Klára-napi programkavalkád 1.

Nyári névnap, nyári ünneplés: nagyon klassz, mert lehet a kertben tartani, az estébe jól belenyúlóan. Nem annyira klassz, mert nehéz összeszedni az ünneplő társaságot, a szabadságolások összeegyeztethetetlensége (tejóég! micsoda hosszú szót sikerült eszkábálnom!!!) miatt... Hát igen, így esett, hogy ugyan sikerült Kláránkat "jó alaposan" megünnepelnünk - mindezt azért több, egészen pontosan három, részletben tettük.

1. Rész - A napja, napraforgókkal és csacsikkal

Csütörtökön, augusztus 12-én, Klára napon, Emma reggel teniszedzésen vett részt. Az itteni, boglári, edzőjét, véletlenül pont Klárinak hívják! Így aztán, amíg Emmus püfölte a labdát, én átugrottam a közeli és tündéri boglári piacra és vettem egy aranyos nénitől három-három napraforgót a két Klárának.

Visszatérévén a nyaralóba, át is nyújtottuk az, aznap szerencsére jókedvű, ünnepeltünknek a virágot, aki ezt kitörő örömmel fogadta. Nem sokkal később már autóba is szálltunk: Klára, Imó, Emma, Jutka "mama" (azaz Zoli anyukája, aki most itt van velünk egy darabig), Viszt célozva meg célállomásul. A Boglárhoz közel eső Visz nevű falucskáról két dolgot tudtam meg az utóbbi időben, hála szüleim egy kis túrájának még júliusban: van egy csodálatos kastélya, sokak (mint pl. a Time Out Budapest és a szüleim) szerint Magyarország legjobb éttermével és séfjével, és van ott egy "csacsifarm" is, édes és jámbor csacsikkal.

Nos, a kastéllyal és annak éttermével várunk még egy kicsit... Csak amíg a gyerekek ízlése is kifinomul ahhoz, hogy élvezzenek egy ilyen gasztronómiai álomutazást - és amíg a pénztárcánkat is felhízlaljuk ahhoz, hogy beleférjen egy ottani családi lakoma... Most inkább a csacsikra koncentráltunk.

Az odavezető út is bájos már, hiszen csacsirajzokat találhatunk egy-egy fára feltűzve, egy-egy "csacsinévvel", így tudhatjuk meg, hogy jófelé haladunk. Maga a farm egy csodás völgyben fekszik, és számunkra felejthetetlen élményt nyújtott. Ugyanis, itt úgy ülhetnek fel a gyerekek a felnyergelt szamarakra, hogy utána vagy ők próbálják meg haladásra sarkallni - szó szerint - vagy a gyermek egyik hozzátartozója vezetheti a néha kissé csökönyös állatot. Amikor ez így kiderült, és kezébe nyomták Rudi-csacsi vezetőszárát, Jutka kissé elsápadt... Dehát nem volt választása... És, saját bevallása szerint, a végére egészen megkedvelte ezeket az állatokat...

Remekül szórakoztunk ötösben, a két szamárral. A gyerekek váltogatták egymást és a csacsikat, mindenki vezetett mindenkit, Emma persze egyedül szamaragolt és közben hatalmasakat kacagtunk, egy-egy megmakacsolás során. Nagy örömömre, Klára, az ünnepelt, aki el sem akart oda menni, pompásan érezte magát, és ezt többször el is mondta: "micsoda jó névnapi program"!

Vagy egy órán át húztuk-vontuk Matyit és Rudit, amikor fájó szívvel "leadtuk" őket.

Azért még alaposan körülnéztünk a jópofa helyen. Az ottlévő "csacsis" legény "idegenvezetett" is egy kicsit. Megmutatta pl. a főépület "emeletét", ahol a városi ember számára egy igen vadregényes szállási lehetőséget kínálnak: kis fülkékbe osztva, zsákfüggönyökkel elzárva, szalmán (szénán?! na tessék!) lehet aludni. Akár hálózsákban, akár csak úgy "á la natúr". A csajok teljesen belelkesültek! Még a végén kipróbáljuk egyszer.... Mondjuk a másik, frissen - a leégett helyett -felépített "mesebeli" panzió-épület is elnyerte tetszésüket, ahol azért ágy és fürdőszoba is található...

Szóval, döntésük egyöntetű volt: ide, Viszre vissza kell jönni!
A csacsifarmról távozva még annyira a hely hatása alatt voltam én is, hogy el is felejtettem a kastély felé kanyarodni, hogy azt is meglessük - kívülről. No de sebaj: úgyis visszajövünk!