Nem is erről akartam írni... Csak aztán megakadt a szemem a két számon... Ez a 250. bejegyzésem, ebben a majdnem kereken két éve indított blogban (a babaszobán kezdtem a naplózást, annak már kb. négy éve) és, az idén január 2-án indított számláló mostanság érte el a 25 000-et.
Nos, nekem ezek nagy számok. Mert az én blogomban semmi igazán "közérdekű" vagy "hasznos" nincs. Nem írok - vagy csak nagy ritkán - recepteket, nem tudok jó trükköket és tippeket ajánlani kreatív ajándékokhoz vagy szülinapi bulik megszervezéséhez (hacsak pl. valakinek nem fáj a foga régóta egy Citroen Kacsára...:-)), utazások terén is elég önismétlőek vagyunk (10 éve Boglár, 8 éve Garda, 3 éve Toszkána, hogy csak a nyári visszatérőket soroljam), a könyv- és filmfogyasztásunk sem feltétlenül trendkövető és megfelelően friss, nem árusítok semmi, magam készítette csodát, sőt, eddig még nyereményjátékra sem "vetemedtem"; ráadásul a "körbeadós" díjak és játékok is sűrűn elakadnak nálam....
Szóval, én "csak" írom azt, ami ki akar jönni belőlem, ami az esetek túlnyomó többségében a családunkról, a gyerekekről, esetleg a lányainkról, netán Zitáról, Emmáról, Kláráról és Imoláról, vagy még a "Kicsikről" és a "Nagyokról", illetve az "ovisokról" és a "sulisokról"- no meg a drága apjukról szól. Egyelőre úgy érzem, hogy ez egy kimeríthetetlen témaforrás: ha főzök-teregetek-vasalok-porszívózok, stb. -állandóan a bejegyzéseimet írom - fejben- és komoly elvonási tüneteket érzek, ha nincs érkezésem bepötyögni azt a rengeteg mondandót.... Nem állítom, hogy mostanában nem gondolkozom valami "általánosítottabb" írásmódon, de még érlelem a dolgot, hogy sikerüljön a számomra legboldogítóbb irányt követnem.
Igen, számomra, mert noha nagyon szeretném, hogy a gyerekeim majd érdeklődéssel lapozgassák eme virtuális napló lapjait (aminek egy nagy része már nyomtatásban is megvan azért....), de az tagadhatatlan tény, hogy ez most számomra a kedvtelés, a hobby, a szelep, ahol a fáradt gőz kijön.... És ennek része -badarság is lenne tagadni - a visszajelzés. Ezért is indítottam el a számlálót - amikor végre rájöttem, hogy hogyan kell...
A 25 000-es számot látva - ami hamarabb feltűnt ma, mint a 250.- próbálkoztam némi "durva" fejszámolással. Ez hét hónap alatt gyűlt össze, így a havi átlag (kicsit felfelé kerekítve, mert kb. 3 hétig állt a számláló egy kis technikai gikszer miatt), 3600 körül van, ami napi szintre lebontva kb. 120 (én ilyen napi számlálókkal még nem mertem próbálkozni). És akkor elmerengtem... Nemrég regisztrált a 40. rendszeres olvasóm. Akik nem feltétlenül járnak nálam nap-mint-nap. De akkor ki az a másik 80, aki felém néz? Vagy mindig mások? Nem hinném... És milyenek ők? Családanyák, mint én? Unatkozó "potenciális" nagyik, akiknek még nem született meg a vágyott unokájuk (ha vannak ilyenek)? Perverzek, akiknek tetszenek a kislányok (jaj, ne!)? Egyedülállóak, akik nagycsaládra vágynak? Ismeretlenek, vagy olyanok, akik ismernek, csak nem mesélik nekem el, hogy "titokban" követnek? A szomszédaim?! A rokonaim?!?! A barátaim?!?!?! A rosszakaróim?!?!?!?!
És miért olvasnak? Azért, mert ismernek - ez érthető lenne. Azért, mert nem ismernek, de kialakítottak magukban rólam egy nekik tetsző képet? Úgy olvasnak, mint egy folytatásos regényt? Vagy azért, hogy legyen min csámcsogniuk?
