosok azon részét, akik "leszorultak" a kabinba és még ébren is voltak. A kosár tartalmának nagy részét már itt magukhoz szólították örökké éhes fiókáim (de még Klára is jóízűen falatozott - nyilván az élmény, meg a felvonultatott válogatott "malacságok" miatt), de legalább kevesebbet kellett cipelnünk utána. Jót szórakoztunk, és a bő egy óra hamar elszállt. Azért kimentünk egy picit a "fedélzetre" is, épp csak egy vicces, "szeles" fotó kedvéért...

(megérkezés után, a "hajónkkal")
Badacsonyra érve, átverekedtük magunkat a "szuvenírsoron" és nekivágtunk a felfelé vezető útnak. Habár a lányok nyafogtak, hogy vegyük igénybe az ott sorakozó "Jeep-taxik" valamelyikét, mi mondtuk,  hogy mi megmászni jöttünk a Badacsonyt! Az is igaz viszont, hogy nem gondoltam volna, hogy a Kisfaludy házig sehol sem lesz járda.... Azért valami EU-s pályázatot találhattak volna egy ilyen turista-barát megoldásra. Mindegy, azért hősiesen caplattunk felfelé: Klára mindig előre futott (!!!), Imola pedig azzal mulattatott minket és minden arra járó turistát, hogy lépésenként felváltva ezt ismételgette :"Hajaj!" és "De én nem szeretek ennyit gyalogolni!!!" Végül persze felértünk és megcsodáltuk a kilátást!



Már csak az volt a bökkenő, hogy sehol sem találtunk piknikre alkalmas tisztást. Arra a gondolatra pedig, hogy esetleg továbbmenjünk a tanösvényen is, hátha ott lesz jó kis pihenőhely, határozott lázadás tört ki a gyerekek körében (Klárát kivéve, persze....).

Végül csak találtunk egy kis füves részt, ahová leteríthettük a pokrócot... Nagy volt az öröm - és a pokrócon is ott maradtak - legalább két teljes percen át! Utána szétugrándoztak, mint egy szabadjára engedett zsák bolha.

Miután mi kipihegtük magunkat Jutka "mamával", visszaindultunk. Még megálltunk megcsodálni a Rózsakőnél elhelyezett "lakatos-táblát". Ez ugye, egy olyan legenda, mely szerint Kisfaludy kedvese, Róza, szeretett ezen a (vulkanikus) kövön üldögélni, magával Kisfaludyval, és onnan csodálni a panorámát. Így aztán, most azt javasolják a szerelmes pároknak, hogy ők is üljenek le a kőre (a tónak háttal), majd tegyenek egy lakatot arra a "falra" és akkor még abban az évben összeházasodnak, majd örök szerelemben élnek. És néha jöjjenek vissza, megnézni, hogy a lakatjuk még mindig zárva van-e. Ha pedig még nincs kedvese valakinek, az is üljön le a kőre, gondoljon a kiszemelt személyre, és az majd szerelemre lobban iránta.. Ez nagyon tetszett a csajoknak. Én pedig soroltam mindegyiknek a minimum évszámot, ami előtt nem jöhetnek ide senkivel... :-) Mert, titkokat nem árulok el, de van olyan lányom, akinek már volt ötlete, hogy kivel térne oda vissza... :-)

Lent, Badacsonyban, elfogyasztottunk egy késői ebédet - amire még képesek voltak a folyamatos evészet ellenére is!!!! Felszálltunk egy hajóra - ezúttal Fonyód irányába tartottunk. Ugyanis Boglárra csak sokkal később térhettünk volna vissza, így a szomszéd városkát néztem ki, ahová sűrűbben jár hajó, és hamarabb ér oda. Mindezt azért is, hogy egy másik össznépi óhajt is teljesítsek - "ha már homár"... - vonatozzunk!!!

Visszafelé már hétágra sütött a nap, melegünk is volt rendesen, így fent utazhattunk, immáron kissé fáradtan.

A fonyódi vasútállomás közvetlenül a hajóállomás mellett található, így nem kellett nagy utat megtennünk. A jegyváltásnál ért egy kisebb "sokk", most a jó értelemben: hatunknak, nagycsaládosként, egy nyugdíjassal, kerek 100 Forintot kellett fizetnem Boglárig!!! Ez azért megfontolandóvá tett számomra egy esetleges nagyobb utazást is a MÁV-val... Bár az is igaz, hogy a telefirkált, koszos vagon már kevésbé tett vonzóvá egy ilyen ötletet....

A vonaton már azt figyeltük, hogy miket ismerünk fel az út mentén, persze "kiszúrtuk" a saját házunkat is, meg Orsiékét (a balatoni barátnőékét), meg a kis templomot, meg a lángosost, meg mindent.

A boglári vasútállomástól sincs messze a  hajóállomás, ahol az autónkat hagytuk. Ez mégis iszonyatosan nagy távolságnak tűnt pár családtagomnak (főleg az "I" betűvel kezdődőnek...).

Hazérvén azért mind azt mondtuk kórusban Klárának: ez jó ötlet volt!!!!!!

3 megjegyzés:

Judit írta...

Te szilvi! Vendégnyaralatatást nem válalltok? Olyan jó programokat találtok ki mindig, hogy szívesen mennék hozzátok vendég gyereknek... :)))))

Judit írta...

Elnézést, Szilvi nagy S-el!

Szitya írta...

Judit!
Várlak sok szeretettel! BÁRMIKOR!
Puszi,
Szilvi