Hétköznapi hősnő

Csak ámulok és bámulok drága családi gyártmányú gyöngysorunk legidősebb tagján: hogy bírja ezt és hogy van ennyi elszántság benne? Ezen a héten több komoly megmérettetés áll Zita előtt, aminek következtében az amúgy is "húzós" szerdai napja még hosszabbra sikeredett. Már az ősz elején, amikor beállítottuk a heti "menetrendjét", aggályoskodtam: biztos jó lesz ez így, biztos lesz ereje hozzá? Ő váltig állította, hogy igen. És, be kell látnom, eddig igaza is volt (remélem, az elkövetkező két és fél hónapban is még!!!!). Így aztán, szerda esténként, különösebb zokszó nélkül, ül az íróasztalánál és szorgalmasan (és alaposan!!!) írja a leckét. Közben még mosolyog is! Így:

 A testvérek már alszanak, én bedugom a vasalót és vasalgatok mellette, "szolidarításból". És ő még vidám is. Ugrándozva megy fürdeni, énekel a kádban, és mikor végre kikászálódik a fürdőszobából, jön puszit adni és mosolyogva közli: még olvasok egy kicsit!!!

Drága Zitám, emelem kalapom és ugyanezzel a kalapnyival (és még sokkal többel) kívánok neked, hm, hm., sok szerencsét erre a hétvégére!!!!