"És amíg egyre közeledtek,
én egyre nyugtalanabb lettem,
és megkérdeztem tündéranyámat:
- Anyácskám, miből áll
egy Sötétben Látó Tündér tudománya?
Tündéranyám pedig így válaszolt:
-Biztatnia kell azokat,
akik félnek az éjszakától,
biztatnia kell azokat,
akik félnek a semmit-se tudástól,
és biztatnia kell azokat,
akik félnek a meghalástól.
-És mire van szüksége ahhoz,
hogy mindezeket szépen csinálja?
- Három dologra:
képzeletre,
szeretetre,
és bátorságra.
- És megvan nekem ez a három?
- Látod a mesémet?
- Látom.
- Szeretsz valakit?
- Hát... szeretek.
- És félsz a sötétben?
- Már csak egy kicsit.
- Akkor megvan neked az a három.
És a mese így folytatódott tovább
azon a nevezetes téli éjszakán."
.... Pogány Judit előadásában.
Igen. Színházban jártunk, négyesben, Emmával, Klárával és Imóval (Zita ezalatt .... de ezt majd egy másik "mesében"...). Bagossy László, "A Sötétben Látó Tündér" című "mesebeszédét" adta elő szinte egyszál maga a varázslatos Pogány Judit. Most az egyszer, azt kell mondanom, hogy sajnos, mi már olvastuk ezt a könyvet, mert most nem lett volna rossz "szüzen" odamenni, na de mindegy. Hallottam én már jót is és rosszat is erről a meséről. Az tény, hogy nem javasolnám öt éven aluli gyerekeknek, mert bizony néha tényleg besötétült minden, és az akár ijesztő is lehetett. De mivel olyan jól mesélt ezalatt is Pogány Judit, azok a gyerekek, akik hozzászoktak ahhoz, hogy esténként meséljenek nekik, könyvből, esetleg képek nélkül is, ilyenkor ellazulva, átadva magukat a saját képzeletüknek és élvezték az előadást.
kép innen
Összegezve: minket lenyűgözött, és örültem, hogy tetszett nekik egy olyan előadás, ahol nem volt bonyolult díszlet, nem volt egy seregnyi szereplő (páran "megjelentek", igen jól megválasztott pillanatokban, de végig csak Pogány Judit hangját hallhattuk) különleges kosztümökben, hanem volt egy csodás hang és egy meghökkentő ámde varázslatos történet... Köszönjük, kedves Művésznő!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése