Logisztikai fejvesztés

Nos, eljött az idő, asszonytársaim, hogy tanácsért járuljak elétek! Mert az igazság, noha fáj, mégis az, hogy valahogy nem sikerül. Nem sikerül úgy megszerveznem magamat, hogy meg is legyen minden és jusson mégis idő magamra, a lazításra. Kicsit leírom, hogy mit miként próbálok, és aztán várom a javító tippeket!

1. Étkeztetés
Nincs mese, főzni és sütni, tálalni, teríteni, leszedni, mosogatni KELL, muszáj. Napi szinten sokszor. Mondhatnám, rengetegszer. Néha, amikor mindenki itthon van naphosszat, úgy érzem magamat, mint egy jól menő étteremben: főz, terít, tálal, mosogat, leszed, főz, terít, stb... Igyekszem heti menüket összeállítani, megtervezni előre. Felírom, bevásárolok. Aztán, valamiért, valahol, megdől az egész. Pl. mégsem marad másnap ebédre Zitának. Pl. lebetegszem, mint a múltkor. Vagy bármi. Vagy a mennyiséget nem találom el jól, vagy nem jól építem fel a menüsort, vagy nem tudom, hogy mi a bibi. Vágynék arra, hogy legyen egy-egy napom, amikor csak minimális időt töltök a konyhában....

2. Mosás-teregetés-vasalás
Az örök körforgás. Never ending story, mondaná a művelt nemmagyar. Nincs mosókonyhánk, így, ha esik az eső, a szárító a könyvtár-zene-tanuló szoba dísze. Nincs is ezzel baj. Mert legalább jól takarja azt az irgalmatlan vasalatlan-hegyet, ami mögötte gyülemlik. Mert bár igyekszem vasalás-barát módon teregetni és továbbra is azt tartom, hogy jobb egy gyűrött pólójú gyerek, mint egy olyan, amelyik szenved attól, hogy az anyja vasal, ahelyett, hogy vele játszana, mégis összejön előbb-utóbb egy csomó oylan darab, amihez kell a forró eszköz. Akár azért is, mert nem volt időm akkor kiteregetni, amikor lejárt a mosógép, és így odalesz a vasalás-barát szemlélet. Szennyes mindig rengeteg van, száradó ruha is és vasalatlan is. Hol a bibi?

3. Takarítás
Nos, Húsvétig aranyéletem volt, bevallom. De azóta.... Igyekszem egy fix napot kijelölni takarításra, heti szinten. De valamiért sosem érek a végére. Valahogy csak irtó ritkán jön össze az, hogy az egész házon fáradt örömmel tudom végighordozni a tekintetemet, mert minden tiszta. És hogy tisztaság ÉS rend is legyen, na, az a legkeményebb! Most értem csak a végére az augusztusra tervezett nagytakarításomnak. Most éppen csillog minden ablak és csempe, no meg a bútorok és egyebek, de a konyha ismét szalad. A rendszeresített nap pedig sosem jön össze igazán. Mert akkor van megbeszélés. Mert akkor kell szervízbe vinni az autót. Mert aznapra nem maradt ebéd Zitának. Mert, mert, mert....  Mi a megoldás?

4. Szervezés-tervezés
A délutánjaink persze különóradúsak, tanulással terheltek, de azért igyekeztem úgy, hogy mindenkinek legyen laza délutánja, legyen játszóterezésre alkalma. Én sokszor sofőrködöm, de ugyanilyen sokszor Anyu is segít. És Jutka "mama" is, persze, a jelenlétével. Minden napra külön tervet készítek, kit hová, mikor és ki. Ezen kívül, az extra dolgok ügyében (ebédbefizetés, sportorvos, szülői, kirándulás, tisztasági csomag és bármi más...), üzemel egy tábla az étkezőben, krétával.... Van még egy "családi tervezős" naptárunk is, havi beosztással. Azt is vezetem. Néha mégis kimegy ez-az a fejemből. Néha (ha! nem is olyan néha!) mégis futunk-szaladunk; sőt!... elkésünk. Miért?

5. Munka
Mert hogy - szerencsére - az is van. "Deadline"-üzemeltetésű vagyok: úgy dolgozom igazán jól, gyorsan és hatékonyan, ha már egészen közel lebeg a fejem felett Damoklész kardja. Ez a hozzáállás természetesen nem segít abban, hogy nyugodt, megtervezhető és élvezhető életritmusunk legyen....

Az állatokat a csajok látják el, tekit én tisztítom (havi egy), kutya piszkát Zoli, a nyulakat (akik külön vannak, mert igazi nőből lévén, jól összevesztek...) Emma. Zolié a kert.

+1: Valahogy azt a meggyőződésemet kellene levetkőzni, hogy mindent nekem kell és lehet csak megcsinálni, és hogy mindig mindent be- és el kell vállalni.... Igyekszem kis "cukorkákat" ígérni magamnak, ilyen pl. a netezés, blogolás, "ha már mindenhol beágyaztam, ha feltettem a levest főzni, ha..., ha..., ha..."

Nos, ez a harci helyzet. Valahogy sosem vagyok elégedett a háztartással, a kajával, a gyerekekkel töltött idő mennyiségével (és néha minőségével) és valahogy sosem megy a lelkifurdalás nélküli lazítás. Na, most is mennem kell. Vár a vasárnapi ebéd (amit amúgy Anyukám szokott nekünk tálalni, de most nincs itthon) elkészítése, a leckeíratás és Klára új (csillagászati-időjárásos) könyvének beígért tanulmányozása...
Ötletek várok!
Előre is köszi!