Emma is visszatért a suliba, természetesen. Hogy ő milyen hangulatban? Hát... Nem türelmetlenkedett, hogy mikor mehet már ismét tanulni... Szerintem még évekig ellett volna itthon, a húgaival (főként Imóval) játszadozva, lovasat vagy bármit. Valahogy a gondolkodást is kissé pihenőpályára tette az utóbbi időben.... Még szerencse, hogy egy-egy teniszedzésre menet elkezdtem kikérdezni tőle a szorzótáblát, így az lassan visszajött neki. De mivel továbbra sem kenyere az olvasás, nagyon félek, hogy az meg az írás (tollbamondás! fogalmazás!) hogy fog neki menni. De talán majd kellemesen csalódom abban is, mint ahogy a reggeli készülődés ügyében is. Ugyanis, hogy Zoli szavaival éljek: "mostanában egy másik Emma jár iskolába", nem az, akit az előző tanévben minden egyes mozdulatra külön-külön és többször kellett noszogatni reggelente, hogy aztán az utolsó pillanatban érjen be, miután már mindenkit az idegösszeroppanás határára űzött...
Zoli volt Emma évnyitóján. Ez igazi önfeláldozás volt a részéről, mert az igazgatói beszédek elég megviselőek ebben az iskolában... Zoli elmondása szerint, Emma ezt végigbeszélgette az örömmel viszontlátott barátnőivel. Amiért illene haragudni, de a beszédek ismeretében ez igazán bocsánatos bűn... Emma így is kommentálta, amikor Zita kérdezte tőle, hogy milyen volt az évnyitó:
-Hát, azt nem lehetne mondani, hogy keveset beszélt az igazgató néni. Azt nem.
Amikor érte mentem, nagyon jó kedve volt, örül mindenkinek az osztályában. De a tanulásnak nem kifejezetten. Majd kitalálok valami motivációs rendszert....
A Kicsik? Ők is az apjukkal lépték át először az ovi küszöbét a nyári szünet után. Klára már nagyon várta, Imó kevésbé (hiszen kedvenc játszótársa továbbra is Emma). Nem volt gond az ottmaradással és azóta sem a járással, viszont mindkét nap elmondták: kicsit unalmas volt, mert nem voltak ott a nagyok. Mármint a tavalyi nagycsoportosok, akikkel ők nagyon jóban voltak. Sajnos, ezt már tudtam, hallottam másoktól is, a vegyes csoportoknak ez a visszája: ugyan jó, amikor kicsi a gyerek, mert "húzzák őket" a nagyok, de amikor nagy lesz, akkor megvan rá a veszély, hogy unatkozik. Pláne úgy, hogy nagyon kevés a nagycsoportos rajtuk kívül. Hivatalosan talán egy vagy kettő. Ezért aztán, ismételten felmerült a Varázsovi gondolata, ahol hetente egy teljes napot töltenének és ahol, túl azon, hogy nagyon aranyos, értelmes, jópofa és kedves foglalkozásokon vennének részt, garantáltan az ő korosztályukkal lennének. No, majd meglátjuk, tavaly becsődöltünk ezzel a projekttel, igazából nem is tudom, hogy miért.
Szóval, Emma , Klára és Imola is rendben "betagozódtak" a számukra kijelölt intézményekbe és teszik dolgukat, ahogy kell....
A nyárias jellege a bejegyzésnek a fotókból jön, amiket a minap küldött át Laci, Emma szuper keresztapja. Augusztus vége felé, egyik hétvégi délutánon bejelentkezett, hogy átugrana Boglárra (a Kacsájával, persze!!!!) és elvinné a csajokat egy vitorlás-versenyre, ami Lelle és Révfülöp között zajlott, és aminek a "műsorvezetője" (házigazdája???!) közös barátunk, Buza Sanyi volt. Így aztán felviszi őket egy "VIP" hajóra és megnézik a versenyt. A lányokat nem nagyon kellett nógatni... Lacit is szeretik, a Kacsát is, Buza Sanyit is, a hajókázást is és a Balatont is! :-)
Laci készített (és készíttetett) pár fotót ott.....
A "Keresztapa" és pártfogoltjai... :-)
(Mi azért nem tartottunk velük, mert éppen akkor mentünk Zitáért az edzőtáborba.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése