"Akkor én elmegyek a két Naggyal a teniszre, ott leadom Emmát, aztán elviszem Zitát vívni. Aztán te elmész Emmáért, és később pedig elviszed a három Kicsit tornára, jó?"
Emma szépen végighallgatta, majd csendesen fellázadt:
"Anya, te először azt mondtad, hogy elviszed a két Nagyot, utána meg azt, hogy a három Kicsit. Akkor én most kicsi vagyok vagy nagy?!"
Annyira aranyos volt!!!! Elgondolkoztam... Tényleg! Most akkor kicsi vagy nagy? Amikor reggel ébresztem és álmában olyan a pofija, mint születésekor, akkor nemhogy kicsi, hanem egyenesen baba.... Viszont amikor tenisz közben nézem ahogy figyel, koncentrál, akar, összpontosít, egy igazi, nagy sportolót látok benne. Amikor tiszta elkeseredettséggel görbül a szája, akkor kicsi. Amikor vágtázik a lovon, hatalmas.... Tiszta, őszinte, ragyogó és romlatlan még.... tehát kicsi. De már telefonra vágyik, hosszasan fésülködik és nézi magát a tükörben... tehát nagy.
Végül is ezt válaszoltam:
"Nem tudom, Emma? Mit szeretnél? Kicsi legyél, vagy nagy? Netán pontosítsam, hogy "a Középső"?!?
Érdekes módon, ez utóbbira voksolt.
Kicsi, nagy vagy középső, imádom!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése