Imó is beszél ám!

Imóka a mi "jó gyerekünk". Ezt szoktuk is neki mondani, és igazság szerint, a többiek sem hőbörögnek ettől a megállapítástól, mert vitathatatlan tény, hogy így van. Elképesztő higgadtsággal evickél családunk hol ringatozó, hol erősen hullámzó vizén. Jól eszik, jól alszik, gyönyörűen mosolyog. Empatikus, megértő, elfogadó, alkalmazkodó, ritkán zsémbel, akkor is olyan brummogósan. Nyafogni-nyávogni, azt tud. De meggyőzhető és könnyen leszerelhető. Egy ajándék.

Ő is, a maga megfontolt, kissé körülményes, ámde tündéri voltával, megörvendeztetett minket pár aranyos, "imós" aranyköpéssel mostanság.

1. Bizonytalan
Kettesben bicikliztünk, még Bogláron, pár napja. Faggattam, kisssé összetetten:
-Imó, mit szólsz ahhoz, hogy nemsokára hazamegyünk? És örülsz, hogy mindjárt itt az ovi újra?
Elmerengett
- Hát, a Mátrafüred utcában már régen jártunk... Örülök, hogy visszamegyünk. De azt még nem tudom, hogy az ovinak örülök-e....

2. Kajás
Imola nagyon szeret enni. Finomakat. Teljesen elmerül a kulináris élvezetben, nagyjából megszűnik a külvilág. Így volt ez most szombaton is, amikor saját készítésű paradicsomszószos, illetve azt hússal kiegészítve, bolognai tésztát tálaltam vacsorára. Az asztalnál élénken folyt a csevely, ő csendesen falatozott. Látszott, hogy örömét leli az ételben. Rámosolyogtam, és megkérdeztem:
- Ízlik, Imó?
Szinte döbbenten emelte rám, gyönyörű, meleg, barna tekintetét, mintha csak azt sugallná: "hogy lehet ilyen botorságot kérdezni?". Majd nyelt egyet és a lehető legtöbb rajongással a hangjában, azt mondta:
- Naaaagyon!!!
És visszafordult a tésztájához, azonnal folytatva az evést.

3. Megasztár
Megengedtük nekik, hogy most szombaton, megnézzék a két tehetségkutató műsort (ugráltunk ide-oda). Másnap, a lányok sorolták, hogy ki melyik számmal indulna. Zoli, csak úgy viccesen, megjegyezte - Imó alakjára utalva -, hogy neki a "Kockahas" című dalt kellene majd énekelnie. Meg is kereste Youtube-on és megmutatta a lányoknak. Persze már ismerték egy kicsit. Zoli "biztatóan" mondta Imónak:
- Te majd ezt énekeled, jó?
Mire Imó, maga elé motyogva:
- Hát jó... Ha meg tudom jegyezni.....

4. Puha
Ma (ó mily' meglepő!!!) a lovardában jártunk. A kapu előtt megbotlott Imó és egy nagyot esett. Klára, aki pont mellette-mögötte jött, már nem tudott megállni, ő pedig rázuttyant. Nagyon vicces kis "halmot" alkottak ott, de Imónak fájt. Sírt is szegény, mutatta, hogy hol sérült meg. Klára próbált védekezni, de azért elnézést is kérni:
- Én is elestem, bocs, de már nem bírtam megállni.
Imó, kissé szipogva, könnyes szemmel, rendesen panaszos hanggal ezt válaszolta:
- Jó, de te legalább puhára estél!
Nehéz volt visszafojtanom a kuncogást!