Pages

2010. augusztus 25., szerda

Miért jó Balatonbogláron (és miért nem) ?

Megpróbálom összegezni. Kezdem a hosszabbal. Azaz, hogy miért jó...

1. Az első a legevidensebb: Mert a Balatonon van. A gyönyörű, arcát örökké változtató, a szemet mindig elkápráztató Balatonon. A színe sosem teljesen ugyanolyan, mint előző nap, a túlpart is mindig más kontúrerősséggel bír és akad mindig olyan elhaladó vitorlás, kikötött kishajó, ami csak dob még a látványon.
A vize tiszta és az idei év során a legtöbbször kellemes hőmérsékletű. És nem rossz az sem, hogy itt sekély, játékra és önfeledt pancsolásra ad lehetőséget.



2. Mert itt, amint kilépünk a kertünkből, máris biciklizhető terepre érkezünk- és máris biciklisbe is botlunk. A csajok mind itt tanultak meg kétkerekűzni és ilyenkor rengeteget "praktizálnak" is. És nekem az is tetszik, hogy a nyaralóközönség nagy része előnyben részesíti ezt a közlekedési eszközt, szigorúan a kissé veszélyes, ámde nagyon "balatoni" módon, strandpapucsban; továbbá az is, hogy szemmel látható: a balatoni biciklis turizmus nagyban virágzik!!!

3. Mert itt finom csak igazán a lángos, a hekk és a ládáját a biciklije előtt toló árus főtt kukoricája.

4. Mert itt sosem vagyok egyedül a csajokkal: legalább egy szerető nagyszülő társaságát élvezhetem, de van, hogy többét is.

5. Mert itt akad idő és lehetőség mindenre: hosszú, meghitt beszélgetésekre Anyukámmal a teraszon, az ebéd utáni kávé kísérőjeként, befejezhető ping-pong csatákra Zolival (amikor lejön), zavartalan, órákon át tartó játékra a plüssökkel a lépcsőfordulóban, a lányok - elég csekély- konyhaművészeti tudományának gyarapítására; itt volt nudli és szilvásgombóc készítés, zúzapörkölt kavargatás, panírozás (bár ezt már tulajdonképpen Emma tanította Imónak), palacsintasütés és uborkasaláta készítő "verseny" (mert azt már mindegyik tudja); van idő kivárni míg ideér a fagyiskocsi, van mód békés sörözgetésre anyósommal-Jutka "mamával" (azaz: ketten együtt megiszunk egy doboz sört...); nyugodtan megvárhatjuk, amíg elkészül a huszonhatodik adag "csirkepöri" a homokozóban; lehet teljesíteni mindenféle kívánságokat (nézzük meg a lovasbemutatót, piknikezzünk, menjünk Badacsonyba, menjünk a lellei strandra, együnk pizzát, stb...), gyakorlatilag addig aludhatok és addig futhatok, amíg tudok. VAN IDŐ és van energia.


6. Mert itt van az ország (egyik?) leghangulatosabb teniszklubja, a "BBTC", azaz: Balatonboglári Tenisz Club.

7. Mert a Balaton-parton akkor is jó lenni, ha nincs jó idő. Amikor délutánonként kiérünk a Jankovich-telep családias partszakaszára, olyan, mintha nyugtatót szednénk be. Ha valamelyik csaj nyűgösebb, hisztisebb, érzékenyebb volt a napfolyamán, itt elmúlik. Itt szinte sosem veszekednek. És minimális kellékkel kötik le magukat: nádszálakkal a vízből (amelyek horgászbot, ostor a "bicikli-lóhoz" vagy bármi más szerepét betöltik könnyedén), a jó ötlettel pár éve ideinstallált homokozóban hatalmasat építkeznek vagy "főznek", persze fürdenek is, majd szaladgálnak, vízisiklót lesnek, köveket gyűjtenek, stb... Én is lenyugszom ott, mindig.


8. Mert egy hónap után már nem tudom úgy lefutni a körömet, hogy ne köszönjek oda tucatnyi ismerősnek.

9. Mert itt a "szomszédasszony" is ráér mindig egy kis "pletyire". Ági, a szembeszomszédunk, a férje Csaba és két gyerekük, Bence és Orsi már azóta a balatoni barátaink, amióta 2002. nyarán összeismerkedtünk, babakocsit tolva (ő Orsit, én Emmát). A lányok minden nyáron jókat szomszédolnak és Orsi is átjár néha, hogy segítsen a lányoknak felforgatni a nyaralót.

10. Mert itt jó a levegő, nincs dugó és kevesebb az ideges ember.

11. Mert itt még én is szóba elegyedek a piacon a nénikkel. Ja! Meg egyáltalán: nap-mint-nap járok piacra. Biciklivel. Amíg a lány(ok) teniszezik(nek).

12. Mert itt minden közel van.

13. Mert reggelente a mi telkünkön álló fán ad randit egymásnak a környék összes seregélye (több száz...) és tart zajos "rajgyűlést". Hogy aztán hirtelen elhallgasson mind, átsuhanjanak egy másik - közeli - fára és ott folytassák. Ez általában azután történik, hogy a mókus végigugrált a fenyőfán és átszaladt a mogyoróbokorig... :-)


És miért nem jó Bogláron?

