Pages

2010. augusztus 22., vasárnap

Katarzis

Már régóta megvan az a perverz meggyőződésem, hogy futni jó és hasznos. A hasznosságát futás közben ismételgetem vagy ismételgeTTem magamnak, a "jóságát" pedig inkább utána élvez(T)em. Hasznosnak tartom, mert szinte minden izmot megmozgat és fejleszt, mert erőnlétet ad, némileg alakot is formál, mert méregtelenít és mert rengeteg endorfint szabadít fel! "Jó" is, mert olyan kellemes érzés utána, kicsit fáradtan, mégis feldobódottan!  

Itt, Bogláron, minden évben "formába hozom" egy kicsit magam. Mert itt több időm van magamra is, és kevésbé fárasztanak le a napok, legyen az fizikai vagy idegi szinten. Itt napokig nem veszem elő az autót, hanem mindenhová bringával, illetve gyalog jutunk el. Itt hétvégenként van alkalmam Zolival teniszezni (most már két órán át is bírom, akár), a ping-pong asztalt is sokat használjuk, a vízben is sokat ugribugrizunk. És igen, van lehetőségem, időm, erőm és kedvem futni. Idén nyáron főleg.

Először úgy kezdtem, hogy amíg Emma teniszen volt (mert itt is jár egy tündéri, Klári nevű, edzőhöz), én is futkorásztam a tenisz környékén. Húsz perccel kezdtem, és öt percekkel növeltem. Egy idő után már nem a tenisz közben gyakoroltam ezt - mivel vagy Imó vagy Klára ragaszkodott ahhoz, hogy ő is gyakorolhasson a gyerekek számára ingyen fenntartott pályán - és pont az a jó itt, hogy még véletlenül sem kell elutasítanom az ilyen kéréseket, így inkább az Ikrekkel (vagy csak egyikőjükkel) "pötyögtem" egy kicsit, majd közösen csodáltuk Emma határozottan fejlődő tenisz-tudományát.

Szóval, most már esténként futok, amíg a lányok még a kertben szöszmötölnek és/vagy esti fürdenek, netán terítenek (mindezt persze minimum egy Nagymama kellemes társaságában). Mert az ötperces növelésekből eljutottam 50 percig és kb. 7,5-8 km-ig!!! Már erre is rém büszke vagyok, persze, noha még egy teljes óráig és 10 km-ig el szeretnék jutni, deeee, amiért billentyűzetet "ragadtam", az az a hihetetlen, legalábbis SZÁMOMRA hihetetlen érzés, mondhatni KATARZIS, ami elfog kb. 30 perc után! Mert onnantól úgy érzem, hogy már BÁRMEDDIG és BÁRMENNYIT tudnék futni. Egyszerűen "visznek a lábaim"! És amikor megállok végül, nem lihegek, nincs "fent" a pulzusom és fantasztikusan érzem magam! Érdekes, hogy ehhez már majdnem a negyedik X-ig kellett eljutnom, de örülök, hogy valaha is megtapasztaltam!

És hogy miért jött rám ilyen erővel a futhatnék? És miért pont egy órát céloztam meg? És miért 10 km-t? Nos, erről bővebben, de máshogy, majd nemsokára!!!!! Ugye Hella?!?! Ugye Vera?!?!

Addig is, "Szilvi anyó" tanácsa: fussatok, amennyit csak tudtok!!!!!!        

8 megjegyzés:

Vera írta...

:-DDD

Igen, én is ezt szoktam érezni pont. Én is ezért szeretem a futást, és nagyon szeretném, ha végre jobban része lenne az életemnek. A zsírégető hatása nálam többször bevált, de múltkor idegileg megtépázva indultam egy fél órára és kisimult idegekkel érkeztem haza.
Remélem, hamarosan én is eljutok egy jobb szintre megint, mert egyelőre én még nagymeghalok és a pulzusom az egekben, de egy Bizonyos Konkrét Időpontra ezt még rendbe lehet hozni. :-)))
Szilvi, csak így tovább, használd ki a lehetőséget, amíg lehet! :-))
Puszi!

Hella írta...

Jaja :)

Már kezdtem megijedni az elején használt múltidő láttán. ;)

zafiram írta...

Pont most jöttem a futásból, úgy hogy teljesen átérzem, amit írsz! Az időnk és távunk is stimmel. NEkem a 10 km eddig csak padon jött össze egy órán belül. Remélem, egyszer majd szabad terepen is meglesz. Neked pedig hajrá!!! Semmihez sincs késő, én idén tanultam meg görkorizni. NAgyon élvezem!

Vivien írta...

Gondolom, szept. 5-re "gyúrsz"... :)

Maimoni írta...

Irigyellek. Nekem, ha elkezdek futni, 2 nap után bedagadnak a térdeim. Pedig nagyon szerettem.

Szitya írta...

Vera, Hella! Hajrá nektek is!
Zafiram! Külön örülök,hogy ismét "szóra bírtalak"... És érdekes, nekem a "padon futással" vannak inkább gondjaim, valahogy szédülök, mindig az az érzésem, hogy elesek/leesek...
Vivi! Nem talált! De nehéz is lenne kitalálni -szerintem. Részletek majd időben!!! :-)
Móni! Ez pech! Egyik futásom alkalmával, egy anyuka sétálgatott pici gyerekével és neki/és nekem mondta: "De jó a néninek, hogy futhat; én nem tehetem a térdem miatt!" Neki is kifejeztem "részvétemet". Azért egy problémás térd elég sok sporttól eltilt, nem? Remélem,marad azért olyan,amiben örömed leled?!
Sportos pusszantás mindenkinek!

Szilvi

SKY írta...

Szilvi!
Fantasztikus vagy!!! :)
És kíváncsian várom a részleteket.
Lehet, hogy én is nekiállok, pedig inkább úszok 10km-t, mint futok... :):)

vadászeszter írta...

Szitya kedves, gratula a távhoz. Én azt szoktam mondani, hogy fel kell turbóznom magam a gyerekek energiaszintjéhez, azért kell edzenem:) De tényleg! És emellett, hogy ha az emberben szabadban teszi, ráadásul, ahol Te a Balatonnál, már a látvány relaxál, nem? Egyébként tényleg létezik, az un. "Runner's high", ez kábé 20-25 perc intenziv futás után kapcsol be az agyban. ekkor kezdenek özönleni az endorfinok. Hát csak jöjjenek! Hajrá!