És miért nem jelentkeznek be azok, akik rendszeresen olvasnak? És hogy lehet, hogy néha viszont kommentelnek? És miért tartották fontosnak a bejelentkezést a rendszeres olvasók közül azok, akik soha nem kommentelnek?
Szóval, ezen gondolkodtam a mai vasalás során.... Aztán végül is úgy döntöttem, hogy nem érdemes azért ezt túl-agyalni. Igazán kedves azoktól, akik olvasnak, hogy ezt megteszik, akár vállalt névvel és arccal, akár nem. És én köszönöm nekik. Ha valaki pedig nem azért olvas, hogy jól érezze magát közben, akkor az saját magát "bünteti", nem engem.
És írni jó. Nem aggódom most már különösebben azon, hogy a mi életünk túl nagy nyilvánosságot kap, mert annyira már megismertem ezt a blog-világot, hogy még ezzel a számomra szép két kerek számmal is felismerjem: kis hal vagyok én ebben az óceánban. Egy boldog kis hal...
20 megjegyzés:
Én is sokszor vagyok kíváncsi, hogy ki olvas (bár az én számlálóm jóval kevesebbet mutat :-D), de aztán valahogy én is túljutok a dolgon, úgyesm tudom igazából kideríteni.
És ha már ilyen szerencsésen email címet cseréltünk (mert küldtem egyet), akkor majd megírom, hogy miért szeretem olvasni a blogod. Hosszú lenne ide megjegyzésnek, és úgyis az a lényeg, hogy te tudd! :-)
Puszi!
Egy lelkes olvasó :-)
Na mostanra sikerült bepótolnom a lemaradásomat. Mindent végigiolvastam. Igazán tartalmas, klassz nyaratok volt-van. Toszkána miatt irigy vagyok, imádom! A Garda-tó eddig kimaradt sajnos. Na majd egyszer. A kedvet megcsináltad hozzá. A lellei cirkuszban már mi is jártunk, úgy kb. 13 éve, akkor még voltak jegesmacik is.
Ja és miért olvaslak? Mert szeretem ahogy, és amiről írsz. Mert nem vagy sablonos, mézes-mázas.
puszi, Macu
SZia Szitya, ma olvastalak először - Hella által kanyarodtam Hozzád. És biztos, hogy nem utoljára! Gratula a sikerhez! Klassz csaj vagy, ebben biztos vagyok, az ikres dolog két gyerek után meg végképp tiszteletreméltó ( nekem csak másodikra jöttek...:)! Most elkezdem majd olvasni a régi bejegyzéseidet is. Azért tetszik a blod, mert EMBERI. Szeretettel: Eszter
Szerintem az a lényeg, hogy TE jól érezd magad írás közben, és amit leírsz, azt később minden lelkiismeretfurdalás nélkül a Gyerekek kezébe tudd adni. Büszkén add át Nekik az írásod minden betűjét, hiszen ezzel Nekik (is) egy emléket állítasz össze, amit évek múlva jó lesz újra olvasni, netán ők maguk esti olvasmány gyanánt forgatják majd.
Én is Tőled és az Ágitól kaptam kedvet, és ugyan sok mindenről még nem tudok írni, de nagyon örülök, h ezeket a "semmiségeket" is megörökítem, mert máshol úgysem rögzítem.
Tehát én is azt mondom, h ne törődj azzal, ki miért olvas, írd a saját és a családod kedvéért! :)
További szép napot a borús idő ellenére is. :)
Puszi.
Vivien
Akkor jelentkezem, mint a 80 közül egy. Sedithen keresztül találtam rád és ha nem is napi rendszerességgel, de követem, mi történik veletek. Ami először megragadt, hogy van azonos nevű lányunk és manapság ez elég ritka a nevük miatt. Gondolom, rájöttél, hogy kiről van szó:)))
Aztán a programjaitok is érdekelnek, az utazások és bizony gyűjtögetem az ötleteket, már csak azért is, mert ti néggyel, mi hárommal indulunk útnak és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz az az út vagy program. Pl. neked köszönhetően néztük meg a Musical meséket, ami nagyon-nagyon bejött.
Végül pedig egyszerűen csak érdekel, hogy más nagy ill. nagyobb családos hogyan oldja meg a mindennapjait.
Szóval írogass csak továbbra is, szívesen vagyok itt.