1. Mert irtózatosan sok szúnyog, pók és árvaszúnyog van; ez utóbbinak a lárvái néha beborítják a Balaton vizét is. Zoli szerint ez az évezred a rovaroké lesz. Hát, van benne valami. A szúnyogokat már megszoktam, mint a Balaton kellékeit - noha Imó testét rázókeverékezve egyik nap, azért elgondolkodtam a mértéken...- de a pókok "elburjánzása" lenyűgöz... A szúnyog ellen kipróbáltunk mindent: elektromos "riasztót", füstölőt, olyan "karikában", fáklyát, "OFF"-ot a gyerekekre, fokhagymát magunkba, de hiába... A pókok ellen csak a kitessékelést és a porszívót vetettük be, de ők sokkal többen vannak... És akkor még nem beszéltem a darazsakról.



2. Mert Somogy megye az egyik legfertőzöttebb parlagfű szempontjából. Ami szégyen. Én csak egy picit vagyok érzékeny rá (Zita is egy kicsit, a többiek -kopp-kopp- szerencsére nem), de fújom rendesen az orrom, pláne, amikor futok.

3. Mert Zoli nincs velünk hétközben. Ez súlyos ár azért, hogy mi élvezhessük a nyarat a szüleim nyaralójában.

4. Mert egyszer csak el kell innen menni... Egészen pontosan holnap.

    

6 megjegyzés:

Vera írta...

Azért örülök, hogy hosszabb lett a lista a jó oldalon! :) Innen tényleg nem könnyű hazamenni!

nemrégiben mondtam Janinak, hogy egyszer szeretnék egy nyaralót a Balatonnál...főleg azok miatt, amiket te is írtál. Természetesen kapásból szívinfarktust kapott, és én is tudom, hogy ez nagyon-nagyon sokáig nem lehetséges, ha egyáltalán valaha. Az építkezés nagyon hazavágott minket, csak remélni tudom, hogy valaha kiheverjük anyagilag. Az vigasztal, hogy a házunk olyan helyen van, ahová mások nyaralni, pihenni járnak, pont a város zaja elöl menekülnek (én meg majd néha jól bemenekülök egy kis nyüzsibe, ha kezdek a csendtől megkukulni :-D).

Örülök, hogy ilyen szép nyaratok volt ott, és mielőbbi/könnyű visszarázódást a pesti hétköznapokba! :)
Puszi!

Vivien írta...

Tudom, későn jön a tanács, de jövőre még jól jöhet: szúnyog ellen VALÓBAN védelmet nyújt a levendula olaj! Legjobb a tömény, ha tudtok "szerezni" valahol. Kipróbált. Mikor először mentünk kajakozni, nem tudtam megszámolni a csípéseimet, másnap már olajozottan mentünk, és hatott. Nem hittem benne, de valóban elkerültek minket a vérszívók. Közel jönnek, még a zümmögésüket is hallani, de ránk már nem szállnak. :)

Azért ne búsuljatok, újra együtt lesz a Család! :)

Puszi.
Vivien

Szitya írta...

Vera!
Hát, ha nekünk kellett volna a nyaralóra valót összeszedni, akkor még javában kuporgatnánk! :-) Szerencsére, a szüleim az unokáknak tudják nyújtani ezt az élvezetet!
Vivi!
Veszíteni valónk egy szál se, jövőre is lesz nyár és lesz Balaton, akkor majd kipróbáljuk!

Szilvi

little írta...

Ma jöttünk haza, hétfőtől Bogláron voltunk.
Szúnyogunk nem nagyon volt, pókok annál inkább - jó húsos, testükben 2-3 centisre nőtt keresztesek, rántani valók...
Az első nap alig mertünk aludni, annyira elszoktunk itt Pesten a természettől.
Aztán már nem volt gond, minden este megérkezés után átfésültük bent is, kint is és papucs vagy seprűnyél által vesznie kellett a túl közel merészkedő példányoknak.
Csak egy darázzsal találkoztunk, ma reggelinél: bejött a teraszra, aztán nem szállt le rólam, ha elzavartam egy idő múlva visszajött. Kinézett magának :)
Aztán egyszer csak eltűnt, örülök is neki :)

A "miért jó" résszel ennek ellenére teljesen egyet értek, én is úgy érzem ott magam, mintha leszedáltak volna, csodálatos :)

Szitya írta...

Kedves "little"!
Veled még nem találkoztam... legalább is itt, a blogon. De lehet, hogy kereszteztük egymást Bogláron?!
Örülök, hogy nektek is szép emlékek fűződnek majd ehhez a helyhez, az ízeltlábúak ellenére!!!
Üdv,

Szilvi

Maculi írta...

Szia Szilvi!
Idén mi is a Balatonon nyaraltunk, nekem is szívem csücske. Imádom napközben is, és este is. Olyan hangulata van! Nekünk is a pókokkal gyűlt meg a bajunk, valami rettenetes nagy dögök támadtak esténként. Komoly hadjáratot folytattam ellenük:) Mielőtt elindultunk haza, lemostuk a kocsit, aztán este a garázsban döbbenten vettük észre, hogy mindenhonnan özönlenek elő. Újabb alapos mosás következett. 1-2 igen allatomos példány azonban jól megbújt, és még most, hetekkel a hazatérés után is találunk belőlük.
De ez csak idén volt, és ettől még maradunk rajongói a Balatonnak.
puszi, Macus