Györöki kiruccanás, avagy a töltött paprika varázsa

Évekig volt nekünk egy Erzsikénk. Aki elvileg takarítani járt hozzánk, de közben annyi minden mást is tett, annyi minden más is lett. A lányok rajongtak érte, így sűrűn gyerekőrzést is vállalt. De azt is, ha be kellett fejezni valamilyen étel elkészítését, mert nekem már tovább kellett vágtatnom. Erzsike remek recepteket árult el és fantasztikus háztartási praktikákat súgott meg. Bármit is csinált és mondott, azt mosolyogva csinálta és mondta, és mindenki számára példamutató igényességgel. Nem kicsit voltunk hát szomorúak, amikor megtudtuk, hogy nem utasította vissza a volt főnöke visszautasíthatatlan ajánlatát, hogy térjen vissza Balatongyörökre, abba az étterembe, ahol a pesti ténykedése előtt dolgozott. Ezúttal egy remek munkakört bíztak rá: ő viheti a konyhát. Fájó szívvel hát, ámde teljes megértéssel búcsúztunk el tőle, és ígéretet tettünk: visszavárjuk, bármikor.

Balatongyörökön lakik nyaranta egy olyan házaspár, akinek barátságára még Genfben tettek szert szüleim, szinte a legeslegelső "magyar összejövetelen". Éva néni és Gábor bácsi megosztottan élik nyugdíjas éveiket: mivel az ő gyerekeik Genfben maradtak, így ősz közepétől az első meleg napokig Genfben bérelnek lakást, utána pedig a györöki házukban éldegélnek, és várják az unokákat. Illetve, ez így volt eddig, de idén kiderült, hogy Gábor bácsit is utolérte a legrosszindulatúbb betegség a világon, ezért a kezelései miatt kevesebb időt töltenek itthon, és ráadásul vendégeket sem nagyon fogadhatnak, főképpen gyerekeket nem (állítólag ők több vírust és bacit hordoznak magukon még tünetmentes állapotukban is, mint a felnőttek). Annyit még meg kell jegyeznem, hogy Erzsikét Éva néni ajánlotta nekünk eredendően, mert amíg Györökön dolgozott először, akkor eljárt Éva néniékhez is takarítani,és persze, velük is nagyon jóban lett Erzsike. 

Boglári tartózkodásunk első napjaiban felvetette Anyu, hogy látogassuk meg Erzsikét, majd utána ők elugranak Gábor bácsiékhoz egy kávéra. Szívesen belementem: Erzsikét örömmel látjuk viszont mind, Balatongyörök gyönyörű helyen van, és egyáltalán nem gond, ha el kell lennem egy kicsit a gyerekekkel a Balaton partján addig, amíg szüleim tiszteletüket teszik régi jó barátaiknál.

Őszintén szólva, ha nem Erzsike miatt mentünk volna, nem biztos, hogy pont a Hatod nevű étterembe térünk be Györökön.Így viszont bátran ajánlhatom bárkinek, aki valami finom, hagyományos ételt szeretne fogyasztani. Erzsike egyszerűen istenien főz!!! Annyira, hogy Klára, aki sosem kér levest étteremben, elette előlem az enyémet; Zita és Imó eredetileg fél-fél adag marhatokányt kértek galuskával, majd kikérték a másik felét is az adagjaiknak. Apu és én töltött paprikát ettünk (részemről ez Emma erős sugallatára történt, mivel a kisasszony nem tudott dönteni két megrendelendő étel között, így rávett, hogy az egyiket kérjem én...), ami fantasztikus volt, ugyancsak. Erzsike szíve-lelke, kedvessége és tudása mind benne vannak az ételekben! Kiszökött azért a konyhából egy picit, hogy beszélgessen velünk, és nagyon örömködtünk egymásnak! (Sajnos, az odáig elcipelt fényképezőgépet elfelejtettem előrántani...).

Amikor eljöttünk az étteremből, lementünk a kikötőhöz, és szüleim elballagtak Éva néniékhez. Mi pedig a mólón és környékén ütöttük el az időt.

A lányok sokáig figyelték a horgászokat, hogy újdonsült szenvedélyüknek ügyesebben hódolhassanak majd otthon-Bogláron (mehettem is csontiért másnap...), lestük a viccesen fürdőző kacsákat

és megcsodáltuk a Badacsonyt egy másik szögből,

 no meg egy ott ringatózó szépséges vitorlást.

Anyuék egy óra múltával már meg is érkeztek, és visszaindultunk a csodás Balaton-kerülő úton Boglárra.

Este aztán csörgött a telefon. Éva néni hívta anyut. Csak azért, hogy elmesélje, hogy Gábor bácsi fejébe szöget ütött az, ahogyan Apu lelkendezett Erzsike isteni töltött paprikájáról, és nagyon megkívánta. Ránézett Éva nénire és azt mondta: "Kettőnknek úgysem érdemes töltött paprikát készítened...Menjünk el, és kóstoljuk meg Erzsikéét!"

Így aztán, egy korai időpontban, hogy ne legyenek sokan, egy kinti, mindenkitől tisztes távolban lévő asztalnál, elfogyasztották a teljesen meghatódott Erzsike töltött paprikáját (Erzsike is tud Gábor bácsi nyavalyájáról). Éva néni szerint, már régen volt Gábor bácsi ilyen jó kedvű, mint aznap este.

Hát, ez történik, ha valaki a szívét-lelkét beleteszi a munkájába. Jót tesz.