A Nagy Kékség

Emma születésnapja kéken indult, és egy kis "ünneprontó" házi feladat írás intermezzo után (hiába, már napok óta porosodott az íróasztaluk, ami jól is van, csak hát, hétfőn folytatódik a suli..), kéken is folytatódott.

Egy könnyű kis ebéd után (Klára ki is jelentette: "Anya, ez nem is komoly ebéd!"), felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a már régóta célba vett, de eddig valahogy soha el nem ért, Tropicáriumot. Itt csak egy kis morgós zárójelként jegyezném meg, hogy ami eddig kicsit taszított, most is megviszolyogtatott: minek kell egy ilyen különleges vonzerővel rendelkező, jó kis program-lehetőséget egy bevásárlóközpontban elhelyezni? Nem tetszett, hogy végig kellett caplatni a Camponán (mert helyismeret hiján pont a túlsó végén parkoltunk le). Kicsit nyomasztott. Na, mindegy.

A csajok már a bejárati műcápánál lelkesedtek, és, tulajdonképpen, végig a cápákat várták. Addig azért végigtanulmányoztuk az összes kis akváriumot, kisebb-nagyobb édesvizi és tengeri halat, a lenyűgöző kígyókat (az egyiknél sokat el is időztünk, hogy kigabalyítsuk képzeletben, hogy hogyan is fekszik egymás "körül" két kígyó - amit én egy darabig kitartóan egynek gondoltam...). Meglestük a szoborszerű alligátort, megcsodáltuk a tengeri csillagokat és a teljesen szelídnek tűnő piranhákat is. Sőt, Zita vezényletével főként (aki szokásához híven be volt sózva és nehezen viselte legidősebb húga alaposságát), az összes fülhallgatót is kipróbálták....

Végül, csak odaértünk a valóban legnagyobb látványossághoz: a cápás és rájás óriásakváriumhoz, aminek a közepén egy átlátszó alagút található, ahol ugye a látogatók csodálhatják ezeket a félelmetes állatokat. No, itt sokat elidőztünk, volt sok hű meg há és persze ujjongás és visongás. A végén, a rája-simogatóra már alig maradt energiájuk.

Elmondható, hogy nagyon élvezték a programot. Az ünnepelt teljesen elégedett volt, de a legközelebbi családtagok sem panaszkodhattak. Csupán csak a Tropikárium nevét nem bírják megjegyezni. Klára pl. rendszeresen Planetáriumot mond. Emma meg vissza-visszakérdezett, hogy "hol is voltunk, Anya"?

A napra a koronát a vacsora tette fel, amit Emma kedvenc éttermében, a hozzánk igen közel eső, "Kis Tirolban" költöttünk el. De útközben még történt egy apróság, ami talán a legnagyobb eksztázist okozta a nap folyamán....