Kedves Szitya, én egy Szilvi vagyok a szintén ismeretlenek közül, akik napi rendszerességel olvassák a blogodat, mondhatni betevő falattá lett több hasonló bloggal egyetemben. Pont azért mert mindnennapi, ugyanakkor tele történéssel és lelkesedéssel és szeretettel! Három gyermekes, kettő ovis és egy két éves gyerek anyukája vagyok, aki úgy érzi, hogy bent ragadt még egy gyermek a pocakjában, de kell egy kis bátorítás, hogy ki is tudjon bújni... Szóval ezért vagyok én rendszeres olvasód, mert itt ezt én megkapom!
Köszönet érte!
Szia!
Csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Én is napi szinten járok hozzád, de nem vagyok a követők között. Szimpla lustaságból, a kedvencek között el vagy mentve így onnan rád tudok kattanni. (de most pótolom) és szerintem sokan vannak így vele. Miért járok hozzád? Nos azontúl hogy színesen és olvasmányosan írsz, szépek a lányaid és szimpatikus vagy valószínűleg megtestesítitek az általám vágyott családmodellt. Olyan jólesően lubickolok olvasás közben a nagycsaládos lét szépségeiben. Puszi: Zsuzsi
Na én is itt vagyok, az előzményeket tudod, hogy hogy kavarodtam ide (illetve, hogy először Te kavarodtál az én blogomra) :) Engem mindig elámít, hogy hogyan vagy képes ennyi különprogramot organizálni, hogy milyen okosak a csajok, hogy milyen programdús napjaitok vannak!
Az meg teljesen természetes, ha érdekel a visszajelzés, szerintem nincs olyan blogger, aki így vagy úgy ne törekedne arra, hogy minél sikeresebb, olvasottabb legyen a blogja. Szóval fontos a visszajelzés, én igyekszem is kommenteket írni, ha időm engedi. :)
Hitelesebb lenne, ha nem ismernénk egymást személyesen, és úgy mondanám, de hidd el, hogy komolyan gondolom: egyszerűen jó olvasni egy kiegyensúlyozott és okos nő gondolatait... Én személy szerint már alig vártam, hogy hazaérjetek a nyaralásból. Hiányoztak az írásaid, mert engem is inspirálnak.
Drága mindenki!
Köszönöm a kissé "kicsikart" kedves szavakat!Most visszafelé haladok:
Móni! Szerintem pedig pont ez a leghitelesebb és legmegnyugtatóbb: hogy nem változott meg a véleményed rólam, azáltal,hogy megismertél! :-) Akkor ezek szerint tényleg nem maszlagot írok..
Judit!
Köszi a hűséges kommentelést és éljen AU!
Zsuzsi! De jó, hogy bejelentkeztél!!!
Kedves Druszám! Kívánom, hogy kibújjon az a negyedik!! (és csak halkan súgva árulom el, hogy néha úgy érzem, hogy bennem még kettő is elférne... mert párosan szép az élet!!!)
Zafiram! Gyorsan végigbújtam megkapó blogodat, de nem leltem a nevet. Talán Imola?
Vivi! A gyönyörű "semmiségek", az a lényeg!!!!
Eszter! Várlak máskor is! Hellával is jóban vagyunk!
Maculi! A te újra-jelenlétedet külön köszönöm! Tudjuk, hogy miért.
Vera! Máris írom a mailt!
És Kinga! Ugyan te nem írtál ide, de blogodban annál inkább! Külön puszik!
Üdv mindenkinek(a mai, majd 300 látogatónak egyenként!)
Szilvi
Szia,
én vagyok az egyik "titkos" olvasó :)
3 gyerekes családanya :), aki élvezettel olvassa a bejegyzéseidet, mert...jó olvasni....
Judit
http://rekamarcipalko.blogspot.com/
Szia Szilvi!
Én egyszer már kommenteltem. Akkor "megvédtelek", azért.
Normio vagyok, azaz Osváth Nóra.
Én akkor leírtam, hogy ismeretlenül is azért olvasom a te és Kinga blogját (másokat nem szoktam, kivéve egy főzőblogot) mert nagyon jó példák vagytok, hogy hogy is kell ezt a gyereknevelést csinálni, hogy az ember mindent megadjon lelkileg és fizikailag is, de ne majmokat neveljen. Móni főzőblogjáról találtam el hozzád, az ő blogját pedig egyetlenként a receptjei miatt olvasom, meg is főzöm őket :-)
Hogy miért nem jelentkeztem be, meg ilyesmi... Mert én nem bírom, ha a neten beazonosítható vagyok. Nekem a munkahelyemen pl. még a netünket is megnézik félévente éjszaka, hogy munkaidőben ki mit néz, stb., és ez engem olyannyira frusztrál, hogy nem akarom, hogy nyomonkövethető legyek, pedig itthonról szoktalak olvasni.Dacból. De most megtört a szabály, de csak azért, hogy megnyugtassalak, szerintem nem pszichopaták olvasnak, én egyszer láttam nálad rosszabb indulatú kommentet, mikor úgy éreztem fel is kell lépnem ellene....
Még annyi, hogy írtad, hogy nincs különösebb tematikája a blogodnak, miért olvasunk?? Mert nektek egy normális de az átlagnál aktívabb, gazdagabb családi életetek van, amire a legtöbb nő vágyik. Ennyi.
Minden jót továbbra is! Remélem az általánosabb témák nem azt fogják jelenteni, hogy már nem olvashatunk Zita, Emma, Klára és Imo történeteiről.....
Normio
Igen!
Szió,
Én is szeretnék jelentkezni. Egy vagyok a "titkos" olvasóid közül. Kalló Judit oldaláról jutottam el hozzád anno (2 gyermekem van és Ausztráliába készülünk) és itt ragadtam...Egyszerűen csak tetszik ahogy és amit írsz. :) (Mi is írtunk blogot, de 5 hónapja abbahagytuk...)
Üdv.
Eni (Szalma család)
Normio! teljesen megértelek... nem is reklamálni akartam, csak hát, valóban, az ilyen indokok érdekeltek! Olvass továbbra is légyszi! Judit és Eni! nektek is köszönöm, hogy "kiléptetek" a "névtelenségből".
Puszi még egyszer mindenkinek!
Szilvi
egy újabb titokolvasó jelentkezik.
én egyszerűen irigyellek a négy csajszi miatt :D
na és persze ugyanennyiszer örülök, h nekem csak kettőt kell rendszabályozni...
arra már abszolút nem emlékszem, h hónapokkal ezelőtt hogyan keveredtem a blogodra, valszeg egy általam olvasottban belinkelt bolgban belinkelt blog voltál :)
és eddig én is csak az elmentett kedvencek közül klikkeltem rád, de igazad van, elő a félhomályból!
üdv.
Szilvi,
próbálom megfogalmazni... de nem megy.
Egyszer már elkezdtem magyarázgatni, de töröltem is.
Mert ez olyan, mint egy kamaszkori barátság, ami valami buta véletlen folytán akkor nem tudott megköttetni. És most sikerült.
A kamaszkori barátságokat nem lehet pótolni. Mert abban benne van a lázadás, a teljes arc, minden elbukott szerelem, sokminden.
És mégis hiszem (egyre jobban), hogy van felnőtt kori barátság is, aminek egészen mások a gyökerei, valami nagyon puha megnyugvás érzés, hogy van. Amiben szintén lehetek önmagam, és lehet a másik is önmaga. Őszintén, lazán, nem törődve a maszkokkal, szerepekkel, sallangokkal.
Van néhány ember, akit tisztelek, szeretek, és örülök, hogy úgy alakult ez a virtuális létem, hogy lettek ilyen "barátaim".
Szilvi, köszönöm...
Én is köszönöm, Kinga!
Petra! örülök, hogy kiléptél a "homályból"!!!
Szilvi
Szia!
Szintén egy kukkoló vagyok, nem is emlékszem hogyan keveredtem már ide. A családalapításhoz még kicsit gyereknek érzem magam, de a soraidat olvasva néha kedvet kapok :) (24éves lennék) Továbbra is várom a postokat! Üdvözlet így ismeretlenül is, Dorka
Kedves 24 éves Dorka!
Gyönyörű korban vagy! Ne sokat várj, ha van kivel családot alapítani! :-)
És gyere sokszor!
Puszil "öreganyád",
Szilvi
Megjegyzés küldése